A kortárs magyar gyerekirodalom egyik legismertebb alkotója 2018. november 19-én vehette át a Janikovszky Éváról elnevezett elismerést a Hatszín Teátrumban. Bartos Erika többek között a munkásságában búvópatakként felbukkanó épített környezet fontosságáról, a Brúnó Budapesten sorozatról és Janikovszky Évához fűződő viszonyáról beszélt.

– Sokáig óvónőnek készültél, végül mégis építészmérnökként végeztél. Gyerekirodalmi munkásságodban egyesíteni tudtad mindkét területet, hiszen az épített környezet minden könyvedben fontos szerephez jut. Miért tartod fontosnak ezt a témát az óvodás korosztály számára is?

– Könyveimben a mindennapi életből merített konfliktusokat szövöm mesévé, igyekszem egyfajta kapaszkodót adni a legkisebbeknek. A valós környezet is fogódzó, hiszen a kisgyerek számára örömteli, amikor ráismer egy-egy helyszínre. Van bennem ismeretterjesztő szándék is, a gyerekek nyitottak az újdonságra, ha az számukra is követhető és érthető. Ebben segítenek a rajzok, kép és szöveg egyszerre születik meg a könyveimben.

– A Hoppla meséi Pécs városát mutatja be, a hat kötetesre tervezett Brúnó Budapesten sorozat pedig a fővárost. Hogyan készülnek ezek az útikönyvként is kiválóan forgatható mesekönyvek?

– Budapest esetében számtalan könyvtár, levéltár, múzeum anyagait néztem végig, rengeteg könyvet elolvastam, mielőtt hozzáfogtam a Brúnó-sorozathoz. Először kitalálom a történetet, elkészítem a forgatókönyvet, megtervezem a könyvet laponként, majd jön egy hosszú folyamat: a rajzolás. A képeket szabadkézzel rajzolom, de a feldolgozást számítógéppel végzem. Végül megírom a szöveget, és beillesztem a képek mellé, majd sokáig alakítom mindkettőt, míg a szöveg és a rajz elnyeri az egységét.

– Első két felnőtteknek szóló könyved szintén Budapestet mutatja be. Milyen kihívásokat tartogatott a Budapest titkai és a Budapest rajzban összeállítása, elkészítése?

– Szeretem a századforduló időszakát. Boldogan mélyedtem el a korabeli magazinokban, kikérettem a századfordulós építészek eredeti rajzait a levéltárakból, hogy érezzem azt a lenyűgöző teljesítményt, tehetséget, ami sugárzik Lechner, Ybl, Schulek munkáiból. Az építész pálya sokat adott nekem, egy olyan kettősséget, amiben teljesnek érzem magam: a reál és a humán tudományok elegyét.

– Az utóbbi években számos segítő könyved jelent meg. Hogyan indult el ez a karitatív munka?

– Kórházak kerestek fel azzal a céllal, hogy mesébe szőve tegyem érthetővé a kis beteg számára, mi vár rá. Egy súlyos betegségben szenvedő gyerek gyógyulásán sokat nehezít az a bizonytalanság, amit az ismeretlentől való félelem okoz. Ennek a leküzdésében tud segíteni egy olyan könyv, ami lépésről lépésre elmondja, milyen vizsgálatokra, beavatkozásokra lesz szükség. Minden ilyen felkérést ingyen vállalok, a teljes bevételről lemondok.

– Idén jelent meg két rövidebb köteted a Móránál: a Születés és az Elmúlás. Miért érezted fontosnak, hogy ezt a két örökérvényű témát egy-egy külön gyerekkönyvben is feldolgozd?

– A Születés című könyvben azt az eufóriát jártam körbe, amihez semmi sem fogható. Boldogan öntöttem rajzba ezt a szép témát, mert néhány vonallal legtöbbször többet tudok elmondani, mint szóval. Az Elmúlás-kötetbe a gyereklélek viharait szőttem bele, az elfogadhatatlannal való megbékélést. Sok kérdés merülhet fel a gyerekben ilyenkor, de nem a válaszokat kerestem, inkább a biztonságérzet megteremtése volt a cél.

– Mik a terveid 2019-re?

– Könyvek terén ismét vár rám egy karitatív kötet a gyermekkori epilepsziáról, illetve folytatom a Brúnó Budapesten sorozatot. A negyedik kötet tavasszal, az ötödik ősszel jelenik meg. Rajzolok egy társasjátékot is, amiben Budapest legtöbb érdekessége, fontos helyszíne és járműve feltűnik majd.

– Mennyiben hatottak a stílusodra Janikovszky Éva könyvei?

– A mi polcunkon is ott sorakoznak Janikovszky Éva könyvei. Kortalan írásai Réber László zseniális rajzaival megbonthatatlan egységet alkotnak. A történetek alapkérdéseket járnak körbe finom humorral: a generációk váltása, a felnőtt-gyerek kontraszt vagy a nagy lépések: óvoda-, iskolakezdés. Ezekkel a témákkal én is szívesen foglalkozom. Különösen kedves számomra az Örülj, hogy fiú! és az Örülj, hogy lány! könyvpárja. A Te is voltál kicsi, dédpapa? – Te is voltál kicsi, dédmama? című könyvekben én is egyazon kérdéskört vezettem végig férfi, majd női olvasatban.

– Mit jelent számodra a róla elnevezett elismerés?

– Janikovszky Éva könyvei örökérvényűek, több generáció nőtt már fel az írásain, kiállták az idő próbáját. Szerintem ez a legnagyobb elismerés egy szerzőnek. Boldog lennék, ha egyszer én is elmondhatnám ugyanezt.

A Janikovszky Éva-díjat az íróról elnevezett irodalmi alapítvány hozta létre azzal a szándékkal, hogy olyan irodalmi és művészeti alkotások létrehozóit díjazza, akik a felnőtt és a felnövekvő nemzedék együttélésének helyzeteit, történéseit életszerűen, hitelesen és humánusan képesek bemutatni. Az eddigi díjazottak: Alföldi Róbert (színész, rendező), Marék Veronika (író, illusztrátor), Lackfi János (író, költő, műfordító), Rigó Béla (író, költő), Varga Márta (a Janikovszky Éva iskola igazgatója), Nógrádi Gábor (író).

Dávid Ádám

Fotó: Kosik Richárd – Why Not?! Group