Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

A huszonnegyedik óra ötvenkilencedik percében - Lengyel Péter – Az Élet és Irodalom 2024/03. számából

2024.01.18.

Az Élet és Irodalom 3. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

A huszonnegyedik óra ötvenkilencedik percében –
Lengyel Péterrel beszélget a science fictionről Veres Miklós.

„Lengyel Péter második kötete, az Ogg második bolygója című sci-fi regény 1969-ben jelent meg. Kiadták németül is az NSZK-ban (Econ, Düsseldorf, 1972), majd japán (1978), cseh (1981) és lengyel nyelven (1982). A regényen kívül összesen két sci-fi novellát írt: a Rondó 1982-es novelláskötetének címadó darabja lett, a Napkelet pedig megjelent angolul is a World Omnibus of SF című antológiában (Penguin, 1987). (Később, 1993-ban a Macskakő című, 1988-ban kiadott „detektívregénye” is megjelent angolul.) Veres Miklós, a PIM muzeológusa most a science fictionhöz való viszonyáról kérdezte az írót.”

FERDINANDY GYÖRGY (1935 – 2024)

Részlet Szilágyi Zsófia nekrológjából:
„Sokan siratjuk most azt az írót, akinek már régóta megvan a helye a magyar irodalomban, aki kivételes érzékenységgel és változatossággal lakta be a novella műfaját, mutatta meg az irodalmi szociográfia számos árnyalatát, és folyton figyelmeztetett minket arra, nem kell az országból kilépnünk ahhoz, hogy idegennek érezzük magunkat. Nevetett azon, mennyire pontatlanok itt és ott a róla olvasható életrajzi adatok: persze nem volt nehéz téveszteni, hiszen abból a legendáriumból, amelyet egész életében építgetett, több sors is bőven kitelt volna.”

FEUILLETON

Bihari Péter
Magyar félmúlt – magyar úton című esszéje 15 pontban foglalja össze a mai rendszer történeti előzményeit.

„Gyakran felmerül az alapkérdés: miért pont nálunk alakult ki egy autoriter, elnyomó rendszer. A történészeknek fontos kötelessége, hogy erről gondolkodjanak. Az alábbi pontokban a magyar történelmi sajátosságok („eredeti jellegzetességek”) számba vételével próbálok választ keresni – remélve, hogy ehhez a vázlatos elmélkedéshez sokan hozzá fognak szólni. Kezdjük az „objektív” – és elég távoli – gazdasági és társadalmi tényezőkkel!
1. Magyarország nem egyszerűen soknemzetiségű volt, de (1918-ig) Európának etnikai és vallási szempontból is talán leginkább összetett országa – miközben nem lehetett kétségbe vonni, hogy ez a magyarok hazája, övék a Kárpát-medencében az egyetlen nemzet, ők foglaltak hont és alapítottak államot. „A magyarok a magyarok számára foglalták el ezt az országot, s nem másoknak” – mondta a liberális Széll Kálmán. Egyes magyar megyék már az 1868-as „liberális” nemzetiségi törvény ellen is tiltakoztak, mert „nemzetiségi ürügyek alatt hazánk feldarabolása céloztatik!” Az 1872-ben felállított Kolozsvári Tudományegyetemen román nyelvű oktatás nem folyt (bár Erdélyben a románok aránya kb. 57 százalék volt). A XX. század elején a birodalom két fele e téren is ellentétes irányba tartott: Ausztriában a nemzeti kérdés demokratikus, sőt multikulturális kezelése, Magyarországon a szigorítás, a jogok szűkítése, a kirekesztés felé.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Kisemberi színjáték című kritikája Michel Houellebecq Megsemmisülni című regényét elemzi.

„Ennyiből is látható, Michel Houellebecq magyarul a mostani regényt az eddigiekhez hasonlóan kiválóan, gördülékenyen fordító Tótfalusi Ágnes munkájának köszönhetően jól ismerhető univerzumából rengeteg minden adva van a jellegzetes Houllebecq-regényhez, és akkor még nem is hoztam szóba az igen tipikus, a szöveget szimptomatikusan tagoló pornografikus reflexiókat, aprólékosan kiírt, olykor zavarba hozó jeleneteket, a mindig megkeseredett, életközepi és párkapcsolati válságba jutott, jellemzően mindig hímsovén módon megnyilvánuló férfi főhőst (ezek mindegyike védjegye Houllebecq nonkonform prózájának), és ahogy haladunk előre a regényekben, ez a bizonyos főhős mindenkor korosabb lesz, mindenkor egyre több rá törő nyavalya sújtja, bár azonnal gyanút kelt, hogy az intellektuális zseni szerepköre ezúttal nem a főhősre van osztva (mint volt A térkép és a táj minden sikert besöprő festőjére, Jed Martinra vagy a Behódolás egyes szám első személyben megszólaló, mindvégig névtelenül maradó Huysmans-kutatójára), nem Paul Raison tehát az intellektuális középpont, akinek nézőpontjából a mindentudó elbeszélő hangján a Megsemmisülni története végig van mondva, hanem közvetlen főnöke, a szépreményű politikai pálya előtt álló gazdasági miniszter, Bruno Juge az, és Pault ebben a tekintetben talán még az omnipotens narrátor is megelőzi.”

VERS

A versrovatban Gellén-Miklós Gábor és Tamás Dénes versei olvashatók. Ízelítőül itt Gellén-Miklós Gábor egyik versét adjuk közre:

A szükséges dolog

Nem is tudom.
Talán egy nyakkendő.
Pöttyös.
Kék.
Valami,
amin van egy csomó.
Amire lehet csomót kötni.
Úgy dugom hurokba a fejem,
hogy nem vagyok életveszélyben.
Átölel, de nem fojt meg.
Bármikor lazíthatok rajta.
Öltöztet.
Jó megjelenést biztosít.
És meg lehet benne kapaszkodni.
Ha én nem hagyom el,
nem hagy el.

PRÓZA

Légrádi Gergely, Szegőfi Ákos
és Vörös István prózája.
Tárcatár: Mécs Anna.

Részlet Mécs Anna Egy novella költségvetése című írásából:

„De az írás helyett lehetnék a munkahelyemen és kereshetnék pénzt, tehát a kieső keresetem is a novella költsége: óránként háromezer-ötszáz forint. Vagy mialatt írom a novellát, a gyerekeimre babysitter vigyáz: óránként négyezer forint. Mégis teljes állást vállalok a munkahelyemen, hogy tudjam fizetni a novellaírás költségeit. Így viszont este vagy hétvégén vagy munkaszüneti napon írom a novellát. A barátom vagy a férjem vagy a gyerekeim hiányolnak engem. A csajom, a feleségem, anya mindig a gép előtt ül és nem velünk van. Egy idő után ez a kapcsolatunk rovására megy. Én is feszültebb leszek, mert vagy dolgozom, vagy írok, vagy a gyerekekkel törődöm. Pszichológushoz kell mennem, párterápiára kell mennünk, családterápiára kell mennünk, a gyerekeket kell pszichológushoz vinni: alkalmanként tizenöt-harmincötezer forint. Nem bírom a stresszt, írni akarok, de írás közben is azon gyötrődöm, hogy ha most nem írnék, hanem a gyerekeimmel lennék, akkor nem kellene ennyi pénzt fizetni a babysitternek és a pszichológusnak.”

ÉPÍTÉSZET


Torma Tamás írt nekrológot Finta Józsefről.

„Finta József épületei nem látványosak voltak, nem eredetiek úgy, ahogy a kívülről szemlélők az eredetiséget egy homlokzaton keresik. Ezek a funkciókra gyúrtak, a hasznos elrendezésre és hasznos környezetbe illesztésre. Frissiben nézve kissé mindig fanyalogtam, aztán az évtizedek kellettek hozzá, hogy kiderüljön, a kor technológiai színvonala, anyagai és formatára ugyan megkophattak, de a funkcionális avulásuk nem annyira.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia Extázis című előadását (Katona József Színház) értékelte.

„De ennél többről van szó: mintha ma Magyarországon évjárattól függetlenül sokan lennénk kicsit rosszul, és ezen biztosan nem segít, ha csak egymás sikereit látjuk a kirakatban. Vajon lehet e kirakat mögé nézni? Mintha ezzel próbálkoznának az Extázis alkotói, amikor a kulisszák mögé is beengednek minket – igyekezve új közönséget, talán egy új nemzedéket is megszólítani. Ha nem is felforgatni, de picit legalább bemozdítani nézőtér és színpad hierarchiáját.” 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Weiss János: Immanuel Kant 300 – Az Élet és Irodalom 2024/16. számából

Az Élet és Irodalom 16. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KőszeghyÉlet és Irodalom AlapítványTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés