Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

„Pasztellszínekkel festjük az ellenségképet” - Vida Gábor – Az Élet és Irodalom 2023/51-52. számából

2023.12.21.

Az Élet és Irodalom 51-52. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Pasztellszínekkel festjük az ellenségképet”Vida Gáborral beszélget Károlyi Csaba.

„A Senkiháza, Vida Gábor harmadik regénye az idei könyvhétre jelent meg, a provokatív Erdélyi lektűr alcímmel. Az év szerzője lett vele a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Novelláskötetek és kisregények után korábban már két regényt adott ki, 2013-ban az Ahol az ő lelke, 2017-ben az Egy dadogás története címűeket. A Marosvásárhely mellett élő író 1968-ban született, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője.”

FEUILLETON

Margócsy István Hogyan lehet látnunk Petőfit? című esszéje a Petőfi Irodalmi Múzeum Költő lenni vagy nem lenni című kiállítását elemzi.

„A Petőfi Irodalmi Múzeum új kiállításának legnagyobb érdeme, hogy a dilemmákat nemcsak hogy világosan látja, hanem láttatja is: a kitűnő szakemberekből összeállott kurátor-társaság vakmerően szembe nézett az irodalmi múzeum-problémának és a Petőfi-kultusznak a paradoxonaival, s nagyszabású kísérletbe fogott: egyszerre jeleníti meg a Petőfi-jelenségnek százados kultuszát, recepciós hagyományát és annak kritikáját – s e kettős vállalatnak jegyében prezentálja a maga vízióját. E kiállítás bemutatja a hagyományos Petőfi-kiállítások rituáléját is: az első, bevezető teremben rendkívül bőségben tárja a látogató elé a Petőfi-életrajz és irodalmi pálya dokumentumait (korabeli ábrázolásokat, életrajzi hitelességű tárgyakat, kéziratokat, publikációkat, könyveket) – ám mellettük bemutatja a több mint százéves Petőfi-házbéli kiállítási anyag egy részét is, a kultikus, magasztaló,  apoteózist idéző ábrázolásokat, kultikus furcsaságokat (ilyen például a Petőfit ábrázoló sétabotmarkolat, amely épp Ferenc József látogatásának tiszteletére készült volt); s e kettősséggel rögtön feszültséget is teremt: az eredeti tárgyi dokumentáció „realitásának” és a kultikus emlékezet túlzó, magasztos pátoszának egymásmellettisége  szinte megelőlegezi a kiállítás jelentőségteljes koncepcióját: amit látni fogunk, az nem lesz sem „realista” dokumentáció, sem pedig kultikus vízió.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Bódi Katalin Szümposzion című kritikája Széplaky Gerda Sem Isten, sem állat. Fejezetek az áldozati kultúra dekonstrukciójából című könyvéről szól.

„Platón Lakomájának alaphelyzete jut eszembe, és minden szümposzioné, amikor Széplaky Gerda kötetét forgatom: a tanulmányaiban megszólaló hang személyessége, az olvasóhoz való odafordulása, gondolatmenetének lassú, körkörös kibontakozása a filozófiai diskurzus ógörög mintázatára emlékeztet. Ez az ismerősség és könnyen belakható olvasói szerep feltétlenül szükséges a fejezetekben való elmerüléshez, az egyes témák között létrejövő hálózatos kapcsolatok követéséhez. A könyv címében olvasható negatív festés az emberi létezés köztességét, égi és földi, anyagi és szellemi, mulandó és örökkévaló, önfeledett és önreflexív terében való átmenetiségét teszi érzékletessé, míg az alcím az áldozati kultúra dekonstrukcióját ígéri kontextusként. A bibliai történetekből kiinduló esszék klasszikus művészeti ábrázolások értelmezését integrálva nyitják meg az értelmezést a filozófiai és az esztétikai diskurzus irányába. A hét fejezet egységét az áldozati hierarchia kialakulásának, újraképződésének és működésének megfigyelése adja a nyugati kultúra múltjában és jelenében, arra a tézisre alapozva, hogy ezek a kényszerítő struktúrák szükségképpen el fognak vezetni az általunk belakott világ összeomlásához.”

PRÓZA

Balázs Attila, Bán Zsófia, Darvasi László, Dragomán György, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Kiss Ottó, Kiss László, Krusovszky Dénes, Márton László, Ménes Attila, Nagy Gabriella, Szabó T. Anna, Szaniszló Judit, Turi Tímea prózája.
Tárcatár búcsú: Markó Béla, Molnár T. Eszter, Tamás Zsuzsa.

Részlet Dragomán György A doboz című írásából:

„amikor Apa először elhozta ide francia órára, akkor annyira megijedt Hanna nénitől, hogy szó szerint majdnem összeszarta magát az ijedtségtől, amikor Hanna néni kinyitotta nekik az ajtót, pedig Apa előre megmondta, hogy Hanna néni furcsán, és hát elég ijesztően fog kinézni, mert nagyon-nagyon sovány szegény a betegségétől, de amikor Hanna nénit meglátta, ahogy ott állt a zöld selyemruhában, amiből kilátszott a két hústalan válla és a csontvázkarjai, és a csontvázlábai, és ehhez még a csontvázfejével rájuk is mosolygott és  mondott valamit franciául Apának, akkor ő azt érezte, hogy jéggé fagy belül a hasa, és az a jég valahogy rögtön szilánkokra is robban, és aztán kásásan olvadni kezd, és fagyosan végigfolyik hátul a combjain, le a térdéig, és tovább végig a lábaszárán, egyáltalán nem tudott megmozdulni, de még megszólalni se, a köszönést, amit Apa egész úton odafelé tanított neki,  meg aztán pláne nem tudta kimondani, bonzsur ser Mádám, ennyi lett volna ez egész, ahogy mentek Apával fel a tizedikre.”

Részlet Szaniszló Judit Mária utolsó gyermeke című írásából:

„Menőpauza, először ezt írja röhögős szmájlival előző este a barátnője, amikor Mária megemlíti neki, hogy öt napja késik, pedig ilyen már évek óta nem fordult elő. Pontosan érzi a félidőket, és ha azt a naptárinap-számot megszorozza kettővel, mindig, de higgye el, tényleg mindig aznap szokott megjönni. Kicsit várja is már, hogy legyen vége ennek. Önsajnálata konkretizálhatóbb lenne, és végre egy teljes órát arra tudna szánni azon a bizonyos második heti pénteki napon, ami éppen ma van, hogy érzékeny búcsút vegyen termékenynek mondott éveitől, és hagyja, hogy valami új vegye kezdetét. Vérzékenység kontra érzékenység, mondaná nevetve a pszichológusának, aki persze átlátna ezen a nevetésén is, mint mindegyiken az elmúlt négy és fél évben. A hasi hájgyűrűről, a hőhullámokról, az éjszakai, valamint hajnali magányrohamokról és a napközbeni hirtelen hangulatváltozásokról most nem esne szó, ezt az egy órát egyiken sem erre tartogatják.”

Részlet Turi Tímea Hogyan fogtam el a besurranó tolvajt című írásából:

„Fél füllel hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, elégedetten konstatáltam, hogy hazajött a férjem, fel se néztem, szinte láttam magam előtt, hogy tétován megáll az ajtóban, nyilván azért nem köszön, mert a mobilján bújja a híreket. De miután eltelt így pár másodperc, hallottam, hogy újra kinyílt és becsukódott az ajtó.
Ekkor kezdtem gyanakodni. Ez nem illett a képbe.
Ha a férjem jött haza, akkor nem ment volna ki újra, ebben nem volt semmi logikus. Kimentem az előszobába, és tényleg nem volt ott senki, úgyhogy kiléptem a társasház folyosójára, ahol egy zavart, nagydarab fiatalember állt a lépcső takarásában. „Eltévedtem”, mondta tétován, vagy valami ilyesmi. Az emeleten gyakran cserélődnek a bérlők, gondoltam, biztosan részeg, megvontam a vállam, és visszamentem a lakásba.”

VERS

A karácsonyi szám versrovatában Borsik Miklós, Gerevich András, Géczi János, Gömöri György, Háy János, Kapecz Zsuzsanna, Kőrössi P. József, Kukorelly Endre, Marno János, Marsó Paula, Molnár Krisztina Rita, Peer Krisztián, Pollágh Péter, Schein Gábor, Sopotnik Zoltán, Tatár Sándor, Tóth Krisztina, Villányi László, Visky András, Vörös István és Zalán Tibor versei olvashatók.
Közülük előbb Gömöri György, majd Tóth Krisztina versét mutatjuk meg itt:

Gömöri György:

Októberi álom

Nyitott könyv vagyok,
szorosan összefűzött lapokkal.
Becsukni? Nem lehet, mert
nagy fájdalommal jár.
Meddig lesz nyitva?
Ameddig egy szellemujj
öreg betűkkel
be nem írja a könyvbe
a „Vége” szót.

Tóth Krisztina:

Lobogó

Ül egy férfi a padon az esőben,
bevérzett torokkal dalol.
Fején elfordult Nike sapka,
lábán piros pennys szatyor.

Hályogos űr, nincs már veréb se.
A megállóban fehér szemű, vak lány.
Rozsdás nap rajzol kört az égre,
befagyott pénz egy tócsa alján.

Bolyong a szél a kitaposott parkban.
Zacskó pulzál a felázott kövön.
Bomló avarban friss levélke:
neonzöld, levált műköröm. 

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia a Vígszínház Pinokkió című előadásáról (rendezte Keresztes Tamás) összegezte véleményét.

„De igazság szerint kár fennakadni azon a vádon, hogy Carlo Collodi 1883-as regényét csak kevesen olvasták (ezt lassan minden komolyabb klasszikusról elmondhatni, de azért ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy vannak még olvasó gyerekek és felnőttek), mert a produkció minden szempontból, de főleg vizuálisan kimondottan igényes és tetszetős. Keresztes Tamás az utóbbi évek összes rendezői tapasztalatát beépítette első igazán nagyszínpadi munkájába: a „buheraszaki” Dzsepettó műhelye az Egy őrült naplójának (2016, rendezte Bodó Viktor) saját tervezésű díszletét variálja, az eszköztár pedig alapvetően bábszínházi, ahol – mármint a Budapest Bábszínházban – tavaly Keresztes a Frankensteint vitte színre.” 

FILM

Báron György a 20. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál idei programját értékelte.

„Quo vadis, Domine? A félszáz, merőben különböző film nem adott, mert nem adhatott választ a péteri kérdésre, ám az idei, minden eddiginél erősebb mezőnyből, meglepetésre, nem a letargia csendült ki, hanem a remény. Ezt most óvatosan mondom, elvégre senki nem nézhette végig a párhuzamosan futó összes súlyos produkciót, amelyek mindegyike külön elmélkedést érdemelne, rovatunk ellenne velük jövő karácsonyig. Hogy miért éppen most a remény? Talán, mert nem maradt más.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Weiss János: Immanuel Kant 300 – Az Élet és Irodalom 2024/16. számából

Az Élet és Irodalom 16. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KőszeghyÉlet és Irodalom AlapítványTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés