Megbocsáthatatlanul késve emlékezem meg a Könyvhét 30. születésnapjáról, a feledékenyek örök mentsége – a „még nyolc napon belül vagyok” – sem használható ez esetben, mert jócskán túl vagyunk már a 8. napon is.
Szokták az öregek azzal froclizni a náluk jóval fiatalabbakat, amikor valamilyen eseményt akarnak elhelyezni a személyes kronológiájukban, hogy „a szüleidnek még kósza gondolata sem voltál, amikor én már…” és ide behelyettesíthető bármi a derék öreg múltjából.
Hát, valahogy így harmincéves a Könyvhét.
Négy éve, 2017-ben ünnepeltük a Könyvhét húszéves születésnapját, hogyan lehet akkor 30 éves 2021-ben?
A magyarázat eléggé egyszerű: az újság megszületésének gondolata 30 évvel ezelőtti.
Ez az állítás, amellett, hogy bizonyításra szorul, még súlyosbítja is fent emlegetett feledékenységem vétkét, mert a 20 éves évfordulóra készített történeti összefoglalómban sem ejtettem szót erről.
Pedig kellett volna.
A Könyvhét „kósza gondolatként” több mint harminc évvel ezelőtt született meg, és a „születési anyakönyvi kivonatában” 1991. január 11. szerepel születési dátumként. Hogy aztán koraszülött volt-e, azt nem nagyon tudnám megmondani, de valószínűsíthetjük, hogy nem tartott kilenc hónapig a lap bejegyzése, ha a bürokratikus folyamat végének hivatalos dátuma január 11-e. Legföljebb egy-két hónap telhetett el a lapbejegyzési kérelem benyújtása és a hivatalos okirat kibocsátása között.
Ezek után illendőnek érzem, hogy ennek a jeles évfordulónak a leírását pontosítsam itt, hiszen persze, nem az első nyomtatott lapszámunk jelent meg harminc évvel ezelőtt, hanem a Könyvhét lapcím hivatalos, minisztériumi bejegyzése esett meg akkor, emiatt helyesebb lenne valami olyan transzparens alatt ünnepelni, amelyen az áll: Éljen a Könyvhét lapbejegyzésének harmincadik évfordulója!
A Könyvhét húszéves című összefoglalóban esett szó röviden az újság létrejöttének körülményeiről, itt a kezdeteit árnyalom kicsit.
A kezdetek a rendszerváltás éveiig nyúlnak vissza. Ismeretes, hogy a pártállami időkben szigorúan szabályozták a könyv- és lapkiadást, lényegében csak állami kezdeményezéssel lehetett könyv- vagy lapkiadói tevékenységet folytatni. Ez a szigorú kötöttség a gazdasági élet szabályozásának változásával lazulni kezdett, gmk-k, szövetkezeti társulások is belevághattak a könyvkiadásba, és – ha jól emlékszem és jól tudom – az 1990-es választások után változott meg alapvetően a média szabályozása, ami azt jelentette, hogy magánszemély is alapíthatott újságot, és a kiadását is vállalhatta.
Azokban az években az Akadémiai Kiadónál dolgoztam, és úgy gondoltam, hogy a szabadsággal élnem kell, újságot kell kiadnom, és persze nem kétséges, hogy a könyvszakmai kötődésem miatt könyves újságot kell indítanom. Úgy képzeltem, hogy valamiféle melléktevékenységként, nem főállású vállalkozóként elindulok, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.
Több helyütt is megírtam, bővebben vagy szűkebben, hogy a könyvszakmának akkori állapotában nagy szüksége volt egy információs újságra, a Könyvhét neve is arra utal, hogy heti megjelenésben gondolkodtam, mint amely gyakoriságot ez az információs szükséglet igényli. Azt képzeltem, hogy ezt a kiadói munkám mellett is képes leszek megvalósítani – bebizonyosodott sajnos, hogy légvárakat építettem – még évekig nem született meg az információs könyves hetilap. És később sem.
Legközelebb akkor kerültem ehhez az elképzeléshez, amikor megjelentettem a Könyvkereskedő című heti hírlevelet, 1996 nyarától 1997 nyaráig. Ennek a heti hírlevélnek lehetett volna Könyvhét a címe, hogy nem az lett, annak az a magyarázata, hogy a Bookseller címének magyar fordításával akartam indítani a heti könyves hírmondót, azután még csaknem két év eltelt, mire a Könyv-Kiadó-Kereskedő elég jó lett ahhoz, hogy a neve 1998. március 26-tól Könyvhét legyen.
De ez már történelem, a Könyvhét húszéves története, ami idekattintva elolvasható. Kiss József