Könyvhét 2022
A Móra Kiadó
ÚJDONSÁGAI
Mélytengeri Mentőcsapat
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A Móra Kiadó<br>ÚJDONSÁGAI Mélytengeri Mentőcsapat Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben
Kiemelt

„Egyezséget kötöttem Löw rabbival” - Sjón – Az Élet és Irodalom 2022/38. számából

2022.09.22.

Az Élet és Irodalom 38. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Egyezséget kötöttem Löw rabbival” – Sjónnal beszélgetett Köves Gábor.

Sigurjón Birgir Sigurðsson neve talán csak annak a mintegy 370 ezer izlandinak ismerős, akik benépesítik Izlandot, de a Sjón művésznév már egy ideje közismert a nemzetközi vizeken is. Van, aki úgy ismeri, mint Björk dalszövegíróját; mások A macskaróka, A cethal gyomrában és a CoDex ​1962 című regények szerzőjeként tartják számon, és Izlandon kívül is lehetnek olyanok, akik a szürrealista költőként indult művész verseit is ismerik. És bizonyára akadnak páran, akik léggitározni is látták a Sugarcubes hajdani koncertjein.
Sjón forgatókönyvíróként is tevékeny, Az Északi című viking bosszútörténetet Robert Eggers amerikai rendezővel együtt írta, de nem engedett Hollywood elvárásainak: „Egy tragikus hőst kreáltunk, amilyenek az izlandi sagákban is vannak, egy hőst, akinek megvannak a maga gyengéi. A sagák legnépszerűbb szereplői pont ilyenek. Elképesztő dolgokat művelnek, csatákba vonulnak, élethalálharcot vívnak, de végül emberként megbuknak. Csodálom, hogy az amerikai producerek hagyták, hogy ilyen filmet készítsünk” – meséli visszafogott, északi lelkesedéssel a 60 éves író-forgatókönyvíró-költő-dalszövegíró, aki a szeptember 23-án kezdődő PesText irodalmi fesztivál vendége lesz.”

ALMÁSI MIKLÓS 90 ÉVES

Nyerges Gábor Ádám
köszönti:

„Szerencsés, aki akár filozófusként, esztétaként, színi-, képzőművészeti vagy irodalomkritikusként ismer, netán a közgazdaság vagy a társadalmi mechanizmusok (vagy, legutóbbi könyvedben, a digitális világ) működését magyaráztad el neki – egyszerre rendkívül árnyaltan, összetetten és mindeközben, színleg, pofonegyszerűen, tehát: érthetően –; szerencsés, aki akár ezer és egy oldalad egyikéről ismerhet. Hát még az milyen szerencsés, aki e több tudósnyi tudás, több tudományos, kritikai (és a szónak, ha mára maradt még egyáltalán, nemes értelmében, „népművelő”) életmű benned szintetizált egészét ismeri, ismerheti.”

FEUILLETON

Turi Tímea Írók a ketrecben címmel írt esszét, sőt vitacikket:

„Miről beszélünk, amikor elnőklapjásodásról beszélünk? (A szót Milbacher Róbert használja, Takáts József szíves szóbeli közlésére hivatkozva.) A Nők Lapja a legnagyobb hagyományokkal rendelkező családi magazin ma Magyarországon, amely valószínűleg a legszélesebb közönség számára tesz elérhetővé publicisztikákat, tárcanovellákat, néha irodalmi igényű meséket, ráadásul olvasásnépszerűsítő kampányokban is partner. Vagyis lehet, hogy nem az irodalom nőklapjásodott el, hanem például a Nők Lapja lett irodalmibb. Miközben a magyar sajtó sokszínűségének drámai csökkenésével, a kulturális sajtó elsorvadásával párhuzamosan egyéb női magazinok is átvettek olyan társadalmi és kulturális funkciókat, amelyek ezeken a fórumokon előtte elképzelhetetlenek voltak; persze ugyanezen okokból maguk az irodalmi szövegek is átvettek efféle funkciókat. Ha a közös dolgaink megbeszélésére nem lesz alkalmas a sajtó, akkor ezeket a témákat az irodalmi műveken keresztül tesszük szóvá.
Véleményem szerint a magazinok hatásánál validabb veszély a közösségi média nyelvhasználata és funkciói. Írunk-e még akkora verseket, amelyek nem férnek el egy megosztható képen? De az sem igaz, hogy ezt a kihívást ne lehetne az irodalom eszközei által megjeleníteni; lásd például Patricia Lockwood írásait. Az irodalom épp azért roppant hatékony és kitartó művészeti forma, mert története során a környező mentalitás- és médiatörténeti változásokra tudott hatékony válaszokat adni, miközben kivívta és sok szempontból igenis meg is őrizte autonómiáját.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba
Banálisban a különös címmel írt kritikát Nyíri Katalin A kedvedért megeszem című első novelláskötetéről.

„A novellák anyaga az igencsak hétköznapi mai világ, a mai magyar kispolgári élet, semmi különös, csak élünk és meghalunk; miután fölkelünk és mielőtt elalszunk, történik velünk ez meg az. Ez az életanyag persze nagyon érdekes is tud lenni, főleg, ha megfelelő szögből nézünk rá. A tematikai egyhangúság a nézőpontok gazdagságával társul. A téma azonban igazából, ami ezekben a kis történetekben megragadható: mindössze az emberi kapcsolatok természete. A veszedelmes, vagy csak unalmas, netán izgalmas, hovatovább tragikus viszonyok finomsága, árnyaltsága tűnik a leginkább kihívó jelenségnek a szerző számára. Akármiről szól is a novella, az emberi viszonylatok mibenléte az a kérdés, amely nem hagyja nyugodni a szövegformálás munkája által mindezt alaposan körüljárni igyekvő írót. Megmutatni a banalitásban a rendkívülit – soha rosszabb szerzői intenciót nem kívánhatnék pályakezdők számára. De hát Nyíri Katalin mintha túl lenne a pályakezdésen, mintha első alkotói korszakának válogatását adná most közre, olyan válogatást, amelyben már eleve nem magáról beszél, hanem alakjairól. És ezáltal persze magáról, mert hisz nagyon fontos, honnan néz, mit lát, mit vesz észre, mire érzékeny.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Bali Anikó és Petőcz András versei olvashatók.
Petőcz András egyik versét mutatjuk be itt.

Valahogy minden

Valahogy minden annyira,
amennyire,
és nem tudom megmondani,
miért.

Másképpen vannak a dolgok,
másképpen,
nincsenek úgy, ahogyan régen,
nincsenek.

Deszkaföldes-álruhásan, írod,
és úgy hiszem,
tévedsz, valójában üres az ott,
ahol.

A deszkaföld felül van, ma már
tudom,
itt, a magasban, felül, ahol nincs
levegő.

Valahogy annyira minden!,
végérvényesen,
és nem lehet megmondani,
miért is így.

PRÓZA

Lévai Júlia Míra, Tóth Gábor Ákos, Nógrádi Gábor
prózája.

Tárcatár: Szív Ernő:
Az én főszerkesztőm
(Kovács Zoltán 70)

„Harminc éve főszerkesztőnek lenni, apukám. 30! Sok, szebbnél szebb történetem van az illetőről.
És hát eltaposhatatlan is. Különben érdekes korban él. Minden virágzik, minden hazaszelet és magyarnünüke egy soha nem tapasztalt pompázat része, majd meglátjátok, télen is tárva lesznek az ablakok, falusi nyugger nudizmus őrület tör ki januárban, száll a kiáltás, éljen a király, éljen a király, és úgy mosolyog az élet, mint Dzsudzsák Balázs és Szijjártó Peti, na, pont úgy. 
Na most egy ilyen korban kritikus újságírónak lenni, ugye? Megtalálni a csomót. Nem a kákán, dehogy. A naponta kisuvickolt, újra aksizott nemzeti bráneren. Csak annyit mondani napról-napra, ez így van. Látod? Látom, na és? Elmondani még egyszer, mint Sorosról a hiszekegyet. Pitbullnak lenni apukám, csak azért is addig turkálni a nemzeti nedvektől lucskos, kokótól ragacsos szellemi ágyrajárók vackában, míg meg nem lesz az az óriástök.
Undoknak maradni, hazaárulónak, a betyár jóistenit. Tud valaki olyan firkászt, olyan újságírót, olyan sajtóembert, aki harminc éve csinálja így – plusz az előző évek irodalmilag is jelentékeny riportjai –, ilyen fölkent pozícióban, ilyen állandósított, nem lankadó figyelemmel, ilyen állhatatosan, ilyen elhivatottan, ilyen mélységesen méltatlan körülmények között, megannyi távirányítóval működtetett okostóni és kistafírozott paprikajancsi korában, amikor milliárdos kenőcsökkel puhítják a nyelvhegyet, föl ne sértse a felcsúti ánuszt. Működtetni a dohogó gyárat. Mindennap. Reggel és este. Nem állhat le, mert nem. Nincs helyette másik, amely szakmában egyébként minden és mindenki pótolható. Ez nem. Ő. Kinek van erről tudomása, ki érzi át, fogja föl, hogy ez a teljesítmény mit jelent?! Haszna, haszontalansága, jövedéke, járuléka, egyebek. Hogy történelem. Kibírni azt is, hogy a szellemi potentát szépen és halálosan költözik át, viszi drága mesterségét, szakmai csecsebecséit a virtuális világba, és nyilván jól is teszi. Itt maradunk papírnak. Kibírni azt is, hogy mindent fölszámolnak, ami civil és valóban polgári, ami független, aminek nem lehet dirigálni, aminek nem lehet kiosztani a lapot, mert van saját kártyacsomagja, és az nem cinkelt.”

FILM

Báron György
a miskolci Cinefest kínálatát méltatta.

„Négy magyar premiernek adott otthont Miskolc, róluk is lesz alkalom majd bővebben szólni. Közülük az Erőss Zsoltról készült Magasságok és mélységek harmonikusan illeszkedett az idei program gerincét adó ember-természet tematikába. Az elsőfilmes Szakonyi Noémi átütően tehetséges Hat hétje megérdemelten nyerte el az erős játékfilmes mezőnyben a fesztivál nagydíját.”

ZENE

Fáy Miklós
a Pavarotti: Greatest Hits című lemezről írt, amely a Decca gondozásában jelent meg.

„Tényleg körbeölelt? Nem is tudom. Akkor, az Erkel Színházban nem az volt az alapélmény, hogy körbeölel, hanem hogy tényleg ő ül ott a testesek Bohéméletében. Kincses Veronika és Sólyom-Nagy Sándor, igazából csak ők voltak testesek, és semennyire sem volt zavaró, tudta az ember, hogy ez egy opera, nem dokumentumfilm a párizsi szegény művészekről. Felment a függöny, és Pavarotti ott ült a színpadon, gondolom, saját jelmezben, mert menőbb volt az inge, mint bárkinek a nézőtéren, és megszólalt, és nem a körbeölelés volt az alapélmény, hanem az, hogy: ez igaz.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2022/3. számÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés