Ismerjük mind a kék műanyagdobozt, amelyben a fehér csiperkék ülnek folpackkal letakarva. Ott sorakoznak szépen az áruházak polcain. Míg Theophrasztosz ókori botanikus szerint a szarvasgomba az őszi esők és a villámlások kölcsönhatásából jött létre, addig én így ismerkedtem meg a gombákkal gyerekként: a szüleim nem bíztak más fajtában, csak a jól bevált és ismerősen fehér csiperkében, abban a jellegzetes kék dobozban.

Aztán eltelt több mint 20 év, és találkoztam valakivel, aki bolondult a gombákért. Enni is, de leginkább szedni és örülni nekik az erdőben. Emlékszem az első sárga gévagombákra, amiket együtt találtunk. Onnantól már nem volt megállás. Róka, vargánya, perszeke, júdásfüle, galóca, tinta, ánizs, petrezselyem, fülőke, laska, pöfeteg, kucsma. A gombák világa beszippantja az embert, még úgy is, hogy a látványos, talaj feletti részek éppen csak a jéghegy csúcsai. Mert az igazi gombavilág, a talaj alatt kezdődik. És ebbe a világba nyit ajtót nekünk Merlin Sheldrake ismeretterjesztő kötete, Az élet szövedéke, amely azok számára is érdekes és tanulságos lehet, akik mindeddig nem lelkesedtek különösebben ezért a sokszínű világért.

Sheldrake könyvében a laikus olvasó tényleg lenyűgöző dolgokkal találkozhat. Olvashatunk arról, hogy a zuzmó, nem is növény, hanem egy alga és egy gomba szimbiózisának terméke, vagy éppen arról, hogy egyes parazitagombák megtelepednek a hangyákban, és szó szerint átveszik felettük az irányítást. De arról is, hogy nemcsak, hogy a gombák túlélték mind a négy nagy kihalási eseményt, de még növekedni és sokasodni is tudtak közben. A világ legnagyobb és legöregebb élőlénye is egy gomba Oregonban, tíz négyzetkilométeren terül el, és körülbelül 2-8 ezer éves lehet. Találkozunk egy különös növénnyel is, a teljesen fehér Voyriával, amely már elvesztette fotoszintetizáló képességét, és életét a gombafonalak hálózatának köszönheti. De olyan gombákról is olvashatunk, amelyek útvesztőkből jutnak ki, vagy növekedésükkel modellezik például Tokió vasúthálózatát. A lábunk alatt elterülő világot szó szerint átszövik a gombák, de ott vannak a péntek esti sörünkben és a mindennapi kenyerünkben is. „A legmegbízhatóbb becslések szerint a Földön 2,3-3,8 millió gombafaj él – hatszor-tízszer több mint ahány növényfaj –, ami azt jelenti, hogy az összes gombafajnak mindeddig alig 6%-át írták le.” Gyerekcipőben jár tehát a gombák felfedezése.

Mindamellett, hogy Az élet szövedéke számos érdekes adalékkal szolgál nemcsak a gombákról, hanem arról a hálózatról – az erdőhálóról – amely a talajban húzódik, még valami sokkal fontosabbat is tesz: megkísérli felhívni a figyelmünket arra, hogy hogyan gondolkodunk, és hol vannak a fókuszpontjaink. Meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, ha igazán meg akarjuk ismerni ezt a mindeddig felfedezetlen világot, le kell cserélni eddigi nézőpontjaikat, hogy valami újat láthassunk meg. Sheldrake könyvét átszövi egy filozófiai-nyelvészeti szál arról, hogy mennyire fontosak azok a szavak, amelyekkel leírjuk a világunkat, mennyire meghatározó nyelvünk szókészlete és lehetőségei a világ észlelésében. „Képesek vagyunk-e hátrébb lépni, a rendszert nézni, és hagyni, hogy az otthonunkat és a világunkat alkotó növények, gombák és baktériumok polifonikus rajai önmaguk legyenek, ráadásul egészen másmilyenek, mint bármi más?” Nem hagyhatjuk, hogy gondolkodásunk predeterminált mintái átvegyék az irányítást, mert akkor csupán azt látjuk, amit megtanultunk látni, nem azt, ami valójában van.

A természettudomány kategóriákba rendezi a létezőket, de a gombák újra meg újra kitörnek ezekből a szűkre szabott terekből. Jó példa erre az, hogy a 19. században még a növények alá sorolták a gombákat a biológusok. De nemcsak a természettudományos kategóriákat döntik le, hanem olyan látszólagos alapfogalmakat is kérdőjelessé tesznek, mint az egyén. „Az egyént jelentő individuum szó latin eredetű, a jelentése ’oszthatatlan’. De vajon az egész zuzmó az egyén? Vagy az alkotórészei az egyének? Helyes egyáltalán feltenni ezt a kérdést? A zuzmók nem annyira a részeik, mint inkább a részek között zajló cserélődések termékei.” Ráadásul arra is felhívják a figyelmünket, hogy semmi sem légüres térben, hanem kapcsolódásban és hálózatban létezik, ahol nehéz megállapítani, hogy hol kezdődik valami és hol végződik valami más. „Gondolhatunk-e a növényre úgy, hogy közben ne gondolnánk a mikorrhizahálózatokra is, amelyek a gyökereiből számtalan szállal nyúlnak ki a talajba?”

„Legyenek az erdőben, a laboratóriumban vagy a konyhában, a gombák megváltoztatták mindazt, amit az életről és az élet folyamatairól gondolok. Ezek az élőlények kétségessé teszik a kategóriáinkat, és ha elgondolkodunk rajtuk, az egész világot másként fogjuk látni.” – írja Merlin Sheldrake, és a könyv elolvasása után mi sem vélekedhetünk másképp.

Vincze Dóra

Merlin Sheldrake: Az élet szövedéke
Park Könyvkiadó, 416 oldal, 5999 Ft