A 8-14 éves gyerekek médiafogyasztási szokásait vizsgáló KidComm 2. felmérés készítői a korosztály olvasási szokásaira is rákérdeztek. A következtetések egy része megerősíti a korábbi felmérések eredményeit: „a fiúk közt továbbra is az átlagnál többen vannak, akik egyáltalán nem vesznek a kezükbe könyvet", viszont nem tűnik rossz eredménynek, hogy „hétköznap a gyerekek átlagosan 35 percet töltenek olvasással, míg hétvégén akár háromnegyed órát is."

A KSH gyermek- és ifjúsági műveket vizsgáló jelentése szerint 1990. és 2011. között kiadott művek példányszáma jelentősen csökkent, ugyanakkor a kiadott művek száma ötszáz körüliről közel másfél ezerre nőtt. Ha mindezt korosztályi megoszlásban nézzük, látható, hogy a könyvek nagy részének célközönsége a legkisebbek (illetve az ő szüleik, nagyszüleik), ugyanakkor a tíz év fölötti korosztálynak szánt 500 címről sem állíthatjuk, hogy kevés lenne.

A száraz statisztikai adatokat mindenki ki tudja egészíteni a maga élményeivel. A szülők mesélhetnének arról, hogy a gyerekük szívesebb ír és olvas az interneten, mint papíralapon. A tanárok búslakodhatnak azon, hogy a kötelező olvasmányokat milyen nehezen lehet megszerettetni a diákokkal. A könyvtárosok már meg sem lepődnek azon, hogy inkább a ponyvát és a lektűrt keresik a diákok, a szépirodalom a polcon porosodik. És persze a könyvkiadók is inkább a kisebbek felé fordulnak, mint a nehezebben és kevesebbet olvasó tízpluszos korosztály felé. Ennek némileg ellentmond, hogy 2011-ben az Év gyermekkönyve díjat két regény kapta meg (Nyulász Péter Helká ja és Lakatos István Dobozváros a), a fordítás kategóriában pedig egy harmadik kamaszolvasmány is melléjük sorakozott (Beathe Teresa Hanika Soha senkinek... könyvét Győri Hanna fordította).

Sokan bizakodtak abban, hogy a Harry Potter könyvek visszavezetik a fiatalokat az olvasáshoz, az irodalomhoz. Ám a tapasztalat azt bizonyítja, hogy legtöbb ifjú olvasó a hétkötetnyi varázslóvilág után nem keres újabb olvasásélményeket. A kordivatok (köztük a divatos olvasmányok) szépen terjednek a kamaszok között is. A vámpírtéma kimeríthetetlen, a romantikus vérszívókat kiadók is arra a fent már elemzett trendre építenek, miszerint a lányok szívesebben és többet olvasnak. A lányok fogyasztói szokásait úgy tűnik könnyebb definiálni; egy kis románccal az óvatlan lányszívet könnyű rabul ejteni. De mit kínálnak a kamasz fiúknak a kiadók? Az elmúlt fél év ifjúsági kiadványait végigböngészve igyekszem a trendek mellett azokat az olvasmányokat is bemutatni, amelyek a fiúk számára feledhetetlen 35 perceket okozhatnak.

Ha a lányok szívéhez a romantikán keresztül vezet az út, a srácok esetében a kalandosság a mézesmadzag. Sokak számára örömteli hír lehet, hogy a klasszikus történelmi kalandregények újraéledőben vannak. Az utóbbi évek egyik legjobbja ebben a kategóriában, a Vango volt, amely komoly kritikai visszhangot kapott. Magával ragadó atmoszférája a múlt század elejének világába repíti vissza az olvasót, ármány és szerelem, rejtély és háború a kellékei Timothée de Fombelle kétkötetes regényének. A leleményes Hugo Cabret a szöveg mellett a képeket is segítségül hívva éri el ugyanazt a hatást, mint a Vango . A könyv hazánkban a filmadaptációval egyidőben jelent meg érdekes lehetőséget adva ezzel illusztráció, film és szöveg közös „olvasására". Az eredeti magyar történelmi kalandregény a historikus távlatot egy további csavarral toldja meg: fantasztikus, mesei elemekkel gazdagítja a történetet. A Helka mellett Jeney Zoltán Rév Fülöp je is a Balaton világát idézi hősmesébe csomagolva. A lovagkor felé tereli az olvasó figyelmét Miklya Luzsányi Mónika is a Macskaút című könyvében, Lázár Misi a hétköznapok zord valósága elől a mitikus Asziszibe menekül. A valóság és a fikció különös összjátékára épül az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent A kőmajmok háza című regény. Tasnádi István mély kamaszismerettel megírt, két idősíkon mozgó története a fiatalok és szüleik számára egyaránt tartogat önismeretre ösztönző élményeket. A kalandregény világutazós változatára kortárs magyar példa Vidra Gabriella könyvsorozata, a Tudás könyvei , amelyben felsős fiúk és lányok barangolják be mind az öt kontinenst, hogy megmentsék a világot a tudásfaló gonosztól.

Mándy Csutak ja, A Pál utcai fiúk és még számos más klasszikus mellett (vagy éppen helyett) a bandaregényre érzékeny nagyobb fiúkat egészen biztosan lekötik Csikk ladanivás kalandjai (Wolfgang Herrendorf Csikk című road movie-ja az év ifjúsági könyve volt Németországban).  Hasonlóan lebilincselő olvasmány az egy csapat guberáló srác kalandjairól szóló Trash (Andy Mulligan), vagy a lelombozó közegben játszódó, de annál felemelőbb deszkás történet, Seita Parkkola Vihar ja. Vitathatatlan, hogy a sport is képes bandaélménnyel megajándékozni a fiúkat. A focit kedvelők Kármán Tibor könyvében merülhetnek el két meccs között. A naplóregényben egy lelkész edzi és vezeti sikerekre a bivalyosi fiúcsapatot (Egy focista naplójából ). És hírlik, hogy a Manó Könyvek a megszokott focis téma helyett egy hasonlóan népszerű sport, a kosárlabda felé nyit.

Valós és képzelt múlt, kaland és izgalom, egyéni és közösségi élmények nem hiányoznak tehát a kortárs ifjúsági regényből. Amiből talán egy kicsit kevesebbet kapunk, az a humor. Ebből az esszenciából legbővebben Nógrádi Gábor könyveiben részesülhet a fiatal olvasó, komoly erénye a szerző könyveinek, hogy úgy viccesek, hogy közben nem érezzük felületesnek a tabutémák kezelését. Doktor Proktor pukipora (Jo Nesbø) ugyan berobbant a magyar gyermekkönyvpiacra, de korántsem tudott olyan felszabadító hatást elérni, mint a skandináv olvasóknál. Talán azért sem, mert a könyveket még a kamaszoknak is a szülők vásárolják. S míg a fiatalok nyitottak lennének ilyen könyvekre, a szülők kétszer is meggondolják, mire adják ki a pénzüket.

Pompor Zoltán

Pompor Zoltán gyerekkönyvkiadásról, gyerekirodalomról a 2012. szeptember 12-ei Könyvhét LapNapon is beszél majd .