Móra Kiadó
újdonságai
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Ben és Holly
apró királysága
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságai Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Ben és Holly <br> apró királysága Csibi<br>tűzoltó lesz
Interjú Tompa Máriával

Szentkuthy Miklós naplói
Beszélgetés Tompa Máriával

Szentkuthy Miklós mintegy 150 000 oldalnyi naplót hagyott hátra. Hagyatékának gondozója: Tompa Mária. Vele beszélgettünk Szentkuthy Miklósról, és az általa oly kedvelt írásmódról és műformáról.

Vajon milyen belső késztetés hatására kezd el egy író naplót vezetni?
Szentkuthy naplóvezetése egyfajta belső lelki „kényszeren ” alapult, az ő életművében minden a napló-jelleggel függ össze. Ez teljesen rászabott, külön bejáratú belső igényére vezethető vissza: a gyónás kisfiú-kora óta – mint a Frivolitások és Hitvallások című önéletrajzi visszaemlékezéseiben tudomást szerzünk róla - a saját realitásaival való szembesülés, tömény, kíméletlen, eltúlzott lelki önellenőrzés "fóruma". Sokszor hangsúlyozta, hogy amikor a naplóját írja nap mint nap, nem a megörökítés vágya vezérli őt, hanem az a meggyőződése, hogy egy esemény, egy emberi figura, egy hangulat, egy találkozás, egy optikai játék, s még ezer más dolog akkor válik valósággá, ha rögzíti azt! Egész élete folyamatos napló-élet volt, ezáltal az állandó jelenben élt. Nála és benne minden azonnaliság, minden impresszió, vízió. Maximálisan kihasználta minden idejét, az egyik legfontosabb tennivalójának azt tartotta hogy mindig arra koncentráljon, amit éppen csinál. „Az élet olyan abszolút gazdag és provokáló, hogy a fantáziára nincs idő; illetőleg a fantázia maximuma ex definitione nem lehet más, mint a realitás hiánytalan jelenvolta. [...] a kezdetleges fantázia álmodik és hallucinál, a teremtő, a fantasztikus fantázia másolja - igaz, abszolútan, de másolja - a valóságot.”

Sok műve befejezetlen, ez hogyan függ össze ezzel a látásmódjával?
Befejezetlensége pontosan abból adódik, hogy folyton a jelenben élt, a napló a fő műfaja, de ennek paradoxona az is, hogy a naplót is megkomponálta! Ő a múltban is jelen van. Intenzív megfigyelései a jelenben tartották felszínen. Többször elmondta, hogy a szavaink elégtelenek fogalmaink kifejezésére. Egy matematikai formula tökéletesen kifejezi azt, amit akar, de a beszédünk sokszor nem. Így ír erről a Prae-ben: „Aki stabilt fog, lényegtelent fog; ősi ensek mind cikáznak, illanók[…] Aki célba talált, önámító: ha eltalálta, nem lehetett cél. Az értelmes pont ugrál: elfut, de pályája birtokomban lehet.” Nagyon sok jelzőre és körülírásra volt szüksége ahhoz, hogy íróként valamelyest megközelítse azt, amit mondani akart. Ez az igény csak nagy perspektívából történő látás és az apró valóságok szimultán megélése révén volt megvalósítható. „Hangsúlyozom – mondotta Frivolitások és hitvallásokban – nem az abszolút igazság megválaszolására törekszem, számomra a kérdések minél világosabb és teljesebb regisztrálása a lényeg.” A „jelenségek jegyzéke”, a catalogus rerum is műfajjá vált nála, ami szintén a valóság fantáziás gyűjteményként érthető meg leginkább. Azt vallotta, hogy mivel a végső igazságot soha nem tudjuk elérni, legalább a kérdéseinket világosan és tiszta szellemmel vegyük leltárba. „A végső kérdések kulisszái állandóan körülöttem vannak. Tehát minden táj, minden múlt, a végső kérdések feszítő ereje körülvesz ebben a pillanatban is.”

Számos olyan műve van, ahol a szövegek egyfelől a regénnyel, másfelől a naplóval is számos érintkezési ponton egybenőttek.
Szentkuthy számos ilyen jellegű könyvet írt. Egyik bravúros példa erre a Bianca Lanza di Casalanza (1946-47/1994) című regénye. Egy festőművészről szól, aki lemegy az „alkotás pincebörtönébe”, ott egy irodalmi „műhelymunka” írásába kezd. Így szándékozik érettebbé tenni festői műveit, mintegy alátámasztva különböző modellek felkutatásával. A regény végig az előkészületekről szól, s magát az irodalmi művet a festő a regény végéig sem kezdi még el. Véleményem szerint ez a befejezetlenségnek egy vicces példája.
Ő mindig mindenkit óvott a regénybe illesztett nyers napló élményektől. Egyszer egy fiatal író elhozta hozzá a művét, amire Szentkuthy elmagyarázta neki, hogy ha író akar lenni, akkor meg kell tanulnia a műveibe áttételesen szőni a napló-élményeit, mert a regénybe illesztett nyers naplóelem mindig nélkülözi az alkotói kapcsolatteremtés varázserejét. Érdekes, hogy ugyanettől óvta a fiatal Szentkuthyt Szerb Antal is. Idézem a levelét, amelyet 1930-ban írt Londonból: „Ami megdöbbentett leveledben, az a fiatal-prousti attitűd volt, ahogy te az esemény-élményt rögtön irodalommá akarod átlényegíteni. Miklósom, ez nagyfokú, és veszedelmes naivitás. […] A saját élmények egészen irrelevánsak és körülbelül a véletlen, a kiszámíthatatlan szerepét játsszák az alkotásban.”

Munkájának másik nagy egysége a huszonöt, illetve ötven évre zárolt óriásnapló. Mit tudhatunk erről?
A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára őrzi Szentkuthy Miklós óriásnaplóját, amit 25 évre zárolt, a kezdetektől 1948-ig írt naplói 2013-ban nyithatók ki. Az 1948-tól haláláig írtak pedig halála után 50 évvel, tehát 2038-ban hozhatók nyilvánosságra.
Szentkuthy sokszor vallotta, hogy főművének óriásnaplóját tekinti, ugyanakkor diszkrét ember volt, nem akarta, hogy a naplójában szereplő személyek megbántódjanak. Márpedig az ő naplójában mindenki szerepel. Egy kis villanásnyi érv előrelátó diszkréciója mellett: „(…Benne van) minden élő és halott ember, akivel éppen aznap találkoztam, akire éppen aznap emlékeztem. Álmaim is részletesen szerepelnek, arcképek, kosztümök, események őserdeje, utazások európai odüsszeiája, tájlírások, olvasmányok óceánja, napilapok kis-és nagyhíreinek sűrű kijegyzése, minden zene és kép kurta vagy hosszú széljegyzetelése, bölcselkedő kedvű gondolatok, százágú irodalmi tervek, polipkarú fantáziák, rendhagyó imádságok kivonata, az élet legapróbb mozzanatai…”

A korai naplója, ha jól tudom már megjelent?
A 80-as évek elején korai naplójegyzeteit az illusztrációkkal együtt megtaláltuk a lakásán egy szekrény aljában. Fájdalmak és titkok játéka címen megjelent a Magvetőnél, mivel bejegyzéseit, melyek az 1925-1932-ig tartó időszakról szólnak nem helyezte hét pecsét alá, mint a többi naplójával tette; e korai naplólapokat nyitott, publikálható kéziratként tartotta számon.
Nagy izgalommal várjuk, hogy 2013-ban kinyissuk az első zárolt naplókat, amelyek majdnem 10 év eseményeit foglalják magukba. Nem tudom, hogy ez milyen terjedelmű anyag lesz, de azt gondolom, akad majd benne számos érdekesség.
Illényi Mária

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*: