Bár az egyik legtermékenyebb hazai szerző, aki minden műfajban kipróbálja magát, régóta vágyott már egy nagyregényre. Levágott fül című kötete meghökkentő felütéssel kezdődik, melyet krimibe illő események követnek egyre gyorsuló tempóban. A regény szerzője azt a morális és etikai kérdést feszegeti, hogy meddig lehet elmenni egy küldetés érdekében, megéri-e kriminalizálódni egy jó cselekedet kedvéért. Teszi mindezt a mai Magyarországon, a jól ismert társadalmi viszonyok között.

– Olvastam, hogy a könyv meglehetősen bizarr alapötlete – egy levágott emberi fül megtalálása egy családi ház ablakában – egy szent pillanatban született meg, imádkozás közben. Furcsa indíttatás, akárhonnan nézzük is...

– Se nem kegyes, se nem kedves a motívum, bár mondjuk a kereszthalál sem csupa cukiság, amely köré hitünk felépül. Vér nélkül nem megy, többnyire születni se, halni se. Nekem fontos és jel-szerű, hogy a regényírói gödörből éppen egy rózsafüzérezés közben jött ötletemmel sikerült kikapaszkodnom. Abban a pillanatban nem voltam benne biztos, hogy ez nem csak afféle szétfoszló káprázat, hanem olyan ötlet, amely elbír egy nagyprózát. Aztán ahogy egyre jobban megtetszett, építeni kezdtem köré a szerkezetet.

– Valahol a háttérben nyilván az is motivált, hogy számos kicsiknek és nagyoknak szóló könyved mellett ez a második hosszabb terjedelmű regényed. Bár nagymestere vagy a vicces és szellemes szójátékok kidolgozásának, vagy az irodalmi improvizációknak, egy nagyregény megírásához mégis más és több kell. Mennyi ideig érlelted magadban a témát?

– Gyerekkorom óta a nagyívű történetek vonzottak, folytatásos kalandregényeket szőttem magamnak vagy tesóimnak. Verne, Scott, Hugo és mások sztorizuhatagai éltettek. Halottnéző című első regényem mellett két kisregényem és öt kisprózakötetem jött ki, közben meg négy nagyobb regénybe is belefogtam, és mindegyikkel megrekedtem. Ezt a mostanit végigírtam, megtaláltam végre a módját. A munka majdnem három évet vett igénybe. És persze amikor éppen nem írtam, akkor is ment a mozi a fejemben, gyűltek a motívumok, figurák, hangulatok.

– Kamasz fiú főhősödben bevallottan jelen van a te egykori éned – a dzsúdós és a keresztény vonások egyértelműen utalnak a családi hagyományokra. A krimibe illő történetben, maga a cselekményes szál nem túl hosszú, a jelenetek nagy részében a kamasz belső monológját halljuk, gondolatait a világról és önmagával vívott harcairól. Ezekben a felnőtt ráismerhet egykori önmagára, a serdülő pedig az éppen őt foglalkoztató gondokra. Írás közben volt valami a fejedben arról, hogy kinek írod a történetet?

– Felnőttregény, ami azt jelenti, hogy egy gimnazista is bátran olvashatja, továbbá 99 éves korig nem tilos, afelett meg kimondottan ajánlom. Azért azt elárulnám, hogy a srác monológja tele van hintve rengeteg sztorival, anekdotával, furcsasággal, vagyis amikor nem a cselekményszál bonyolódik, akkor is történetek peregnek a szemünk előtt. Az eddigi visszajelzések alapján több korosztály is élvezettel olvasta a könyvet. Ja, és ahogy halad a cselekmény, a bűnesetre is fény derül.

– A meghökkentő alapötlet, a krimibe ágyazott történetmondás mögött az általános emberi értékek is megkérdőjeleződnek, hiszen a főhős egy olyan szituációval találkozik, ami teljesen megborítja az addig kiegyensúlyozott mederben folydogáló élettét és erkölcsi világlátását. Erre még rájön a kamasz lázadása, birkózása önmagával és érzelmeivel.

– Átlagos család, átlagos kamaszlázadás, átlagos mindennapok, és akkor pakk, az egésznek a közepébe odapottyan egy idegen emberi fül. Honnan való? Hova illik? Miért vágták le? Mit kell vele csinálni? Számtalan kérdés. Mutassa meg az ember a szüleinek? A plébánosának? Az edzőjének? A barátainak? A családjának? Mindenesetre magánnyomozás kezdődik, hiszen ki ne szeretne Columbóvá válni hirtelen. Aztán rendőrségi üggyé dagad a történet, majd ámokfutás lesz belőle, és valódi találkozás a (valójában egyáltalán nem szexi) aljas és kisbetűs "bűnnel". Hogyan keveredj bele úgy, hogy ki is maradj? Lehetséges ez?

– A regény másik szála, a sok szempontból hátrányos helyzetű és meggyötört, fiatal kora ellenére számos tragédiával találkozó Lili története. A nagyszájú vak lány bizonyos szempontból radikálisan lázadóbb, mint a hozzá vonzódó kamasz fiú és hihetetlen életenergiával képes úrrá lenni minden szembejövő nehézségen, pedig az akad épp elég az életében: betegségek, hiányok, veszteségek rakásra. Szépen ellenpontozza a fiú egyéniségét.

– Lilinek igen durva élet jutott, egyáltalán nem burokban nevelkedett, szeret is kiállni magáért. Az élni vágyás bulldózere, máskülönben elsodorta volna a betegség, a halálesetek. Hogy a két megszólalónak mi köze egymáshoz, az a regény folyamán apró mozaikkockákból kirakható. Sokáig párhuzamosan fut a két monológ, nincsenek metszéspontok. Remélem, ez kellően titokzatossá teszi a dolgot, kíváncsivá az olvasót. Lili és a fiú talán ugyanannak az éremnek a két oldala.

– A mai társadalom számos problémája leképeződik a kamasz fiú történetében, miközben egyre inkább elragadják az események: szökés otthonról, abúzus kísérlete, rabszolgaság, újabb szökés, bujkálás, lopás, fiatalkorú bűnözés egy intézetből megszökött fiú segítségével, egészen a gyilkossági kísérletig. Mintha a 21. századi Magyarország minden problémáját bele akartad volna sűríteni egyetlen személy élettörténetébe. Reprezentatív, az már igaz.

– Ha megcsúszol, nagyon gyorsan a társadalom legalján találod magad. Kirúgnak a munkahelyről, elhagy az asszony, elviszi a gyerekeket, jön a végrehajtó, kiürül a lakás, érvényesítik a jelzálogot, kilakoltatnak. Másnap utca, fagy, élet-halálharc, népkonyha, padon alvás. Szinte típustörténet. A srác alól is egy pillanat alatt kicsúszik a talaj. Amint kipottyan az otthoni fészekből, ahol kényelmesen lázadhatott, nagyon kemény világ veszi körül. Valahogy feltalálja benne magát, szerencséje van, vagy talán több is annál, megússza, de ennek ára van.

– Az önfeláldozás és a másokért tenni akarás impozáns példái rejtőznek a történet hátterében, ezeket talán ne lőjük le, jobb, ha az olvasó fokozatosan ébred rá: a fiúnak konkrét célkitűzései is vannak, nem csak sodródik az eseményekkel. Egyfelől példaértékű, amit tesz, másfelől beszerez egy jó kis priuszt. Nincsenek egyértelmű kérdések, és válaszok még kevésbé. Úgy véled, ez kortünet?

– Úgy vélem, ez minden kor tünete. Jó, ha embert ölök? Nem. És ha az illető Polonius névre hallgat? És ha megölte az apámat? És ha mégsem? És ha mégis? Kitől függ, hogy öljek-e? Tőlem vagy másoktól? Apám kísértetétől? Az elvárásoktól? A Levágott fül lapjain is nagy kérdés, hogy mennyi rosszat lehet elkövetni a jó érdekében. Ha munkahelyeket teremtek, akkor elférnek az ellenségeim a betonban? Ha jótékonykodom, csalhatok egy kis adót? Hol van az a bizonyos mérleg? Kik a bírák? Mi mindannyian?

– Még egy apróság: úgy tudom, egyik lányod és Szabó T. Anna voltak a tesztalanyai a szövegnek. Sokat segít, ha valaki teszteli a szövegeket?

– Igen, remek tanácsokat adtak, sok mindent megfogadtam ezekből. Két kedves Facebook-rajongóm is véleményezte a szöveget. Örök hálával tartozom csodás szerkesztőmnek, M. Nagy Miklósnak, aki rengeteg remek javaslatot tett. Az ő javaslatát szőttem tovább, amikor eltoltam a sztorit a képzelt közeljövőbe, amikor az ország komoly politikai változások elébe néz, és egy nagyon érdekes hatalomváltás lehetősége rajzolódik ki a láthatáron.

Szénási Zsófi
Fotó: Molnár Mihály

Lackfi János: Levágott fül
Helikon Kiadó, 344 oldal, 3999 Ft