A Lufi és a párizsi randevúval lezárul a Pöttyös Könyvek legújabb sikersorozata, de minden bizonnyal találkozunk még Balázs Ágnes szimpatikus hőseivel az egyes részek esetleges újabb kiadásaiban, és a rajongók még részesei lehetnek egy különleges záróeseménynek, ami pályázat és játék. S mindeközben a kamaszregények szerzője újabb korosztály meghódításán munkálkodik. Állandó rovatomban a nyolcadik Lufi-kötetről és egy újabb sorozat első darabjáról is beszámolok, ám a különleges alkalomból kérdéseket teszek fel az írónak, akiről persze az interneten is sok információt találhatnak olvasóink önéletrajzában, olvasói levelekben, hírekben, interjúkban, stb .

- Milyen érzés megválni egy olyan regényhősétől, akivel sok-sok éven át „együtt lélegzett", „együtt élt" - akit részben saját magáról mintázott?

- Nehéz és könnyű is egyben. Nehéz, mert Lufi világa valóban életem részévé vált, s mert rendkívül élveztem a Lufi- könyvekkel való munkát. És könnyű, mert úgy érzem, hogy a mi közös történetünk véget ért. A Lufi-könyvek főhőse együtt nőtt fel a lányommal, mindketten kilenc évesek voltak az első kötet megjelenésekor. Szülőként és drámapedagógusként átélhettem, közelről „tanulmányozhattam" a korosztályt érintő problémákat, s könyveimben ezekkel a témákkal foglalkozom. Azt is tapasztaltam, hogy tizenhárom éves kor körül egy új szakasz kezdődik a kamasz életében, s ha Lufi mesélne magáról, ezt már másképpen tenné. Az olvasókra bízom, hogy tovább gondolják a sorsát.

- Csináljunk egy kis számvetést: milyen számok, adatok és élmények-tapasztalatok bizonyítják tételesen a Lufi sorozat sikerét!

- A Lufi-sorozat első része, a Lufi és Szamóca hét év alatt négy kiadást ért meg, és a második kötet - Lufi és a zűrös vakáció - is túl van már a harmadikon, két-két kiadást ért meg a Lufi és a boszorkányfarsang , a Lufi és a hajmeresztő szerelem , a Lufi és az elcserélt születésnap , a Lufi és a nyolcpecsétes titok . Ez a hazai könyvkiadásban abszolút sikert jelent. Az egyik tankönyvkiadó beemelte Lufi történetét a tananyagba, s több iskolában ajánlott és kötelező olvasmány. Rengeteg levelet kapok rajongó gyerekektől és hálálkodó szülőktől, akik azért mondanak köszönetet, mert a gyerekük a Lufi könyvek hatására kedvelte meg az olvasást. Külön öröm a számomra, hogy író-olvasó találkozókon kiderült, sok gyerek együtt olvassa Lufi történeteit az édesanyjával vagy a testvérével. A közös olvasás nagy valószínűség szerint fontos beszélgetésekhez vezet, ahogyan ez velem és a lányommal is megtörtént. Felnőtt férfi olvasóról is tudok, drámaiskolám egyik növendéke lelkesen mesélte, hogy a Lufi-könyveket sorra kölcsön kéri tőle a matematika tanára.

- Közel hét év alatt született meg ez a nyolc kötet, melyek közül az utolsó előttit is nevezzük meg: Lufi és a hóba rajzolt szív , hogyan illeszkedett bele életébe, sokrétű tevékenységébe a megírásuk?

- Ma egy anyának, dolgozó nőnek időzsonglőrnek kell lennie. A fiam születésekor tanultam meg, hogy csak akkor tudok végezni a teendőimmel, ha a nap minden pillanatát kihasználom. Na és persze nem esem kétségbe, ha egy kicsit szalad a lakás, vagy odaég az ebéd, miközben alkotok. Szerencsére a családomban mindenkinek remek humorérzéke van, így könnyedén túljutunk a nehezebb időszakokon. Ahogyan az írás egyre jelentősebb szerepet kapott az életemben, eredeti hivatásom, a színészet mind jobban háttérbe szorult. Ezt egyáltalán nem bánom, hiszen az ember változik, újabb és újabb kihívásokra van szükségünk. Gyereket nevelek, írok, drámát oktatok, színjátszó tábort vezetek. Így teljes az életem.

- Az utóbbi időben a Már tudok olvasni sorozatban jelent meg két kötete, a Torkos Turpi és a felhőgyár meg a Rakoncátlan Rozi Ramazuriországban , a Borka és Hajcihő „saját jogon" lesz" sorozat, ugyancsak nagycsoportos óvodásoknak illetve kisiskolásoknak. Mintha az Andersen, avagy a mesék meséje , a Feladó: Fekete Szivárvány és a szintén kiskamaszoknak szóló Lufi-sorozat után figyelme a fiatalabb korosztály felé fordult volna...

- Ha kisgyerekkorban nem szereti meg valaki az olvasást, akkor később sem keresi majd a könyvet. Fontos, hogy a szülő sokat meséljen, hogy az összebújós közös olvasás meghatározó élmény legyen a gyermeke számára. A Borka és Hajcihő sorozatban elsőként megjelent Menjünk világgá! című könyvet az óvodásoknak írtam, s azokkal a felnőttek számára talán aprónak tűnő problémákkal foglalkozom benne, melyek egy pici emberke életében nagyon is fontosak. Ha a szülő felolvassa a mesét, beleképzelheti magát a gyermeke helyzetébe, s talán megértőbbé válik vele szemben. Később aztán eljön az önálló olvasás ideje. A mindenre nyitott és fogékony kiskamasz manapság rengeteg csábításnak van kitéve. Ahhoz, hogy ne a könnyebbik utat válassza - tévé, számítógép -, hanem a fantáziáját használva és a szókincsét gyarapítva olvasson, elsősorban meg kell szerettetni vele a betűket, és ez roppant nagy felelősség! A Mesélő ABC című könyvem erre a nemes feladatra vállalkozik. Mivel ez a korosztály igen vonzódik a természethez, állatok és növények mutatják az ábécé betűit, s minden meséhez egy-egy színnel és rajzzal kiemelt hangzó tartozik. Kállai Nagy Krisztina elbűvölő rajzai gyereknek, felnőttnek egyaránt élményt jelentenek!

- Hallottam pedzeni, hogy a Lufi-sorozat utolsó kötetének megjelenése, a sorozat lezárása alkalmából a Kiadó nagyszabású akciót tervez. Mit lehet tudni erről?

- Hamarosan pályázatot hirdetünk a Móra honlapján. Olyan csoportok jelentkezését várjuk, akik a Lufi-sorozat bármelyik kötetéből színpadra vagy filmre visznek egy-egy jelenetet. A pályázati anyagot internetes szavazásra bocsátjuk, s a döntőbe jutott műveket egy nagyszabású Lufi-buli keretében díjazzuk majd. Kíváncsian várom az alkotásokat!

Csokonai Attila

Fotó Szabó J. Judit

Balázs Ágnes: Lufi és a párizsi randevú
(Pöttyös sorozat)
Illusztrátor: Békés Rozi
Móra Könyvkiadó, 176 oldal, 1990 Ft