Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

Csunderlik Péter: „A kapitalizmus elevenen rothad” – Az Élet és Irodalom 2023/50. számából

2023.12.14.

Az Élet és Irodalom 50. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Csunderlik Péter „A kapitalizmus elevenen rothad” – Hanák Péter történész ironikus Amerika-képe címmel írt esszét.

„A levelekben hősünk mintha csak kikacsintana a levélbontogató cenzorokra, amikor olyanokat ír haza, minthogy a „hazai cigaretta elfogyott, vacak Pall Mallt szívok” (L. Nagy Zsuzsának, Lackó Miklósnak, Ránki Györgynek és Spira Györgynek, 1971. március 4.), vagy éppen: „A négerek és a színesek elnyomásáról nem írok, azt úgyis jól tudjátok.” (Peschka Vilmosnak, 1971. április 30.) Az egyszerűen must-read – angol kifejezésekkel nyelvgyakorlási célból teleszúrt – levelezés egyik csúcspontja a sok közül az a bekezdés, amelyben Hanák lerántja a leplet a hippidivatról:
„New Yorkban, az imperializmus fellegvárának legfellegebb várában a kapitalizmus szemmelláthatóan elevenen rothad. (…) Nem mondom, az idősebb nemzedék még elég jól öltözött, a jobbmódúak, de az ifjúság roppant szegény, nyomorúságosan él. Sokuknak nincs cipőjük, harisnyájuk, mezítláb járnak, kopott, rongyos farmerben, elnyűtt pulóverben. Hajukat, szakállukat – minthogy a borbély nagyon drága, nem vágatják, rendes ruhájuk nincs. A manipulált közvélemény ugyan ezeket hippiknek nevezi, és azt állítja, hogy szándékosan öltöznek így, de ez persze csak a kapitalisták megtévesztő propagandája.” (Peschka Vilmosnak, 1971. április 30.)”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csehy Zoltán
Egérfogóban a cinke című kritikája Lanczkor Gábor Szaturnuszi mesék 1. című kötetéről szól.

„Lanczkor könyve is olvasható a gelliusi modell szerint, noha csak nyomokban tartalmaz kommentált kivonatokat, sokkal inkább fókuszál az önértésre és az emlékezés mechanizmusaira, az archiválandó létezésre, a személyes leletegyüttesre. Az írásfolyamatot párhuzamos genezisekbe ágyazza, noha ezek a vonalak tulajdonképpen párhuzamosan futó szaggatott vonalak. A privát létezés, a család és az utazások története mellé odarendeződik a táj, a biodiverzitás történelme is, és természetesen ott van az írássá változtatandó lehetőségek, a különféle stádiumokban leledző matéria lerakata is.”

AZ ÉS KÖNYVE DECEMBERBEN

Angyalosi Gergely
Tovább az idővasúton című kritikája Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs. Összegyűjtött versek 1970–2023. című kötetét elemzi.

„Olyan fontos költeményekről hosszú elemzést kellene írni, mint amilyen a Rókatárgy alkonyatkor, körül kellene járni az olyan humorral teli „ciklusokat”, mint A dublini vegyszeres füzet (Leopold Bloom édesapjának költeményei), vagy éppen a Szívlapát (holaha zanzák). (Ez utóbbiból származnak az olyan, (legalábbis reményeim szerint) közszájon forgó sorok, mint a „hezitt állok, mást nem tehetek”, vagy a „hazám hazám te min – de nem”, s végül, de nem utolsó sorban az „édes hazám, ne vedd szivedre / hadd legyek hűs”. A versolvasó magyarok számára (senki se kérdezze, nem tudom, mennyien vannak) ezek klasszikussá vált szövegek. Pedig még csak ezután lép színre Dumpf Endre a maga Létbüféjével, vagyis az „őszológiai gyakorlatokkal”, amelyek 1993 és 2017 között gyűltek vaskos kötetté. Mit lehetne mondani a kórházban a kórterem és a büfé között tébláboló „D. E. idővasutas” verseiről? Talán annyit, hogy személyiségként egybefoghatatlan (ellentétben, mondjuk, Kálnoky Homálynoky Szaniszlójával, aki hozzá képest koherens karakter). Mégis ráismerünk, amikor így szól a büfés nénihez: „engem a nyelv a számba lóbál”. Nem más ő, „csak a papír és rajt e kis grafitnesz”, leállíthatatlan nyelvi gépezet, működésének nincs kezdete, se vége. A kisujjában van a magyar költészet Petőfitől és Aranytól Adyn, Juhász Gyulán keresztül József Attiláig és Pilinszkyig (ez utóbbi mintegy fordított metalepszisként megjelenik „P. J. betegünk” személyében is). Kimeríthetetlen versanyag ez, talán ezért is tartanak tőle az irodalmárok.”

VERS

A versrovatban Nyerges Gábor Ádám és Petőcz András vesei olvashatók. Ezen a helyen Petőcz András egyik versét adjuk közre:

Vidámság, ha csecsemőkirály

magamnak, múltba

Vidámság, ha üzen, aki üzen, ha
éppen itt, mosoly, amikor emlék,
hogy valamikor, mégis, valamit,
ami jó volt egykor, annyira vágy,
telefon, ha lenne, messenger, új.

Nem tér vissza senki, aki visszatér,
marad ott, ahova valamikor,
nincs neki ereje, időnket múltba,
megbocsátani pedig, tudjuk jól,
nem lehet úgyse, soha, sohasem.

Nem akarom látni az arcod!, szól,
aki szól, nem kiabál, de majdnem
olyan, mintha kiabálna, pedig suttog
csak, legfeljebb hörög, mondhatjuk
így is, hörgés az egész, erre.

Errefelé inkább csak hörgés, nincs
más, lepukkant csecsemő itt az úr,
mindannyiunk fején egyensúlyoz,
sunyítva figyeli, hol is a hol is, és
igen jól csinálja, amit. Félünk, ha.

Rettegünk tőle, amikor, és ezért is
szeretjük őt, emlékünk talán vidám,
átsegíthet magán a szorongáson, ezért
a mosoly, ha mutatja épp véres
cucliját a csecsemőkirály, aki az úr.

PRÓZA

Gerevich András, Gerencsér Anna, Nyíri Katalin és Wagner István prózája.
Tárcatár: Tamás Zsuzsa.

Részlet Gerevich András Osztálytársak című írásából:

„– De örülök neked, Péter! – mondja, ahogy elém lép.
– Szia. Ezer éve. Alig ismertelek meg – mormolom zavaromban, közben felállok, jobb kezemet nyújtom felé és arcon pusziljuk egymást.
– De megismertél? – vágja rá, ő is zavarban, enyhén elpirul, megfeszül az arca, ahogy kérdőn a szemembe néz. Nem tudom, mit mondjak. Semmi frappáns vagy szellemes nem jut az eszembe.
– Nem. Ne haragudj. Tudom, hogy ismerlek, de nem emlékszem…
– Nem baj, nem te vagy az első. Laura – bemutatkozásra nyújtja a kezét. A név sem mond semmit. Nem tudom hova tenni.
– Péter.
– Igen, tudom. Gimiben osztálytársak voltunk. Én voltam a Miki.”

FILM

Stőhr Lóránt
a Valami madarak című magyar filmről írt.

„A Kertész Zsanett forgatókönyvéből készült film klasszikus mintákat követ, Béla vissza szeretné nyerni saját életét, és a passzív ellenállástól a hivatalos megoldásokig terjedő saját eszköztárával harcol a méltóságáért.  Akár egy tipikus hollywoodi sztori is kibontakozhatna az ötletből, az elbeszélés azonban jóval finomabb és pontosabb annál. (Egyedül éppen a kulcsmozzanat, a gyámság alá helyezés valóságalapja megkérdőjelezhető.) A szerzők minduntalan ellépnek a közhelyek, a konvenciók elől, ügyesen rátalálnak a hiteles érzelmi építkezés útjára.”

TÁNC

Králl Csaba
Kovács Gerzson Péter és a TranzDanz Hermész, valamint Vasas Erika ONlife című koreográfiáját értékelte.

„Ha most érzelgős kedvemben lennék, azt írnám, szívfájdító látni, ahogy a NER-t töviről hegyire kiszolgáló művészeti újkonzervativizmus és műmagyarkodó illúzióvilága maga alá temet ilyen őstehetségeket. De nem vagyok érzelgős kedvemben, ezért csak annyit mondok: bakfitty.
Tókosnak nincs szüksége öngyötrésre, elemi erejű külső beavatkozásokra az alakváltozásokhoz, minden belőle jön, ami pedig nem, az is annyira egylényegű vele, hogy azt hinni, Kovács Gerzson Péternek szinte csak a háttérből kellett asszisztálnia a mutatványához.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Weiss János: Immanuel Kant 300 – Az Élet és Irodalom 2024/16. számából

Az Élet és Irodalom 16. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KőszeghyÉlet és Irodalom AlapítványTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés