Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Interjú Kemény Istvánnal

Kedves ismeretlen
Beszélgetés Kemény Istvánnal


A nyolcvanas években induló nemzedék élő klasszikusa, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója, elsősorban költőként ismert, ám most nagyregényt írt. A Magvető Kiadó honlapja szerint Kemény István az új Utas és holdvilágot írta meg. Krizsán Tamás története nevelődési regény, kalandregény, és történelmi regény is, Magyarország elmúlt négy-öt évtizedéről, ahonnan a szálak messzebb is elvezetnek.

- Nemrégiben Márai-díjat kapott. Mit szól hozzá?

Örülök neki mind saját magam, mind pedig regényem, a Kedves Ismeretlen nevében - mert együtt kaptuk. Sőt, felsorolhatnék egy egész stáblistát, rajta lenne a feleségem, a gyerekeim, az édesanyám, a barátaim, mindenki, aki olvasta a kéziratot és tanácsokat adott, és rajta lennének a kiadó munkatársai. Nem sorolom fel, de köszönet mindenkinek.

- Úgy tudom, egy húsz évvel ezelőtti döntéssel lemondott a prózáról, mégsem tudta elhárítani a belső hang hívását. Miért tartotta fontosnak, hogy megírja a Kedves ismeretlent?

Könnyűnek látszó kérdés, de a legnehezebb fajta. Miért írok? A kilencvenes években írtam egy kötetre való tárcanovellát az Élet és Irodalomba, amik meg is jelentek Család, gyerekek, autó cím alatt, majd valóban úgy döntöttem, hogy nem írok többet prózát. E rendkívül határozott döntésnek rövidesen meg is mutatkozott az eredménye: belekezdtem ebbe a regénybe… És aztán írtam bő tíz évig. Tehát nem lehetett nem megírni. És ezt a késztetést talán tényleg nevezhetjük belső hangnak is. Hogy honnan jön, nem tudom, de ez adta hajdanában a bátorságot, hogy életem első verssorát leírjam.

- A könyv borítóján fekete szamarak vannak, és köztük egy fehér. Nekem azt sugallja, hogy a rendszerváltozás idején felnőtté vált nemzedékben ön a fehér szamárnak szentel figyelmet inkább, mintsem a fekete báránynak. Van ebben valami?

Azt én javasoltam, hogy szamár legyen a borítón, de ez a ragyogó ötlet (sok fekete szamár közt egy fehér) a könyv tervezőjét Pintér Józsefet dicséri. Egyrészt utal a kitaszítottság szimbolikus állatára, a Fekete Bárányra, másrészt ironikusan megfordítja a fehérek és feketék arányát - de a borító összképe valahogy mégsem azt sugallja, hogy lám mindig a csúnya feketék vannak sokan. Valahogy mégis pozitív összhatású a borító. Maga a könyv, a Kedves Ismeretlen is ugyanilyen pozitív összhatást akar elérni. A mottója a következő: Minden igaz, meg persze az ellenkezője is, de azért főleg minden. Ez nem azt jelenti, hogy le akartam tagadni a világ (vagy a rendszerváltás kora) bűneit, csak hagyni akartam esélyt az életörömnek és a megbocsátó humornak.

- Újabban egyre több költő jelentkezik prózával is. Ön szerint mi az oka?

Szerintem már a homéroszi eposzok is legalább annyira regények, mint amennyire versek. Goethétől Victor Hugón és Rilkén át Borisz Paszternákig és Tóth Krisztinától Háy Jánoson és Tandori Dezsőn át vissza Petőfiig írtak és írnak költők prózát. Sőt, az az érzésem, hogy kevés olyan prózaíró van, aki nem költőként kezdte, de erre nincsenek statisztikáim.


- Élvezettel olvastam a könyvet, remek a stílusa! Érdekelne, milyen stúdiumok pallérozták regényírói képességeit, kik a példaképei és honnan ez a mesélőkedv?

Köszönöm a dicséretet! Kétfajta stúdiumot tudnék mondani: az egyik a regényolvasás gyerekkoromtól. Ez a mércét adta: ilyet kéne írni… A másik fajta stúdium a szükség volt: alapvetően mégiscsak versíró vagyok, viszont mégis jól olvasható, vérbeli regényt szerettem volna írni. Erős és mégis könnyű prózamondatokat szerettem volna. Végül is úgy írtam meg a regényt, mintha verset írnék: sok munkával, szóról-szóra javítgatva raktam össze a látszólag leglazább mondatokat is. Ha ez nem látszik meg a végeredményen, akkor örülök. Prózaírói példaképeim főleg öreg bölcsek: Ottlik, Jung, Hrabal, Tolkien. És sokan. Ami a mesélőkedvet illeti: olyan családban nőttem fel, ahol majdnem mindenki úgy tudott mesélni, mintha olvasná. Én vagyok a kivétel: ezért megpróbálom leírni, amit nem tudok szépen elmesélni.

Regényét kritikusai nevezték nagykorúsági könyvnek, aparegénynek is. Úgy tűnik, íródik itt egy másik „aparegény”. Arra gondolok, hogy lánya, Kemény Lili nemrégiben mutatkozott be költőként, fiatal kora ellenére igen figyelemreméltó versekkel. Mit szól ehhez, mint apa?

Lili első verseit jó négy éve olvastam először. Akkor (nem volt még tizenhárom éves) leesett tőlük az állam. Azóta volt időm hozzászokni a jelenséghez, úgyhogy Lilivel és a verseivel igazából nincs más dolgom, mint büszkének lenni rájuk.


- Egyszer azt nyilatkozta, hogy a bűnök közül a mulasztás régi ellenfele. Megírnivalóban van-e olyan mulasztása, amit jóvá szeretne tenni? Készül-e már a következő könyv és mit lehet tudni róla?

Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a következő könyvem megint verseskötet lesz. De ezt valószínűleg meg fogja előzni egy beszélgetős-esszés könyv, amit ketten írunk Bartis Attilával. Most is dolgozunk rajta. Egy drámát is írok, ezzel súlyos mulasztás terhel, régesrég be kellett volna fejeznem. Mindezen kívül pedig egy új regényt is tervezek, ami el fog térni a Kedves Ismeretlentől, de mégis azt fogja folytatni.

Szepesi Dóra

Kemény István: Kedves ismeretlen
Magvető Kiadó, 468 oldal, 3490 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés