Szeneszarta
2008.08.18.
Szeneszarta
Hú, de nem tud mit kezdeni felületével koviubi-szezonban a Népszabi ?!
A július 28-i szám 5. oldalát részben egy omw-reklám (csak jönnék rá, mi az!) tölti meg, amúgy egy rövidke, nem túl érdekes, cseppet sem szellemes, kicsit sem csipkelődő írás szól – szerzője R. A. – a Petrovicsok és Hrúzok kecskeméti találkozójáról. A 14X10 cm-es fotón a kissé elhízott „ Kazánkirály” (NEM: elhúzott és NEM: Kazárkirály!) látható lazán hordott, csíkos nyakkendővel, amint éppen kezeit mossa, vagy kezeit tördeli, vagy egyszerűen a gyűrűjét igazgatja. Vele szemben a nem miniszterségében megőszült Andrásfalvy Bertalan, Petőfi-gallérú, fehér ingben, fekete bocskaiban (weiss auf schwarz). Morvaiúr elnéz valahová, és magyaráz valamit, a tudós politikus enyhe (semmitmondó=megfejthetetlen) mosollyal nézi ezt az elhíresült férfiút. Ahelyett, hogy – lévén a Hrúzok leszármazottja, azaz anyai ágon Petőfi-rokon – ohrfeigenelné ezt a nemzetközi (amerikai-magyar-szovjet: burját. ukrán, orosz stb.) szemfényvesztőt, ezt a Petőfi-rágalmazót, ezt az ostobaságával kérkedő, cinikus, pökhendi palit. És a többi, ki tudja honnan szalasztott Petrovics (minden Pető-Pethő-Petheő, valamint Pető- előtagú családnév szóba jöhet: i-vel vagy y-nal, Petőfalvi, Petőházi, Petővári mint Petrovics-Petőfi rokon. De a Petrikek-Petrichek-Petricsek-Petricsákok-Petricskók is indulhatnak: Orlay-Petrics, a festő tényleg rokon volt. Aztán a Hruszok, Hruszticsok, Hruzák mint Hrúz Mária-rokonok. Istenem: milyen remekül énekelné el a névsort egy kuplé formájában a Kazal Laci bácsi művész úr!?) Valamint hogyha a Bajkálon-túlról (Barguzin, Barka, Barkája, Csita, Eliszun-Iliszunszk-Iljuszunszk-Iljusinszkaja stb., létező – nem létező városkákból) is eljönnek az Alexanderek, a Sztyepanovicsok, a Petrovicsok (Ppeterfik, Ppetyőrfik ill. Petrovok – lásd. Kiszely István: Mégis Petőfi? Extra, 1993. 113. és 49-50.old.), azok hol férnek el?! És akkor még nem szóltam a sanghaji Petőfi-leszármazottakról! De legyen ez a szervező Borzalmas-Borzalino T. és a kecskeméti polgármester gondja. Mert a Hortobágy kicsi lesz nekik, az biztos. Mi az, hogy most csak ötvenen voltak?! Hát milyen szervezés az ilyen?
Ha jól emlékszem, A. B. minisztersége idején a Morvai-Kiszely duó az Akadémiát és a Főpolgármesteri Hivatalt csesztette Barguzin-ügyben: talán bizony nem volt tudomásuk arról, hogy a Petőfi-rokon miniszterhez kellene felmenni, mint tette azt a színésznek amúgy igazán kiváló P. Antal egy tsz-propaganda-filmben, amelyben a szegény (magyaréknál ez annyit tesz: korán elhunyt) Sz. Ádám volt az ifjú miniszter.
Nagyon igaza van mega’ „ Petrovics-kutató” Ferencnek, ha tényleg azt mondta, hogy „ még az Anyám tyúkja is a jövőnek is szól.” Azon kívül már csak a teljes Petőfi-életmű szól nekünk, mert ideiglenesen mi vagyunk a jövő, de ennyi bölcsesség tőle elég is. És hogy történész és magyar-történelem szakos „ rokonok” is milyen okosságokat szólottak – ettől majd’ elájultam. Ami pedig az „ elegáns, ősz úr” , Sárkány Sámuel leszármazottjának tudását illeti – fel a kalappal előtte. Ej-ej, az a kis hamis, a Sándorka! Kihúzkodta a tanító úr káposztáját! Bosszúból, mert hogy rossz jegyet kapott. Úgy is kell azt! Mármint ki kell húzni a káposztát. És gúnyverset kell írni. Hm. Erről se tudott leszokni. De mívelt őkelme ennél nagyobb csintalanságot is! Pl. körtét lopott a szomszéd bácsi kertjéből. Le is írta a Szeget szeggel-ben. Aztán: új ruhájában belepottyant a Dunába. Ezt is beismerte A Dunán c. versében. Hogy fokozzam az izgalmakat: Gondűző borocska mellett a sors hatalmát nevette! A hortobágyi kocsmárosnétól (még) egy üveg bort kért (a ki tudja hányadik után.) Nem vette komolyan, hogy a Tisza kiönthet medriből. Oda állt a királyi szék elébe és azt kérdezte harsányan: Itt a nyilam, mibe lőjem? Szerencsére Metternich Kelemennek sikerült a felhevült magyar ifjút lebeszélni arról, hogy tönkre tegye a trónus drága huzatát. Erre nemzetőrnek állott Petőfi. És részt vett mindenféle csatákban, miszerint összesen hét ütközetekben. Szóval, volt baj vele elég.
CSAKHOGY, Kedves Rokon! Kérem, ne vegye kötözködésnek, de az Ön dédapja, a virgonc kis Petrovics Sándornak vele nagyjából egyidős tanuló- és pár hónapig lakótársa (később pilisi evangélikus lelkész és bányakerületi püspök) n e m ill. n e m c s a k káposztát emleget A Hon 1879. február 8-i számában közzétett (tehát nem Petrovics-Petőfi Sándorhoz, hanem éppenséggel róla szóló) levelében. A gézengúz egészen pontosan Koren „ professzor úr sárgarépáját meg kalerábiját” szedte föl. Habár Sárszentlőrincen is iskolatársak voltak, mindez Aszódon történt, az Úr 1835-36. tanévében (ahol is Neumannéknál laktak együtt). Ráadásul a tények makacs dolgok, a filológusok pedig felettébb szorgalmatosak: nem áll az Ön tisztelt dédapjának azon állítása, miszerint a kis Sándort a tanár úr azért fogta volna „ tintalevesre és papírgaluskára” , mert nem volt elég szorgalmatos. Petrovics Sándorka bizony tudta a feladványokat! Kitűnő volt az előmenetele, csupa jeles és kitűnő állt a bizonyítványában. Akkor (még)! Már Ferenczi Zoltán kimutatta, hogy Sárkány Sámuel bizonyos dolgokra (jó negyven év távolából nem csoda ez, kérem) bizony-bizony rosszul emlékezett, vagy legalábbis másképp, mint a többi korabeli tanú. Ráadásul, abból, amit közölt a nagy költőről az utókornak, mondjuk, ez a legkevésbé fontos, ti. hogy murok- és kalarábé-ügyben marasztalható el a későbbi nagy költő. Báró Hatvany pontosan rögzíti, mi a lényeges a visszaemlékezésből, mi nem.(Lásd: Így élt Petőfi.)
A szóban forgó esemény, a Petrovicsok és Hrúzok nagy találkozója az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc közeledő 160. évfordulóján kezdődő Petőfi-emlékév nyitórendezvénye volt. No, azért! Már megijedtem, hogy valaki eltévesztette a dátumot, és Petőfi halálának a 160. évfordulójáról akarna megemlékezni jövőre. Mert az, tisztelt atyámfiai, még jócskán odább van. Lévén, hogy a költő 1915-ben még élt (Crna Travában!), és ennek hitelt érdemlő tanúja van – tehát a 160. évfordulóra még 67 évet kelletik várni.
Kit nem említ a cikk? Hát nem olvastam, így aztán hiányoltam is nagyon dr. Kiszely István doktor nevét, valamint Kéri Edit művésznőét. Na jó, ő most József Attila baleset által bekövetkezett elhalálozásáról szóló könyvének népszerűsítésével lehet elfoglalva. (A cica rúgja meg!, ezt is kénytelen leszek elolvasni. Hát nem volt nekem elég a dr. Garamvölgyi, kétszer, merthogy rájött – a Nagy Detektív – , hogy az északi irány az nem a déli irány, mint ahogy az 1-lső kiadásban írta.). A „ Prof.” pedig nyilván gépeli, szép lassan, a Megamorv Petőfi-expedíció "tudományos" jelentését . A nagy felfedezés óta azért már eltelt pár esztendő: egy híján húsz. Várjuk-várjuk nagyon, a bizonyítékokat. Illetve: Dehogyis! Tessék bennünket végre békén hagyni, nehogy valami újabb hülyeséggel álljon elő, Tanár Úr! Foglalkozzon csak a magyarok eredetével! Majd azon is jókat fognak röhögni pálinkás jókedvükben a magyar akadékoskodók, pardon: akadémonikusok, pardon: akadémikulások. (Bevallom, először "pántlikás"-t írtam pálinkás helyett. Talán nem csak Herr Freud tudná megmondani, miért tolult a képernyőmre ez a szó. T. D. biztosan egyszerűen hagyta volna az elírást, és nem magyarázta volna. Erről jutja eszembe magát: a Magyar Pántlika is legyen hungarikum! Az árva lányok hajáról nem is beszélve. Szóba jöhet még a kakastoll, bár a franciákok kötözködni fognak - megint!
Szabadalmaztassuk továbbá a magyar szógyököket: pl. az ab-, eb-, ib-, ob-, ub- és üb gyököket. (Hálás köszönet Cz. G. TV-sztár közgondolkodónak az ötletért.) Mert a sumér-(pártus-hun-avar)-MAGYAR ab - gyökből lett például az angol able (’ alkalmas, képes, rátermett, tehetséges, ügyes’ ), a francia aboyer (’ ugat’ ), a német Aberglaube (’ babona’ ), a holland abominabel (’ förtelmes, rém ronda’ ), a dán aborre (’ nyers, barátságtalan, morcos’ ), a svéd abo (’ parasztgazda, gazdaember, örökhaszonbérlő’ ), a maori abad (’ évszázad’ ), az eszperanto abelkulturo (’ méhészet’ ), az indonéz abu (’ hamu’ ), a portugál abricó (’ barack’ ), az orosz abszolutno (’ teljesen’ ), az olasz abusare (’ visszaél, mértéktelenül él vmivel, jogtalan használat, használat abbahagyása’ ). Kihalt nyelvekből, pl. etruszk, szovjetorosz, DDR-Deutsch, kamasz, vót nyelvekből, engedelmükkel, nem hozok példákat.
A végén, mégis, hol másutt volna a helye a point-nek, csak meg kell hogy magyarázzam a címet. Összetett szavunk, a (néha igekötőként viselkedő határozószó) szanaszéjjel ill. szanaszét jelentésével mindenki tisztában van, azt jelzik pl., hogy a „ holmik” teljes összevisszaságban hevernek. Mondjuk azt is, hogy: szerte , ill. szerteszéjjel, szerteszét . Szerte szavunk már a 15. században ismert, használatban volt. Bárczi Géza etimológiai szótára szerint a szanaszét alakra 18. századi, a szerteszét alakra 1800 körüli forrásaink vannak. Na mármost. Mért ne mondhatná hazánkfia így: szanaszerte? Mondotta, ill. írta is. Éspedig nem kisebb művésze a magyar nyelvnek, mint a kiskőrösi születésű Petrovics Sándor, alias Petőfi Sándor (lásd mint fentebb). A János vitéz 17. fejezetében olvasható ez a sor: „ Villámok cikáznak, hullnak szanaszerte... ” És mért ne mondhatná egy a magyar nyelvet éppen elsajátító, itt letelepedett külföldi, tehát/úgylehet nem magyar anyanyelvű ember, tévedésből persze, hogy: szeneszarta . Mondhatja? Mondhatja. Mi is követünk el idegen nyelv tanulása közben hasonló, a bennszülött angolokat, németeket, franciákat vagy hollandokat mosolyra, jóízű röhögésre fakasztó szótévesztést. Nekem mint magyar anyanyelvűnek roppantul tetszik, bevallhatom. Nem nevettem ki az illetőt, ellenben a szóleleményét megjegyeztem. És akkor most én ezt továbbadom. Honjaim! (utóbbi szó idézet T. F. barátomtól), hát nem aranyos, nem érthető, nem kifejező ez az új szóösszetétel?! Ízlelgessétek: sze-ne-szar-ta, szene-szarta, szeneszarta. (De ne feledjék, ahogy Cz. közgondolkodó és magyar írástudó – helyesen – kiemelné: a hangsúly az első szótagon van.)
Így állnak dolgaink az Úr 2008. évének augusztusában, Budapesten.
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával