Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Könyvhét folyóirat

Egy mű utóéletéről – Beszélgetés Tompa Andreával

Vermes Nikolett - 2019.02.27.

Megjelenik egy mű és visszhangot kap, ez a dolgok rendje. Ám, amikor megjelenik egy regény és hat év elteltével is kortárs irodalommal foglakozó – nem mellesleg jó tollú – kritikusok beszélnek róla, akkor már egészen másról van szó, mint a dolgok rendjéről. A hetedik kiadásban megjelent Fejtől s lábtól című könyvéről beszélgettünk Tompa Andreával.

– A 2018-as Libri irodalmi díj elnyerése óta leginkább utóbbi műved, az Omerta foglalkoztatta a közönséget. Ugyanakkor az ezt megelőző munkádról máig írnak kritikákat.

– Folyamatosan jelennek meg elemzések a regény kapcsán. Úgy tűnik, mintha még mindig volna róla mondanivaló. Nemrég szerepelt egy konferencia előadáson is, ami a Trianonnal foglakozó műveket gyűjtötte össze.

– Milyen változtatásokat eszközöltél az első és jelenlegi, hetedik kiadás között?

– Egyedül az első más, mint az utána következő hat kötet. A második kiadás előtt nyúltam hozzá utoljára a műhöz, néhány tévedést, hibát javítottunk.

– Központi helyszín Kolozsvár, a város, ahol felnőttél. Ugyanakkor nem csak az orvostanhallgató karakterét vitted el Kolozsvárra, más munkáidban is fontos helyszín. Kötelességednek érzed, hogy hangot adj a szülővárosodnak?

– Inkább lehetőségnek. Nem valami kívülről megfogalmazott elvárás ez. Lehetőség, hogy egy helyhez, amihez érzelmileg is kötődöm, abban alámerülhessek. De ha teszem azt, Abonyban születek, talán ezzel a hellyel kapcsolatban lesz valamilyen elmondandó történetem, bár a két várost nemigen lehet összehasonlítani. Abonyban készült egy csodás André Kertész-fotó, és a kortárs lengyel író, Andrzej Stasiuk is írt róla egy könyvében, ezért jutott eszembe.

– Egy másik, a regényt végigkísérő téma, a nők szerepe az egészségügyben. Az első fejezetben egy apai levél kérdőjelezi meg a nők jelenlétét az orvosi egyetemen. Majd a női főhős orvosnak kezd tanulni.

– A korban ez még nem evidencia. Ez az akkori állapotokról szól, hiszen ekkor még nem volt szavazati joguk a nőknek. Sok minden változott ez ügyben, bár egy csomó területen továbbra sincsenek evidenciák.

– Szintén fontos szerepet kapott a fürdőkultúra.

– A fürdőkultúra a kifejezetten komolyan vett gyógymódok egyike volt, viszont ma csak kevesen gondolják azt, hogy egy fürdőterápia képes meggyógyítani komoly betegségeket. Abban a korszakban pedig az orvoslás része volt, majd csak az első világháború után tűnt el a gyógymódok közül, amikor sokkal jelentősebbé vált a gyógyszeripar és sebészet fejlődése. A Fejtől s lábtól azt a világot mutatja be, amikor még ily módon is gyógyítottak, de itt nem csak az orvoslás fontos; a könyv földrajzilag is foglalkozik a fürdőkkel a monarchia területén, ahova a jó és kevésbé jómódúak jártak gyógyulni.

– Korábban említetted, hogy egy konferencia előadáson szerepelt a mű. Milyen érzés, hogy a munkád évek múlva is foglalkoztatja a szakmát?

– Bár a műveimmel kapcsolatos érdeklődésem főleg addig tart, ameddig megírtam azokat, természetesen érdekel, amit róla írnak. Ugyanakkor sem a jó, sem a rossz kritikával nem lehet foglalkozni. Az összes kritikát elolvasom, van, ami egy-két órára feldühít vagy szomorúvá tesz, és van, ami boldoggá, de szintén csak egy órára. Ritkán, de akadnak olyan írások, melyekből sokat lehet tanulni. Mondjuk egy nagy tudású, elmélyült, művelt ember elemzése új dolgokat tud megvilágítani.

– Tervezted, hogy hosszú kifutású könyvet írj?

– Ilyen álmokat dédelgetni írás közben ostobaság volna. Az egyetlen szándék, hogy az ember a lehető legjobb tudása szerint dolgozzon. Aztán, hogy az mire elég, az nem rajtam múlik, legalábbis csak nagyon kis részben. Hogy egy mű ötven olvasót érdekel, vagy ötezret, az egy rejtélyes kérdés. Az én kompetenciám addig tart, ameddig a szerkesztővel az utolsó javítást megejtjük a művön, utána egy feladat van: máson gondolkodni, netán írni egy újabb könyvet.

– Mindenesetre izgalmas utóéletet tudhat magának a Fejtől s lábtól. Míg az előélete egy alapos és hosszadalmas kutatómunkát feltételez. Jól sejtem?

– Számomra a kutatás és az írás nem válik ketté. Nyilván volt egy konkrét idő, mely alatt elkészült a könyv, és ennek része volt a kutatás is. Tehát maga az előzetes munka is az írás szerves része; amikor elkezdem kijelölni, hogy mivel fogok foglalkozni, milyen témák érdekelnek, milyen elágazási lehetőségeket látok benne. Persze az a tevékenység, amikor az ember könyvtárban van, beszélget egy történésszel, nem ugyanaz, mint amikor leül és szöveget kezd létrehozni. Pontosan tudom, hogy bizonyos fejezet megírásához nagyobb háttérismeretre kell szert tenni, és azt is, hogy sokszor ugyanúgy erőt kell hozzá gyűjteni. Például a Fejtől s lábtól írásakor tudtam, hogy valamit meg szeretnék fogalmazni a háborús sebészetről, viszont azt csak egy bő évre rá írtam meg ahhoz képest, amit elterveztem, mert addigra ért oda a történet és gyűlt össze némi ismeretanyagom.

– Években mérve mi a konkrét idő?

– Mindössze négy-öt év.

Vermes Nikolett
Fotó: Belicza László Gábor

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Jelenkor Kiadó, 544 oldal, 3699 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés