Mi köze a kultúrának a természetgyógyászathoz? – Olyan családba születtem, ahol a szép beszéd, az irodalom, a zene együtt volt jelen, én ezeket nem tudom szétválasztani. Akkor főiskolás édesanyám szíve alatt, kilenc hónapot „kijártam” a Zeneakadémián, életre szóló zenei inspirációkat kaptam tőle. Közgazdász édesapám jártas volt a történelem, a földrajz, a néprajz, a nyelvészet területén és legendás memóriával rendelkezett. Bármi szóba került, keresgélés nélkül leemelte a polcról az adott témával foglalkozó könyvet, s pont a megfelelő oldalon nyitotta ki. Mi, gyerekek az ő irányításával olvastunk. Az volt az elve, hogy először magyarul kell jól megtanulni, s utána lehet más nyelvekkel ismerkedni. Magyarul jól megtanulni a legbecsesebb magyar művekből lehet. Tizenkét éves koromig szinte csak népmesét olvastam, azokban vannak a legősibb bölcsességek. Közben esetleg Móra Ferencet vagy Mikszáthot. Az osztálytársaim akkorra amerikai írók műveiről pusmogtak, de én biztos voltam benne, hogy nem lehet mit kezdeni a nagyvilággal addig, amíg a saját országomat nem ismerem eléggé. Irodalomórán persze ilyesmiről is szó esett, de nálunk nagyon fontosak voltak a magyarok, Fekete István, Sinka, Tömörkény, a kevésbé ismertek. – Nagyszüleimnél nyaranta hosszú délutánokra fölköltöztem a diófára – folytatja történetét. – Ők igai paraszti háztartásban éltek egy pici faluban, volt krumpliföld meg szőlős, megnyugtatott, ha oda kimentem. Nőtt ott egy gyönyörű diófa, olyan ágai voltak, amelyek csak úgy hívogattak: "Ide ülj föl, Márti fiam!". Fölkuporodtam a széles ágra, dudorásztam, mint egy rigó, és olvasgattam. A lombok kellemes árnyat adtak, jól esett ott megbújni. Vittem magammal a pikulámat meg az Olcsó Könyvtár sorozat kétforintos, papírborítású pici köteteit. Talán Szabó Pállal kezdtem, de az irodalom széles tárháza jelent meg abban a könyvfolyamban, Csehov, Maupassant vagy Arany Jánostól a Toldi-trilógia. – Azt az érdekességet csak később olvastam – folytatja újsütetű értesülésekkel –, hogy a parasztember ösztönösem tudta, milyen fát hova ültessen, s melyik alá telepedjék. A diófa lombozata rengeteg energiát közvetít. Természetesen fogalmam sem volt az ezoteriáról, de önkéntelenül ott éreztem jól magam. A mai gyerek gombokat nyomogat és már hírből sem ismeri azt a mindennél csodálatosabb élményt, amikor egy regénnyel a kezemben besüppedek a fotelba, s megszűnik számomra a külvilág, vagy akár egy zakatoló vonaton is kizárom a zajokat, s beleköltözöm az olvasott történetben. A mi korosztályunk olyan impulzusokat kapott annak idején az iskolában, hogy öröm volt megtanulni a máig fújt memoritereket, nem pedig kötelesség, hovatovább valóságos büntetés. Családi tapasztalatokról is beszámol; két serdülő fia van: Akkor sem távolodunk el túlzottan az irodalomtól, ha áttérünk Sebestyén Márta hivatására: – Mivel tölteném, ha lenne egy szabad hónapom? – ismétli meg elgondolkozva a kérdésemet. – A fotelba vonulnék egy hatszáz oldalas könyvvel, mert a táskámban mindig kis, imakönyv méretű köteteket hordok magammal, költészeti sorozatok darabjait, Balassi Bálintot, egy-egy novellát vagy kisregényt, ami pont elég arra, hogy út közben elgondolkozzam rajta. S ha lenne a szabadidőhöz egy olyan lakásom, ahol kialakíthatnék egy könyvtárszobát, akkor köteteket rendezgetnék: a gyerekkori, a válásom előtti könyveim és az apukám rám hagyományozta kötetek irgalomból különböző lakásokban és pincékben hevernek. Jó volna, ha méltó helyre kerülnének és végre hozzáférhetővé válnának. Mátraházi Zsuzsa |
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
Ahol kolbászból van a kerítés, ott harapnak a legjobban – Celeste Ng Kis tüzek mindenütt
Azok a szomorú fiatalok – Therese Anne Fowler Z - Zelda Fitzgerald regénye
Különböző „Mészölyök” léteznek – Interjú Szolláth Dáviddal
Értelem és érzelem – Rika Ponnet: Csak veled - a romantikus szerelem visszatér
A végtelenbe és tovább – Christopher Paolini: Álmok a csillagok közt