Mihez kezdhet egy negyvenes nő, ha hirtelen egyedül marad két gyerekkel? Hogyan tudja feldolgozni a történteket, megtartani önmagát és a gyerekeit? Kire számíthat? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat az egykor gyerekkönyvekkel induló, de ma már a második kötetében felnőttekhez szóló Finy Petra Akkor is című új regénye.

– A főszereplőt, Sárát teljesen váratlanul éri, hogy a férje elhagyja. Nem érti, mi történt, a szakításnak nincs semmilyen előzménye. Ez tényleg megtörténhet?

– Szerintem igen. A napi verkliben az ember hajlamos egyfajta vakságot kialakítani. Pedig vannak előjelei, ha rogyadozik egy házasság, és engednek az eresztékek. De Sára ezeket a szőnyeg alá söpri, csak hogy menjen tovább a mindennapos rutin. Az események sodrában eleinte azt sem fogja fel, hogy neki magának is része volt ebben, hogy ő is hibázott. Hiszen egy válásról valamennyire mind a két fél tehet. Sára nem vesz tudomást az előjelekről, ha voltak is, azokat azonnal törölte a tudata. Próbált automatikusan kerekíteni az agya, és a hiányzó pixeleket kipótolni. Mert abban a hitben ringatta magát, hogy ez volt a létező legnagyobb szerelem, ezért ez egy örökké tökéletesen működő házasság marad. Ők voltak a főiskola legszebb szerelmespárja, fiatal szülőként mindenki áradozott róluk, hogy mennyire jól csinálják, milyen szépek és okosak a gyerekeik, és minden rendben van velük.

– A könyvet úgy is olvashatjuk, mint Sára ráébredésének történetét, ahogy fokozatosan rájön arra, hogy mi volt a probléma a házasságával. A történetet meg-megszakító visszatekintések egyre jobban felnyitják fel a szemünket, hogy nem annyira fekete-fehér ez a történet, mint amilyennek az elején hittük.

– Tudatosan alakítottam úgy az eseményeket, hogy nem csak kronologikusan látjuk a történteket, hanem asszociatív módon is halad tovább a szöveg, ahogy amúgy is működik az agyunk. Sára vissza-visszaemlékezik, bevillannak jelenetek egy-egy mozdulathoz, szituációhoz kapcsolódóan. Ha belekerülünk egy ilyen sorsfordító helyzetbe, akkor folyamatosan szüremkednek be a tudatunkba a tények, és próbálja helyre illeszteni az elménk, mi is történik valójában. Ha egy nő nagyon erős drámai helyzetbe kerül, erős női példákhoz nyúl. Körülnéz, hogy a környezetében van-e valaki, aki átélt ilyesmit, mit lehet ilyenkor csinálni. Először a saját családja történetéből próbál meg kiindulni. Kicsit olyan ez a történet, mint egy családállítás, amikor próbálod feltérképezni, milyen energiamezővel kapcsolódsz a többi rokonodhoz, vagy akár a barátaidhoz is. Sára utólag próbálja összerakni magát, újraépíteni magát lelkileg. Nyilván meg kellett volna már ezt tennie, csak valahogy mindig akadt fontosabb dolog: ott volt a tanítás meg a két gyerek. Ezt a munkát, léleképítést nem ilyenkor kell elvégezni, negyvenévesen, hanem jóval korábban. Sárának gyakorlatilag anyaként, feleségként, nőként is át kell strukturálnia önmagát.

– Nincs teljesen egyedül ebben a nehéz helyzetben, egészen váratlan helyekről kap segítséget.

– Igen, érdekes, hogy milyen emberek nyújtanak neki segítséget, ami nyilván megkönnyíti az elhagyás utáni talpra állást. De azért ez egy kőkemény meló, amit nem lehet megspórolni. Az egész folyamat leginkább a gyászmunkához hasonlítható. Sára akkor érik meg igazán lelkileg, amikor ráébred arra, hogy ő maga milyen hibákat követett el. Hiszen könnyű a férjet hibáztatni mindenért, és hárítani a felelősséget. Ám azt sem szabad azt elfelejteni, hogy ott vannak a gyerekei, akik mint egy lakmuszpapír azonnal jelzik a problémákat, és rögtön reagálnak minden változásra.

– Meglepő módon nagyon sokat segít Sárának az egyik szomszédja. Mennyire tipikus ez, hogy egyszer csak felbukkan valaki a komoly segíteni akarás szándékával a szomszéd ajtó mögül?

– Egyáltalán nem tipikus, inkább már a szürrealitás kategóriája. Ez a motívum szokatlan, meseszerű aurával vonja be a történetet, ami egyáltalán nem véletlen nálam, hiszen gyerekkönyvíróként kezdtem. Próbáltam a meseírói énemet a realitás irányába visszarántani, de ennyi luxust mégis megengedtem magamnak. A történetben szereplő szomszéd bácsi kicsit olyan számomra, mintha egy tündérkeresztanya lenne. Hiszen sokkal valószínűbb, hogy egy ilyen nehéz helyzetben az igaz barátunkra támaszkodhatunk, illetve a családunkra. Kicsit arról is szól ez a regény, hogy lassítsunk, gondoljuk át, mi van körülöttünk és kire számíthatunk igazán. Bízom benne, ha valaki elolvassa a regényt, akkor az arra is sarkallja, hogy szánjon egy kis időt önmagára, a saját valódi viszonyaira. Hogy rájöjjön, önazonos, önelfogadó életet él-e.

– Nagyon fontos motívuma a könyvnek a természet, főként a madarak. Ha korábban nem tudtunk volna, kiderül számunkra, hogy jó néhány madárfaj él Budapesten. Miközben a szerepeltetésük a regényben szimbolikus jelentéssel is bír.

– Nem tudom megtagadni ezt a részét az életemnek, hiszen van egy madarász férjem, akitől rengeteg ilyen történetet hallok, számos természettel kapcsolatos felvételt nézek. Ez a mindennapjaink része. Ráadásul a madármotívum színesíti és érdekesebbé teszi a regényt, másrészt manapság nagyon sokan természetanalfabéták, elmennek az erdőbe, és azt sem tudják, hogy milyen fát látnak, milyen virág nyílik a talpuknál. Kicsit tehát missziómnak is érzem, hogy megismertessem ezekkel az élőlényekkel az embereket. Miközben minden igaz, amit róluk írok, hogy csak példát említsek: tényleg lehet látni Budapesten dolmányos varjút, aki a földhöz vágva töri fel a diót.

Jolsvai Júlia

Finy Petra: Akkor is
Athenaeum Kiadó, 300 oldal, 3699 Ft