Ben és Holly
apró királysága
Mélytengeri Mentőcsapat
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
Ben és Holly <br> apró királysága Mélytengeri Mentőcsapat Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony
Könyvhét folyóirat

A végítélet előtt – Beszélgetés Hutvágner Évával

Illényi Mária - 2019.02.20.

Örök front címmel jelenik meg Hutvágner Évának – aki író, kritikus, bábtörténész, az Art Limes szerkesztője, az ELTE irodalomtudományi doktori iskola hallgatója – az első regénye.

– Maga a regény dramaturgiai szempontból színpadon is megállná a helyét, a cselekmény szikár és tömör, lélektani szempontból azonban annál összetettebb a történet.  Egy közelgő, világvégi katasztrófa végítélet előtti pillanatait mutatja. Mi motivált a téma választásakor?

– A regény két lány kapcsolatának története, a dramaturgia pedig tényleg a hármas egység felé tör, hiszen a szereplők világa egyre inkább szűkül (bár nem kizárólag a közelgő események fényében) – végül szinte a fejükbe szorulunk mi is. Az apokalipszis-téma csupán nagyító: azok a pillanatok érdekelnek, amik után nincs visszalépési lehetőség. Ilyen lenne a halál pillanata is.  Van egyfajta motívum-megalomániám is, a könyvet emiatt nem egyszerű olvasni, élesebb és homályosabb utalások hálózzák össze a szöveget – most fellebbentek egy ilyet, még ha a legnyilvánvalóbbat is: két ember valódi találkozása és a bolygók összerobbanása egyforma: mindkettő visszavonhatatlan, és mindkettő megsemmisüléssel jár.

– El tudnád képzelni a regényét színpadon is?

– Teljes mértékben, ha volna rendező, aki merné vállalni, hogy a harmadik felvonásra megsemmisül a történet maga. A regény utolsó fejezete ugyanis a történetek, a cselekmény, a cselekvés haldoklásának egyetlen pillanatát mutatja be.

– A kötet címe is többféle értelmezésre ad lehetőséget. A front, mint harc és az utolsó pillanatokat kísérő mindent elborító fejfájása. Örök küzdelem és végítélet. Mi mindent fejthető még fel/ki ebből a két szóból?

– Ezek nagyon jó meglátások. Cselekményszinten megjelenik a migrén, ami az emberiség egyetlen közös tapasztalatává válik a végítéleti hetekben. Jön a kisbolygó és mindenkinek elkezd fájni a feje a légköri változásoktól. A migrént, mint egy rendkívül negatív testi érzéssel jelentkező, de pozitív dolgot látják a szereplők – a fejfájás, a fájdalom elmulasztásának célja valós célt ad az embereknek a halál előtt egy nappal is. Ha a másik frontról beszélünk, amit megneveztél: a két szereplő, Júlia és Ágnes életének legfontosabb kérdése, hogy hol vannak a határvonalak közöttük. Annyira erős viszony az övék, hogy gyakran megkérdőjelezik, hogy ezek a vonalak léteznek-e még, és ha nem, akkor ki létezik és ki nem?

– A kötetet meglehetősen plasztikus illusztrációk árnyalják. Honnan jött az ölet és hogyan találtak egymásra Máriás Attilával?

– Máriás Attila az alkotótársam. Viccből úgy szoktam emlegetni őt, mint „legkedvesebb munkatársamat” – pedig valójában a jó barátom, gyakran és ennek a szövegnek a kapcsán is az első olvasóm.  Nagyon régi alkotói közösség a miénk, rengeteget gondolkoztunk együtt egymás munkáiról, vettünk részt egymás művészeti kísérleteiben. Talán nem nagy spoiler, hiszen kinyitás után egyből látni, hogy a könyvnek van pár képregény-fejezete, amiket a szöveghez írtam, Attila pedig megrajzolta őket: a regény-képregény-kép-cselekmény gondolatával kísérletezünk.

– Júlia és Ágnes figurája feltűnik már a korábbi írásaidban is, mennyire önéletrajzi ihletésű az ő karakterük? Illetve mesélnél arról, mit jelentenek ezek a szereplők a számodra?

– Bár valóban önéletrajzi ihletésű a két karakter, de fontosabb volt az életkor és az ebből fakadó állapot. Nagyon fontosnak tartom azt –  a talán női – tapasztalatot megírni, ami a gyerekkorból a felnőttkorba való átmenetet jellemzi. Júlia és Ágnes tehetetlenek, mert az érzelmeik túl erősek, letaglózók vagy elsöprők, a hisztériáig. Ez az az utolsó életszakasz, amikor az emberek még gondolkodás nélkül, komolyan és pátosszal vetik bele magukat az élet érzelmi oldalába. Később az ember visszafogottabb, óvatosabb lesz.

– 2011-ben került bemutatásra Lars von Trier rendezésében a Melankólia című film, ami kísértetien hasonló, katasztrófa előtti pillanatokban felbomló és megtörő emberi kapcsolatokról szól. Szerinted mennyire sorsszerű, hogy határhelyzetekben minden érték vagy értékesnek vélt kapcsolat felbomlik? Van-e valami „örök”, ami kiállja az idő és a pusztulás próbáját?

– A Melankólia máskor is előkerült már – ami azért igazán érdekes nekem, mert a szöveg törzse már a film megjelenése előtt elkészült. Még nem sikerült megfejtenem, hogy mi volt, vagy mi ez a levegőben, ami a pusztulás képeinek felnagyításra késztet mindenkit. Nekem az az izgalmas egy ilyen végső határhelyzetben, hogy tényleg minden értelmét vesztheti: lezárul az a valószínű útvonalak tárháza, valami merőben „váratlan” történik – az apokalipszis mindenki indokolatlan zárlata. Nem tudom, hogy van-e bármi, ami ne tudna elpusztulni. A szöveg azon a ponton akad meg, abban a pillanatban, amikor ez kiderülne.

Illényi Mária

Hutvágner Éva: Örök front
Pesti Kalligram, 160 oldal, 2500 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2018/4.ÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés