Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

Váncsa István: Árpagyöngy hólyagos hab szegfűvel – Az Élet és Irodalom 2024/05. számából

2024.02.01.

Az Élet és Irodalom 5. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

Garaczi Lászlóval beszélget Károlyi Csaba.

„Ez a 38. beszélgetésem a Városmajor 48-sorozatban. Garaczi László a Városmajor 48 alapítvány hatodik életműdíjasa. A díjat eddig megkapta Spiró György, Végel László, Rakovszky Zsuzsa, Nádasdy Ádám és Tolnai Ottó. Két éve van kisdíj is, tehát az életműdíjas jelöl egy fiatal írót. Nádasdy Ádám jelölte Fehér Renátót. Tolnai Ottó pedig most Kertai Csengert, ővele lesz a következő beszélgetésem február 12-én hétfőn 5-kor. Ez az interjú a január 26-án élőben megtörtént beszélgetés rövidített, szerkesztett változata. A Városmajor-beszélgetések havonta vannak az Európai Kulturális Alapítvány termeiben, a Paulay Ede utca 19. szám alatt. Korábban harmincnégy beszélgetés Zoomon történt, ezek YouTube-on láthatók. A tavalyi évtől élőben is vagyunk, de minden alkalom továbbra is megnézhető videón. Ez a mostani február 4-től lesz elérhető online. A Mementó – az emlékezés gesztusa című kiállítás terében voltunk az Art Departmentben, Rajk László 2004-2014 között Auschwitzban készített gyászmunka-frottázsain és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményi darabjain keresztül szembesülhettünk két világ találkozásával. A kiállítást Rajk László emlékének ajánlották készítői, ő január 26-án lett volna 75 éves.”

FEUILLETON

Váncsa István Árpagyöngy hólyagos hab szegfűvel címmel írt gasztroesszét.

„A régió talán legdelikátabb étkét főzni se kell. Leszedünk a fáról néhány tökéletesen érett fügét, egyenként sonkaszeletekbe csomagoljuk – a sonka természetesen csakis San Daniele lehet, mással ne is próbálkozzunk, pármaival is csak a legvégső esetben, ha nagyon muszáj –, egyenként és lassacskán elmajszolgatjuk őket, közben pedig a gyönyörök kertjében teszünk tisztelgő látogatást. Valójában persze a föntebb leírt persut cuifics nem előétel, hanem csak üdvözlőfalat, bocconcino, a francia eredetű nemzetközi kulináris zsargonban amuse-bouche, a végtelenségig egyszerű, egyszersmind azonban varázslatos. Magunk is előállhatunk vele, termő fügefa kell hozzá, amely a kertünk sarkában bólogat, San Daniele pedig itthon is kapható, kilója húszezer forint. (Mire ez a szöveg az olvasó szeme elé kerül, már rég nem ennyi lesz, de hát ezt talán mondanom se kellene.) Kell még egy professzionális szeletelőgép, az se olcsó, meg helyigénye is van, de hát valamit valamiért. Utána viszont azt fogjuk mondani, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG


Visy Beatrix Történetek a zöld házból című kritikája Frederico Pedreira Az alvajáró tanúságtétele című regényéről szól.

„Az alvajáró tanúságtétele önéletrajzi fikció, a felnőtté válás, identitáskeresés jellegzetesen öngyötrő, önanalizáló útját járja be. Elbeszélője alaposan visszamerül gyerekkorába, az emlékek aprólékos megidézésével próbálja tetten érni énjének, eszmélkedésének kezdeteit, megtalálni családi gyökereit, identitásának kapcsolódásait, mindezt egy felnőtt, íróvá vált férfi retrospektív nézőpontjából. Ez így elsőre nem tűnik túl eredetinek, s Pedreira könyve valóban számos vonásával illeszkedik az európai nevelődésregények, identitásregények sorába, amikor az elbeszélő-főhős saját személyiségének, identitásának alakulását gyerekkorától vagy meghatározó gyerek-, kamaszkori élményeitől építi fel. Joyce, Forster, Musil, Hesse és sok más szerző nyomdokain jár tehát. S bár a portugál regény hangulata, a családi kapcsolatok működése is felidézi a XX. század első felének közegeit és értékrendjét, például a nevelődési folyamat „kötelező” állomásával, az idegenben, jelen esetben Angliában töltött egyetemi évekkel, ám az elbeszélő gyerekkora már az 1990-es évekre esik, annak minden kellékével és jellegzetességével, s ez alapján a mű generációs regényként is megközelíthető. A ’80-as évek második felében és a ’90-es években felnövekvő és szocializálódó fiú korai Y-generációs, a számítógépmonstrumok, walkmanek, focimezek, nyugati autók világában nő fel, a piacot elözönlő gyorséttermeknek és cukros üdítőknek köszönhetően túlsúlyos, ám mindezt a gyorsuló, fogyasztói világot az archaikus, patriarchális portugál család ellenpontozza.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Két kritika született a Mindig volt egy szigetem című kötetről, Darvasi Ferenc Reményi József Tamással készített életútinterjújáról.

Zelei Dávid: Irodalom életre-halálra

„Sokat gondolkodtam, lehet-e Reményi imperatívuszát követve, istent-embert feledve csak a szöveget faggatni e könyv esetében – de alighanem a kötetbe szívét-lelkét beletevő Darvasi Ferenc erőfeszítéseit is annullálnánk, ha nem próbálnánk meg –, mert az életpályán és korképen túl az is érdekes, mindez hogy bontakozik ki. Az alapvetően kronologikus csapásvonalon meginduló, de attól el-elcsatangoló beszélgetés gördülékenységét az adja, hogy jó érzékkel elegyít egyénit és kollektívet, anekdotát és tényt, szuggesztív mivoltát pedig az adja, hogy mindvégig érezni a történetek mögötti erős érzelmeket: hogy itt az irodalom élet-halál kérdés.”

Margócsy István: „Pályám emlékezete”

„Reményi közvetítő szeretett volna lenni a különböző irányzatok és csoportok között – nemes próbálkozásai rendre kudarcba fulladtak (ezért lehet e jókedélyű embernek emlékezése mégis sokszor nagyon keserű), s ezért keresett magának az irodalomban, az irodalom minőségében, amint a könyv címe is mondja, szigetet, azaz búvóhelyet – de emlékezéseinek sugallata szerint e szigetet leginkább csoportban, közösségben szerette volna feltalálni, s rezignált fájdalommal rögzíti, hogy szigetén magányosnak kellett éreznie magát; ám az e téren felmerülő kérdést, vajon miért is igényelte volna e saját szigetnek valamely szinten való intézményesítését annak dacára is, hogy lehetetlenségét belátja, megvilágítatlanul hagyja. Így „pályájának emlékezete” tulajdonképpen nagyszabású és rokonszenves önjellemzésként fog megmaradni számunkra – holott társadalmi-közéleti tapasztalatainak és vélekedéseinek analitikusabb megközelítése a személyiség önképét is jóval gazdagabbra és általánosabb érvényűre tágíthatta volna ki.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Bodor Emese, Györe Gabriella és Nagy Balázs Péter versei kaptak helyet.
Közülük ezen a helyen Györe Gabriella egyik versét idézzük:

Visszafelé a Kálvárián

Latrok között. Az úton ismerősök
köszönnek, néhány sétáló ődöng.
Sírba teszik. A pimpó fölött méh döng
virágport keresve, és szállingáll
hangtalan egy pár káposztalepke.
Leveszik. Elhullott győri édest,
kakaóst, fogyaszt pár szorgos hangya.
Piknikezők állnak egy vájdlingnál.
Fúj a szél.
Az apja épp elhagyta.

(Hol harmadszor esett, egy kisfiú
az anyját irányítja, apát játszik.
Sírókat vigasztal, míg mögötte
csupasz mászóka bordája látszik.
Veronika kendőt tart -- alatta
telt szelektív gyűjtők. Közkukázás.
Hol először esett, s hol felveszi,
ott rekreációs célú beruházás.)

PRÓZA

Fecske Csaba, Halász Bálint, Oravecz Péter, Péter János, Süveg Szilvia, Tóth B. Judit prózája.
Tárcatár – Harag Anita.

Részlet Harag Anita Alapvető dolgok című tárcanovellájából:

„Megbeszéljük, hogy hamarosan nyár lesz. Megkérdezzük a másiktól, várja-e a nyarat, mindketten azt hazudjuk,igen, én várom a nyaralást a Tisza-tónál, ő várja, hogy a férfiklubbal Szlovéniába menjenek. Még mindig hetente találkoztok?, kérdezem, bólogat, még mindig nem mondod el, mit csináltok?, kérdezem, de rázza a fejét. Biztosan céllövöldébe mentek, mondom, vagy együtt gyúrtok, vagy lebetonoztok egy teraszt, erre elneveti magát. Semmi ilyesmi. Akkor? Csak beszélgetünk. Beszélgettek. Igen, beszélgetünk. És miről?, kérdezem, de erre már nem válaszol. Hiába kérdezgettem, sose mondta el, mit csinálnak a férfiklubban. A múlt héten elmentünk megnézni neki egy lakást, az egyik férfi bátyjáé a klubból, a férfi is ott volt, legalább valakit megismertem onnan. Megsimogatom a tarkóját, szereti, ahogy a nyakát simogatom, de eszembe jut, hogy már nem vagyunk egy pár, és visszahúzom a kezem.”

FILM

Stőhr Lóránt a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál (BIDF) alkotásait szemlézte.

„Az aktuális politikai konfliktusok mellett örök emberi témák, szerelem, a család, a halál, a szexualitás egyedi fénytörésben mutatott tapasztalatai szintén megjelentek a BIDF programjában. A fesztivál történetmesélő filmjei közül több is a kortárs dokumentumfilm jellemző tévedésébe esik, hogy a filmkészítő óvakodik az interjúktól, ami miatt a karakter mélysége vagy történetének nyomon követhetősége vész el. Hiába áldoznak éveket alkotók a másik emberrel való együttlétre, ha egy divatos, a fesztiválok által diktált forma miatt lemondanak igazi megismerésükről.”

ZENE

Végső Zoltán a Mary Halvorson Amaryllis sextet lemezbemutató koncertjét értékelte.

„Halvorson 2010 óta folyamatosan jelen van saját nevén a New York-i szcénában, lényegében mindenkivel játszott, aki ma a modern avantgárdban számít Marc Ribottól Jason Moranón keresztül Bill Frisellig. Code Girl formációjának Artlessly Falling című lemezén még a híresen zárkózott Robert Wyatt is énekelt három számot, 2019-ben pedig elnyerte a MacArthur Alapítvány ötéves ösztöndíját. Mostanra szépen megtestesedő diszkográfiájában a Thirsty Ear, az Intakt, a Tzadik, a Firehouse 12 egyébként nem jelentéktelen kiadóknál megjelentetett albumai sorakoznak egészen 2022-ig, amikor is a Nonesuch/Warner is ráérzett arra, amire tulajdonképpen a kísérletezőbb modern jazz már régebben ráérzett: jó Halvorsonnal dolgozni.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Weiss János: Immanuel Kant 300 – Az Élet és Irodalom 2024/16. számából

Az Élet és Irodalom 16. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KőszeghyÉlet és Irodalom AlapítványTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés