A történetmesélés fontos lelki táplálék, a felnövekvő generációknak kiváltképp. De nem mindegy miről mesélünk és hogyan. „A mese nem minden, ami egy gyerek hasznára válhat. Ám egyebünk sincsen.” – fogalmazta meg hitvallását Gianni Rodari, a 20. századi olasz gyerekirodalom legkiemelkedőbb alakja, aki művei középpontjába mindig a gyermeki fantázia és kreativitás korlátlan szabadságát állította. Bruck András ért a gyermeki lélekhez, van fantáziája, kreativitása és remekül ír.

A fogadalom című regényének főhőse Tom Lester 13 éves és majdnem olyan, mint a többi gyerek. De csak majdnem. Mert őt köti egy fogadalom: meg kell találnia eltűnt öccsét. Rájön, hogy testvérét egy titokzatos idegen, egy láthatatlan, nem evilági lény rabolta el. Csakhogy senki nem hisz neki, még a szülei és a legjobb barátja sem... A kötet a könyvesboltokban Sherlock Holmes és Winnettou közé került a polcra. Eltalálták! Nyomozás, kaland van benne bőven, de annál sokkal több. Problémaérzékenység, humánum, humor, remek karakterek, izgalmas dramaturgia – egyszóval minden a helyén van benne. Úgy gondolom, ez a gyerekkönyv utat nyithat az igényes felnőttirodalom felé.

Bruck András magyar-angol szakos bölcsész, újságíró. Néhány évvel a rendszerváltás előtt élt New Yorkban, majd a kilencvenes években Washingtonba költözött és az Amerika Hangja munkatársa lett. Első regényét, New Yorkba zárva címmel 1996-ban a Magvető kiadó adta ki. Új regényét filmforgatókönyvként kezdte írni még Amerikában, ebből a történetből nőtt ki kétrészesre tervezett könyve.

A kritikák említik a Tom Sawyer-t, az Emil és a detektívek-et a Harry Potter-t meg azt is, hogy a kiskamasz korosztály mennyire ki van éhezve az izgalmas sztorira. Ebben a műben azonban a mystery, a sci-fi, a thriller elemeit alkalmazva, a csodák a valóságban következnek be. A jó sztorival együtt a gyerekeknek aligha adhatnánk jobb útravalót, mint hogy megtanítjuk, hogyan viszonyuljanak a valósághoz, a mindennapi konfliktusokhoz, és hogy felvértezzük őket a megküzdés képességével; ehhez mintákat, eligazítást a nevelők példáján kívül olvasmányaikból nyerhetnek. Bruck András regénye amellett, hogy jó, okos és intelligens is: mit kezdjünk az érzelmeinkkel, miként kezeljük az indulatokat, hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz, az ismeretlen, idegen jelenségekhez, – és mindezeket hogyan fogalmazzuk meg? A remek dialógusokból sokat tanulhatnak a gyerekek, - gondolkodni, beszélni, viselkedni - és ez egyáltalán nem mellékes.

Nagy élmény, ha egy kis közösség együtt tud működni! A regény hősei éppen azt élik meg, hogy a szülőkről leválva, önállóan hogyan képesek megtalálni önmagukban a bizalmat. Hiteles emberi kapcsolatok, kortárs csoport, különböző generációk, meg egy szörny: ennyi kalandba belemerülni még felnőttként is élvezet. Jól szórakozunk, közben pedig bepillantást nyerhetünk az emberi psziché működésébe, sőt mi több, a titokzatos idegen lelkébe is, aki „emberi” hozzáállást tanúsít, kiderül, hogy neki is vannak érzelmei, belekeveredik a lélek útvesztőibe.   Nem lepődnék meg, ha nyerne valami rangos gyermekirodalmi díjat ez a könyv. És szívesen beülnék a moziba, ha megfilmesítenék Tom, Cosmi és Miranda kalandjait. Kíváncsian várom a regény beígért folytatását!
Sz.D.

Bruck András: A fogadalom
XXI. Század Kiadó, 366 oldal, 2900 Ft