Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Interjú Havas Judittal
Az est, az irodalomóra ünnepi alkalom
Beszélgetés Havas Judittal


Havas Juditot határainkon innen és túl elsősorban mint kiváló előadóművészt ismerik. Gyerekeknek és felnőtteknek tartott előadóesteken, illetve rendhagyó irodalomórákon teszi élményszerűvé a találkozást fontos műalkotásokkal. De ha az olvasás, a könyv és az irodalom népszerűsítéséről kérdezik, mint az egyetem magyar-könyvtár szakán végezett, PhD fokozatot megszerzett szakember is tud véleményt formálni. Manapság pedig az ELTÉ-n oktat és egyre szívesebben foglalkozik rendezéssel.

– Az elmúlt évtized statisztikái, beszámolói és saját tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy az emberek kevesebb időt fordítanak olvasásra, a szépirodalomra, és sajnos egyre kevesebb gyerek olvas. Az olvasás sokak szerint népszerűsítésre szorul. Ön találkozott-e ezzel a problémával, vagy éppen mások az élményei?
– A mai napig azt tapasztalom, hogy ha egy vidéki könyvtárba – legyen az Gyulán, Békéscsabán, ahol az előadóművészi pályámat kezdtem, vagy Kiskőrösön, Sárbogárdon – meghívást kapok, mindig ünnepi alkalom, hogy irodalmi estet tartanak. Van rá igény. Ha könyvesboltba kapok meghívást, akkor is azt tapasztalom, hogy igény van az együttlétre, a versek hallgatására, az írókkal-költőkkel való találkozásra. A dolog a tanárokon, könyvtárigazgatókon és boltvezetőkön múlik nagyban. Igen, az ember szembekerül azzal a kérdéssel, hogy kell-e a vers, az irodalom, olvasnak-e az emberek. Ezeken az ünnepi alkalmakon ezt elfelejtjük, ezek az ünnepi alkalmak összeadódnak, mindegy, hogy a világban hol történik, de megtörténik, és ezek megerősítik az írót, a tanárt, az előadót, és örülünk, ha mások is csatlakoznak.
– Sokan állítják, hogy a pénznek is jócskán van szerepe, vagy inkább így mondhatjuk: a kultúrára fordítható összegek csökkenésén múlik mindez…
– Sem a költők, írók, sem az előadóművészek nem a meggazdagodás reményében vállalták régebben, jó húsz éve ezeket a találkozókat, a hosszú utat, hanem mert elhangzott a hívó szó. Sohasem az volt az első kérdés, hogy mennyit fizetnek. Ezt a beszélgetést nem szeretném pénzcentrikusra fordítani, de muszáj arról is szólni, hogy ma viszont nagyon sok helyütt azért nem szerveződik olyan nagy lelkesedéssel a programsor, mert úgy gondolják, hogy ez teljesen pénzfüggő. Vannak, akiket egész életükben a hivatásuk iránti elkötelezettség jellemez: akik az irodalom közelségében éltek, azoknak ez mindig is igényük volt, és erről semmi pénzért nem tudnának lemondani.
– Kérem, ha módszerének a részleteiről nem is, de a lényegéről mondjon pár mondatot olvasóinknak.
– Hogy az olvasáshoz hogyan viszonyulnak ma a fiatalok, ezt főleg Budapesten tudom megtapasztalni. Középiskolákban rendszeresen tartok rendhagyó irodalomórákat, ilyenkor előhívom a hajdani, a 70-es évek második felének olvasótábori tapasztalatait, azokat, amelyeket Havas Katalinnal, Somorjai Ildikóval, Gereben Ferenccel, Nagy Attilával és Kamarás Istvánnal együtt éltünk meg. A mai napig ha Örkény Istvánt tanítok középiskolásoknak, előveszem a Meddig él egy fa? című novelláját, amellyel érzékeltetni próbálom, mi az életben a legfontosabb, mi az, ami nélkül még lehet, mi az, amivel nem lehet élni. Tanítványaim élményszerűen megismernek egy teljes művet, legyen az egy Kosztolányi- vagy Sántha Ferenc-novella. Ha versekről beszélünk, érzékeltetem a magyar irodalom történeti ívét, ezt a „nagy kézfogást”: ez a mi közös kincsünk a Halotti Beszéd-től Kosztolányi és Márai azonos című verséig. Egyre inkább élményt kell adni a fiataloknak, mert különben a neten szörföznek, jó vagy kevésbé jó anyagokat keresve, és abban fáradnak el, és nemigen olvasnak. Most Mikszáth-év van: a Noszty fiú este Tóth Marival című regény egy részletét kiemelve beszélünk arról, sikerült-e átmenteni a mikszáthi stílust, gondolatvilágot a filmre, amelybe természetesen belenézünk. Miért van az, hogy nem pótolja az adaptáció a mű ismeretét? Ha a gyerek egy fejezetet elolvas a könyvből, tudja, az mitől egyedi, mitől Mikszáth Mikszáth, mert „a stílus maga az ember”. A gyerekek számára meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a világ nyitottá váljék előttük. A mi dolgunk, hiszen egész életünket a kultúra szolgálatának szenteltük, hogy felkeltsük az érdeklődésüket.
– Az Ön sokoldalú tevékenységét követve végül is számos irodalomközvetítő lehetőségről folyhat ez a beszélgetés.
- A PIM-ben is egész évben zajlanak könyvek és folyóiratok bemutatói. Szerkesztő-műsorvezetője voltam a Duna TV által sugárzott „A vers az, amit mondani kell” című tizenkét részes sorozatnak, amely a múzeum kincseit mutatta be meghívott költők és színészek közreműködésével. Egyetemista diákjaim beszédtechnikai, légzési gyakorlatok bemutatása mellett versmondási és kérdezési lehetőséget is kaptak. Tanítottam az USA-ban nyári magyar iskolában 3 éven át magyar irodalmat, már ott született fiataloknak. Színházakban Földes Mária és Márai Sándor műveiből készült monodrámákat adtam elő. Szívesen készítek hangoskönyvet. Benedek Elek meséiből négy-hangoskönyvet adtunk ki. CD-re felolvastam Fejtő Ferenc eretnek esszéjét, „A zsidó és az úristen„-t. Gyakran nem egyedül állok a pódiumon: társam hegedűművész, zongoraművész vagy ha sanzont éneklek, zongorakísérő vagy éppen táncos. Jó, hogy a kor szelleme szerint különféle próbálkozások vannak, pl. e-book, mert ezek azt szolgálják, hogy művelt nemzet legyünk. Pályakezdő koromban Latinovits Zoltán azt mondta nekem, soha nem szabad a közönség feje fölött elnézni; az a repülés boldogsága, ha a kimondott szóval az emberek tekintetével találkozunk s megérintjük a lelküket. Az igazi közvetítő, aki az irodalom szolgálatára született - ezt pontosan tudja. S talán ezért nem érti azt a kérdést: kell-e az irodalom, kell-e az olvasás. Hisz benne, hogy igen!
Cs. A.
 

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés