Az Élet és Irodalom 18. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

GYÖRE BALÁZS 70

Tábor Ádám A teljes valóság iránti hűség címmel írt köszöntőt.

„Györe Balázst a hűség jellemzi életében és műveiben. Hűség szeretteihez, barátaihoz, mestereihez – az amerikai beat-nemzedékhez, Ottlikhoz, Keszthelyi Rezsőhöz, Tandorihoz –, szerelmeihez, eszményeihez, emlékeihez, érzéseihez, újpesti gyerekkorához, helyekhez, eseményekhez, tárgyakhoz. A teljes – azaz a kézzel fogható, konkrét és a szellemi, lelki – valóság iránti mennél pontosabb hűség. Memóriája és fantáziája Jánossy Lajos szerint „részletgazdagon és pontosan rögzítő és ragaszkodó”.  „Képek vannak előttem, és abból jönnek a szavak. Persze rengeteg mindent rögzítenem kell, mert nem tudnám megjegyezni.” „Állandóan jegyzetelek, kézzel, kis füzetekbe vagy cetlikre” – mondja az író a Literának adott nagyinterjújában.”

INTERJÚ

„A #metoo kísértette”– Blake Bailey-vel Philip Rothról beszélget Köves Gábor.

„Milyen ember volt valójában Philip Roth? A pályatársai a legnagyobb kortárs amerikai írónak kiáltották ki, de a kritika nem mindig vette komolyan, és éppúgy megkapta, hogy nőgyűlölő, mint azt, hogy öngyűlölő zsidó. Az utóbbi címkétől igen, az előbbitől sosem sikerült megszabadulnia. Annak reményében, hogy egy alapos életrajzi munka megcáfolhatja a személyét érintő feltételezéseket, Roth maga keresett szerzőt a feladatra, és úgy tűnt, Blake Bailey-ben, Richard Yates, John Cheever és Charles Jackson elismert életrajzírójában emberére akadt. Bailey az író személyes archívumából dolgozhatott, és Roth halála után három évvel el is készült a 900 oldalas mű: a Philip Roth: The Biography idén áprilisban jelent meg Amerikában.
A kritikák lelkesek voltak, ám hamarosan nyilvánosságra került, hogy Bailey-t több nő is szexuális erőszakkal vádolja. A kiadó felfüggesztette a könyv forgalmazását, Bailey tagad, a The New Yorker pedig arról ír: „több mint szörnyű irónia”, hogy a nőgyűlölettel vádolt íróról olyasvalaki írt életrajzot, akit nők elleni erőszakkal vádolnak. A szerzővel azelőtt beszélgettünk a Roth-tal való együttműködésről és az íróval szemben felmerült nőgyűlöletről, hogy az ellene felhozott vádak nyilvánosságra kerültek.”

FEUILLETON

Erdős László Természet és irodalom című írása a száz éve született Farley Mowat munkásságáról szól.

„Mowat 2014-ben, kilencvenhárom éves korában hunyt el. Művei több tucatnyi nyelven jelentek meg és több millió példányban keltek el szerte a világon. Irodalmi díjak egész sorával tüntették ki és számos egyetem fogadta díszdoktorává. Már életében szinte nemzeti kincsként tekintettek rá, sokan ma is Kanada egyik legnagyobb írójának tartják.
Farley Mowat legjelentősebb művei a modern környezetvédelem hőskorában születtek (a Ne féljünk a farkastól! 1963-ban, a Meg kell ölni a bálnát? 1972-ben látott napvilágot), ami jól mutatja, hogy Mowat a kezdetektől fogva a zöld mozgalom élvonalába tartozott. Nem túlzás azt állítani, hogy művei témájukat, irodalmi minőségüket és legfőképpen hatásukat tekintve is történelmi jelentőségűek a természet- és környezetvédelemben.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Zelei Dávid A Nikolaidis-mondat című recenziója Andrej Nikolaidis A magyar mondat / Homo Sucker: Az apokalipszis poétikája című könyvét elemzi.

„A Nikolaidis-prózában (melyet e kötetben A magyar mondat képvisel) lejáróban lévő szavatosságú, magukat alkoholba pácolva tartósító férfiak (legtöbbször maguk is írók) próbálnak valami nyugat-európai mércével is értelmezhető cselekedetet véghez vinni, de aztán legyőzi őket saját és társadalmuk melankóliája. Ekkor általában a közelgő apokalipszist kezdik várni, idővel azonban rájönnek, hogy az csak azért nem jön, mert már mindig is itt volt. Ezt felismerve rendszerint kinyitnak egy singlemalt whiskeyt vagy esszéisztikus eszmefuttatásba kezdenek, esetleg mindkettő. És így tovább, ad infinitum. Játszódik Ulcinjban, a szerző lakhelyén, privát Comalájában (Rulfo) vagy Topekájában (Lerner), Montenegró és Albánia határán, valamikor a XII–XXI. század közt.”

ÉS-KVARTETT

Kácsor Zsolt Cigány Mózes című regényéről.

Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és VisyBeatrixszel beszélgetett 2021. április 28-án Zoomon. A felvételt a jövő héttől meg lehet nézni a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb Szaniszló Judit Leli élete című regényéről lesz szó.

VERS

A versrovatban Bozsik Péter az entrópia elméletét egy gyakorlati helyzetre lefordító hosszabb verse, és március közepén, ötvennégy éves korában váratlanul elhunyt zalaegerszegi munkatársunk, Tóth Imre versei olvashatók. Az ő egyik utolsó versét emeljük itt ki:

Miközben

Miközben telefonom kapcsolatba lép
a toronnyal, egy könyvben titkos beavatás
leírására bukkanok.
Egy nő avokádót vesz a zöldségesnél,
illik a ruhájához a színe. A boltban rádió
szól, az időjós változásról beszél.
A forradalmár a lőszeres kocsit várja,
mielőtt meglátná befordulni a sarkon,
rátapos cigarettájára.

PRÓZA

Gyárfás Endre, Háy János, Kőrössi P. József, Lévai Balázs és Major Eszter Anna prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.

Részlet Háy János Tizenöt év című írásából.

„Nem, anyu, nem csak a rosszra kéne figyelni, mondta a lány, aki szintén anya volt, két kisgyerek anyukája, már iskolások, telik az idő. Hármasban kisérték ki a buszhoz az anyát. Ez a délután a nagymamáé volt. A lány, aki szintén anya volt, ilyenkor szokott találkozni a barátnőivel. Van jó is, mondta. Itt vannak az unokák is. Az anya nem szólt. Nem akarta elismételni, hogy mennyire rossz neki, mióta egyedül van, bemenni úgy a lakásba, hogy nincs ott senki, ahol korábban volt valaki. Persze volt egy fél év, vagy egy év is, amikor volt benne megkönnyebbülés, mert benne lenni a betegségben, mármint a férje betegségében, hát azért az kikészíti az ember idegeit, a fizikai leterhelésről már nem is beszélve. Először félévente volt egy újabb meglepetés, aminek aztán elég komoly következményei voltak, hogy műtét, megint kemó, a második, aztán a harmadik.”

FILM

Báron György Varga Noémi A legvidámabb barakk című rövidfilmjét értékelte.

„Az elbeszélt családi saga önmagában is példázatos, ám nem ez adja a mű kivételes erejét, hanem a forma. Egy-két rejtett, diszkrét vágást leszámítva egyetlen bravúros hosszú kameramozgást látunk. Amikor elkezdődnek a vallomások, a bérház kanyargós, szűk lépcsőjén megy föl a kamera, majd belép a lakásba. Innentől a helyszín többet mond el ezeknek az éveknek a lélekőrlő természetéről, mint a drámai monológok.”

ZENE

Fáy Miklós a Wiener Staatsoper Carmen előadásáról írt.

„Anita Rachvelishvili a címszereplő, pompás hang, még amikor hamis, akkor is, és nagyon vitézül kármenkodik, ring és reng, csak hát egyszerű testalkati okokból a feszes ruhákban valahogy máshová pozicionálja Carment, operai erotikacentrum helyett út melletti kamionosálommá válik. A bűn édessége és ellenállhatatlansága helyett a szánnivalóságot látja az ember. Nyilván van Don José, aki őérte vagy őmiatta is öl, őket hívták be azelőtt a Mónika show-ba.” 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu