Első két regényében, A fehér királyban, illetve A pusztítás könyvében a hatalom és a diktatúra szerkezete érdekelte, A máglyában a szabadság működését kutatja. Vajon lehetséges-e a múlt feltárása, a múlttal való szembesülés és az igazság megismerése. Kilenc év telt el az első könyv óta.  Időközben párhuzamosan írt regényt, novelláskötetet, sokat fordított és készül egy gyerekkönyvvel is.

- Könyved vélhetően a romániai forradalom után játszódik. Meghal a diktátor, letépik a képét a falakról, eltűntetik a kommunista jelvényeket, új korszak kezdődik. Ahogy az nálad már megszokott, nincs felfedve, hol játszódik a történet sem földrajzilag, sem időben.

- Nem szoktam tiltakozni a beazonosítás ellen, de mindig elmondom, hogy az a hely, ahol A fehér király és ez a könyv is játszódik, nem teljesen azonos Erdéllyel. Hasonlít rá erősen, de mégsem az. Abban a viharos időszakban játszódik, amikor a diktatúrának vége van ugyan, de nem lehet tudni, mi jön azután. Lesz-e szabadság, s ha igen, tudnak-e élni vele.

- Női főszereplőt választottál, az ő szemén keresztül látunk egy 20. századi történelmi tablót, és bepillantunk egy család történetébe, ami tele van titkokkal. Egy világba, ahol semmi sem az, aminek látszik.

- A kert volt a kezdőkép. Nagymamámnak volt ilyen kertje, erősen élt bennem az emléke. A lány hangja is régóta élt a fejemben. Már A fehér királyban terveztem, hogy több hangon szólalok meg, de végül nem fért bele a könyv szerkezetébe. Annával, a feleségemmel beszélgettem erről a fejemben élő hangról, és együtt jöttünk rá, hogy egy lányról van szó. Persze ez a lány is én vagyok. Gyorsan megtaláltam a nevét is: Emma. Már kész volt a regény, amikor valaki emlékeztetett, hogy Bovaryné is Emma. Esküszöm, erre nem is gondoltam írás közben. De jól esik kimondani, hogy „Emma én vagyok”!, Annyira erős figurává vált, ahogy a regény írta önmagát, hogy valósággal beleszerettem. Írás közben nem tudom még, miként alakul a szereplőm sorsa, nem gondolkozom rajta előre, nem vagyok módszeres és eltökélt, hagyom, hogy működjön a világ.

- Főhősöd többszörösen átmeneti korban él. A diktatúrából egy szabad világba kerül, az emberi életben a gyerekkorból a felnőttkorba, megismerkedik saját nőiességével, átéli az első szerelmet, megtapasztalja, mit jelent szabadnak lenni.

- A feleségemmel nagyon régóta élünk együtt, 16 éves voltam, amikor megismertem. Sokat tanultam tőle arról, milyen egy kamasz lány. Ha nem olvastam volna a kamaszkori verseit, ha nem ismertem volna őt ilyen korán, nem biztos, hogy ilyennek látom a főhősömet.

- Éppen Annának, a feleségednek ajánlod a könyvet.

- Kicsit az övé is. Anna a szerkesztőm és legfőbb bírálóm, ő adta több könyvem címét is. Nagyon hamar rátapint a lényegre, de nem is látná át a munkámat más, hiszen nem lineárisan írok. Eddigi három regényem közül az elsőt, A pusztítás könyvét, apámnak, a másodikat anyámnak, a harmadikat Annának ajánlottam. Számomra így volt logikus. Az első könyvem erősen az apámról (is) szólt, a másodikban benne volt az anyaképem, a harmadikban pedig ott van Anna.

- Úgy tudom, a Máglya egy trilógia része.

- Mindig is úgy gondoltam, hogy nekem a régi életemről, a diktatúráról, ha úgy tetszik, egy fiktív Erdélyről, három könyvet kell megírnom. Első volt A fehér király, a második a mostani könyv, és már készül a harmadik is. Akkor befejezem ezt a témát, és talán szabadulni tudok ettől a világtól.

- Új regényed csupa titok, politikai és magánéleti titkok, melyeknek egy részére nem derül fény.  Hiába kerülnek elő a titkos jelentések, nem kerülnek a nyilvánosság elé.

- Könyvem egyik alapkérdése, hogy mit jelent a múltat feldolgozni, hogyan kell ezzel szembenézni, történik-e szembenézés, és hogyan találjuk meg önmagunkat benne. Rendkívül izgatott, hogy mi az igazság, egyáltalán van-e igazság. A valóságot sok szempontból a titok és annak megőrzése szervezi. Emma esetében ott van mindjárt a gyász, hiszen a szülei meghaltak és próbál felejteni. Ugyanakkor rázuhan a múlt: kiderül, hogy van egy családja, nagyanyja, nagyapja, mindegyiknek megvan a maga múltja sok-sok titokkal.  Mindig úgy éreztem, hogy amíg az ember diktatúrában él, addig nem gondolkozik, nem töpreng a múlton, csak megy előre és igyekszik túlélni. Az embernek annyi munkát ad a félelem és a túlélésért vívott harc, hogy nincs ideje gondolkozni. Ez a könyv arról is szól, hogy addig nem lehet továbblépni, amíg a múltat fel nem dolgoztuk valahogyan. Emma megpróbál szembeszállni a saját múltjával. Nyilván erősen benne van a saját történetem: nagykamaszként vándoroltam ki Marosvásárhelyről, szerelmes lettem, el kellett felejtenem a múltamat, hogy felépítsek egy másik valóságot.

- A mágia, a mindennapokat átható mágikus rituálék minden eddiginél erősebben jelen vannak a könyvben.  A nagymama mágikus jeleket ír a lisztbe,  ólmot öntenek, agyagbábut készítenek, amiből a házat óvó szellem lesz, a kötet címadó jelenete gyakorlatilag egy boszorkánytánc.

- Ez is eszköz arra, hogy nehezebb legyen elválasztani, mi a képzelet és a valóság. Arra használják a mágiát, hogy túléljék az elnyomatást. Saját világot építenek fel a diktatúrán belül, aminek saját fizikai szabályai vannak, és ez működteti a világukat. Része volt egyébként az életemnek, mert a nagymamám foglalkozott néprajzzal, nagyszüleim gyűjtötték a néprajzi tárgyakat, nagyapám alapította a vásárhelyi múzeumot. Gyerekkorom úgy telt a nagyapámék néprajzi tárgyakkal telezsúfolt lakásában, hogy állandóan jöttek hozzánk a szegény emberek és a cigányok, akik el akartak adni valamit, és néha egész napig is tartott egy-egy alku megkötése. Sok varázslatos tárggyal voltam körülvéve, amikről nem is tudtam, mire valók. Többet képzeltem mögéjük, mint amennyit a valóságban jelentettek. A végére erősen boszorkányos lett ez a könyv. A régiek világában ez volt a valóság.  A mágikus írásnak nagy hagyománya van az erdélyi irodalomban, gondoljunk csak Keményre, Jékelyre, vagy Bodor Ádámra.

- Az egyik múltbéli titok, hogy ebben a titokzatos kertben a nagymama lánykorában bújtatott egy zsidó családot.

- Kicsiben benne van a kelet-európai történelem, ugyanakkor a saját múltammal is szembe kellett néznem ebben a történetben. Volt egy zsidó nagymamám, aki megszökött a gettóból. Antiszemita dédnagymamám jelentette fel, mert úgy gondolta, ezzel megoldódnak a családi problémák. Soha többé nem beszéltek egymással. Nekem dolgom volt ezzel a titokkal. A teljes igazság most már úgysem fog kiderülni róluk.

Szénási Zsófia

Dragomán György: Máglya
Magvető Könyvkiadó, 448 oldal, 3990 Ft