Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Könyvhét folyóirat

A bilincskirály bűvöletében – Houdini titkos életéről

Bráder Edina - 2019.09.24.

Olyan ez a kötet, mint Houdini utazóládája, melynek segítségével először végezte szabadulószámait: vaskos, tömör, az ember félve közelít hozzá, nehogy őt is magába temesse, aggódva figyeli, hogyan alakulnak az események; majd aztán végül kiemelkedik belőle Houdini, kendőzetlenül és boldogan, a sikeres mutatványtól megrészegülve. Hiszen tulajdonképpen ez az életrajz is egy szabadulószám: vajon sikerül-e a bűvésznek lehámoznia magáról a körülötte keringő legendák bilincseit, és megmutatni magát nekünk teljes valójában?

Hiszen ki ne ismerné Houdinit? – kérdezhetnénk joggal, ám a szerzőpáros rögtön az első oldalon megcáfolja állításunkat: Houdininek nagy gondja volt rá, hogy valójában senki se ismerje. Így hát helyesebb lenne azt kérdeznünk, Ki ne hallott volna már Houdiniről?, és máris a megfelelőbb irányba tapogatóznánk. Valamennyit ugyanis mindenki tud – vagy legalábbis tudni vél – róla, ha mást nem is, legalább a közelmúltban történt tragikus végkimenetelű szabadulószámmal kapcsolatban halhatta nevét. Ugyanakkor, éppen e két tény nehezíti meg az életrajzírást: egyrészről le kell rombolni bizonyos mítoszokat, melyek a bűvész alakját övezik; másrészről egy olyan alak hiteles élettörténetét próbálják meg visszaadni, aki egész életében igyekezett ködbe burkolni magát, ezzel is növelve illúzióinak hatását a színpadon. Larry Slomannek azonban nem idegenek az ilyen kihívások, az ő keze munkája többek között a Red Hot Chili Peppers frontembere, Anthony Kiedis életrajza, illetve a marihuána használat története. A szerzőpáros másik tagja, William Kalush pedig maga is bűvész, az Illuzionista Művészetek Kutatóközpontjának alapítója. A nagy Houdini története tehát értő kezekbe került, és remek munkát végeztek a rájuk bízott anyaggal.

Nehéz műfaj az életrajz, és valószínűleg kevés olyan olvasó van, aki kifejezetten az ilyen műveket kedveli, a Houdini titkos életétől azonban nem kell tartani. Az előszón túljutván már rögtön az első jelenettel lebilincsel: Harry Houdini éppen az élve eltemetés trükkjét gyakorolja, és összekötözve hallgatja egy koporsóban, ahogy földrögök záporoznak a fedélre. Minden egyes alkalommal úgy fekszik be abba a ládába, hogy nem tudja, kijut-e belőle élve. A legtöbb esetben jól kezeli az ezzel járó feszültséget, és azt vallja, ha nem így lenne, lehetetlen lenne a mutatvány – most azonban hirtelen fojtogató pánikot érez, és miközben erre koncentrál, értékes másodperceket veszít. Ha nem éri el a talaj legfelső rétegét néhány másodpercen belül, akkor már nincs esélye kikecmeregni frissen ásott sírjából. Ezzel a képpel kezdődik a könyv, és rögtön megalapoz egy olyan hangulatot, mely végigkíséri a szöveget, meg-megbújva a sorok között; valamit, amivel talán jobban megérthetjük Houdinit, mint embert: a torokba fel-felkúszó, rettenetes pánikot, melyet minden nap minden egyes percében mélyre kellett temetnie magában.

Nagy erőssége ez a szövegnek, nem próbálja meg ezt a hatalmas tényanyagot, ami Houdini hagyatéka, dokumentarista stílusban tálalni. Ebben nagyban segít az is, hogy a forrásokra való hivatkozásokat nem a könyvben találhatja meg az olvasó (ennek praktikus oka valószínűleg az is, hogy akkor körülbelül kétszer ilyen vastag kötetet tarthatnánk kezünkben), hanem egy külön erre a célra alkotott honlapon. Így anélkül marad hiteles a szöveg, hogy teljesen átláthatatlanná válna a forrásmegjelölésektől. A szerzőpáros továbbá megpróbálta minél inkább olvasmányossá tenni a szöveget, például minden fejezet elbeszélő stílusban kezdődik, mintha egy regényrészlettel lenne dolgunk, és csak azután kezdődik a történtek ismertetése. Így talán nem csoda, bár jómagam igencsak meglepődtem, hogy szinte azonnal megragadja a szöveg az olvasót, vasmarokkal fogja, és nem ereszti.

Sokat segít az olvashatóságon a helyesen eltalált stílus, mégis, ami a leginkább olvasmányossá teszi ezt az életrajzi monstrumot, az bizony maga Harry Houdini és az ő lehengerlő személyisége. Houdini magyarországi zsidó családba született, és gyakran szeretünk rá sajátunkként hivatkozni, azonban nagyon hamar Amerikába költözött a család, ahol nyelvtudás nélkül kellett valahogy boldogulniuk. Nem is ment egykönnyen, Houdini hamar megtanulta, hogy az életben mindenért keservesen meg kell majd dolgoznia, és pontosan így is tett – végig nem feledve, honnan indult. Már az első lapoktól kezdve egy csodálatos ember lebilincselő alakja bontakozik ki előttünk, és ebben része lehet ugyan az életrajzírók pártatlanságának is, a tények mégis magukért beszélnek. Egy olyan ember alakja, aki ha valamit elhatározott, azt tűzön-vízen végigvitte. Egy olyan emberé, aki egész életében nem feledkezett meg haldokló apjának tett ígéretéről, miszerint mindig támogatni fogja családját. Egy olyan emberé, aki sosem tagadta meg az adományokat az azt kérőktől, mert „túlságosan is jól emlékezett, milyen szegénynek lenni”. Egy olyan emberé, aki több mint harminc év (és egy-két félresiklás) után is ugyanúgy imádta feleségét, mint amikor először találkozott vele. Egy olyan emberé, aki nem átallott egy egész mozgalommal szembehelyezkedni, amikor úgy látta, hogy az a közjó érdekét szolgálja – úgy vélte ugyanis, hogy a spiritiszták szándékosan megtévesztik a népet.

Számomra tehát Houdini mint ember volt a legérdekesebb ebben a kötetben, de nem mehetünk el említés nélkül számos hihetetlen teljesítménye mellett sem. Például, hogy tényleg bármilyen bilincsből vagy egyéb, fogvatartásra tervezett szerkezetből ki tudott szabadulni, akár teljesen extrém körülmények között is. Talán elsőként vált bűvészként olyannyira népszerűvé, hogy királyi méltóságok fogadták, sőt, még a Fehér Házban is vendégeskedett. Az elsők között vált a hatalmas technológiai áttörés, a repülőgép úttörőjévé, és ő volt az első, aki Ausztráliában sikeresen felszállt repülőgéppel. Amikor Houdiniről beszélünk, hajlamosak vagyunk csak szabadulóművészként tekinteni rá, ám a könyvből kiviláglik, hogy legalább olyan ügyes illuzionista volt: ő volt például az első, aki sikeresen eltüntetett egy elefántot a színpadról. Igen, egy élő elefántot. Ha valaki csak azért venné kezébe ezt a kötetet, hogy az ilyen és ehhez hasonló trükkök mikéntjére fény derüljön, azt el kell keserítenem – valójában csak pár trükkről rántja le a leplet, de ez épp elég ahhoz, hogy mutasson is valamit, ugyanakkor meg is maradjon valamennyi a rejtélyből. Nem utolsósorban pedig mindenképpen Houdini egyik legnagyobb teljesítménye, hogy képes az olvasót hatszáz oldalon át lekötni élete történetével.

Kivéve talán egyetlen helyen: a spiritisztákkal vívott harc leírása egy kissé hosszúnak bizonyul. Jelentős mozzanat volt nemcsak Houdini, hanem az egész világ életében a spiritualizmus térhódítása, és egyáltalán nem meglepő, hogy a misztikumra fogékony bűvész, aki nem mellesleg nagyon vágyott imádott halott anyjával kapcsolatba lépni, rögtön érdeklődni kezdett iránta. Azonban szinte azonnal ki is ábrándul belőle, mikor rájön, hogy ez nem más, mint színtiszta szemfényvesztés. Így kezdődik éveken át elnyúló vitája Sir Arthur Conan Doyle-lal, ami ugyan nagyon érdekes adalék azok számára, akik mint jómagam, nem voltak tisztában Doyle szélsőséges nézeteivel, ám idővel ez kissé ellaposodik.

Külön ki kell még emelnem, hogy a Sloman-Kalusch szerzőpáros még két új, igazán figyelemreméltó felfedezést tett kutatásai során, és ennek eredményeképpen két új elmélettel álltak elő. Nevezetesen, hogy Houdini útjai során információkat gyűjtött a titkosszolgálatnak, illetve hogy halála kapcsán talán mégsem zárható ki az idegenkezűség. Azt, hogy ezt mennyire sikerül alátámasztaniuk és megindokolniuk, meghagyom az olvasók saját felfedezésének – mint ahogy megannyi más érdekességet, emlékezetes jelenetet vagy mondatot, melyet a kötet tartalmaz. Egy ugyanis biztos: nem fogjuk megbánni, ha befektetünk a könyvbe, és a Rejtélyek Királya pislog ránk a polcról bilincsbe zárva. Ez egy olyan életrajz, melyet érdemes olvasni, nemcsak azért, mert magáról a Nagy Houdiniről sokat tudunk meg benne, hanem mert magunkról és az életről is tanulságos leckékkel szolgál. Bizonyítani látszik Robert Capa állítását, miszerint „Nem elég, ha az ember tehetséges, magyarnak is kell lenni.”

Bráder Edina

William Kalusch - Larry Sloman: Houdini titkos élete
Helikon Kiadó, 620 oldal, 4999 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés