Legújabb könyve novelláskötet, melynek címe A szabadság első éjszakája. A négy fejezet élén négy kérdés áll: Milyenek a szegények?, Milyenek az ételek?, Milyen a történelem? Milyenek a migránsok?

– Ezek a kérdések foglalkoztatnak a leginkább mostanában?

– Igen, alighanem ezek erősen foglalkoztatnak: Az ételek – vagyis az élet élvezete, a történelem - azaz az összefüggések társadalmi is időbeli láncolata. A szegények, az előbbinek egy másik vetülete, saját helyünk a világban és annak hazugság- és aljassághálójában. A migránsok? Már a szó is csak ironikusan, idézőjelbe téve használható. Újra vannak szavaink, melyeket a politika meggyötör, elhasznál, mint valami rabszolgát.

– Úgy érzem, jóval több novellád volt, csak határt kellett szabni, mennyi kerüljön a könyvbe. Hogyan alakult a kötet?

– Bő tíz év anyagából válogattam, van, ami kimaradt, sok okból, például, mert egy készülő regény része, de olyan is van, amit az utolsó pillanatban ástam elő. Ez az ötödik novelláskötetem. Az utolsó óta eltelt 12 év, de közben 3 regényem, 2 drámakötetem jött ki, a versek most ide nem tartoznak.

– Egy-egy novella elején rögzíti az elbeszélő, hogy búcsúzik a groteszktől, búcsúzik a mágikus realizmustól – aztán persze érezni többféle stílusjátékot, mégis van groteszk, szürreális, abszurd elem. Abban az egyben biztosak lehetünk, hogy bár vezetve vagyunk, szabadon értelmezhetjük a szövegeket…

– A szabadság az embernek, az olvasónak is a legfontosabb. Épp az olvasás jobbágyságából szeretnék olvasóként felszabadulni, íróként ezt az olvasói felszabadulást segíteni. Hogy az olvasó szabad polgár legyen, ne szolga. Az említett alcímek nagyon komolyan vannak gondolva. A mágikus realizmus, mely fellépése idején revelatív volt mind a realisztikus beszédmódhoz, mind az intellektuális regényhez képest, mára elhasználódott. Engem legalábbis zavar, ha az író ahelyett, hogy egy elbeszéléstechnikai nehézséget megpróbálna megoldani, szabadjára enged a történetben valami csodásat, és máris megoldottnak érez mindent, pedig csak elmaszatolta. Hasonló a helyzet az összes eszközzel, ugyanakkor belátom, nem lehetünk teljesen eszköztelenek, de néha olyan jó lenne.

– Több elbeszélés foglalkozik az elmúlással, többféleképpen, és ebből adódóan az élet furcsaságaival. Miért?

– Egy novellában mindig szükség van éles helyzetekre. És a halál ilyen. Az irodalom sarkított helyzetei életünk megoldhatatlan gubancait kell mutassák, azokba kell belekavarodniuk.

– A Nélkülem a világ az egyik kedvencem. „Nem állati nagy baromság azt hinni, hogy a gondolkodás bizonyíték a létünkre?” – olvassuk. „Igen, a saját hűlt helyem történetéről lesz szó.” – szögezi le az elbeszélő. Ha így láthatunk rá az életünkre, ahogyan ez az írás kínálja, kész megkönnyebbülés, felszabadulás! Hogy jött ez az ötlet?

– Egy olyan önéletrajzon törtem a fejem, ami megmutatja mi lett volna másképp nélkülem. Egész könyvet terveztem, de ennyi lett, mert nem lehet regényt írni, ha a szálakat ahelyett, hogy összefonnám, folyton elszakítom, mégis úgy megyek tovább, mintha egy történetbe, nem a semmibe vezetnének. Érdekes kísérlet volt, és ha ilyen hatást vált ki, akkor lényegében elértem a célom, nem is kell folytatni. A túl hosszú szöveg egyébként is illetlenség. Megtéveszti az olvasót, féltékenykedik a többi íróra.

– Sok műfajú íróként egy interjúban a verssel kapcsolatban azt mondtad, hogy „a vers olyan, mint az ementáli sajtban a lyuk, igazából a lyuk a titok, azt a sajtot veszem meg, amelyik tele van lyukkal, mégis a sajtot eszem, nem a lyukat.” A prózában, a novellában mi a titok?

– A novellában is nagy szerepük van a lyukaknak, ha már a sajthasonlatnál vagyunk. A regény akkora sajt, hogy a szeletei között néha a lyukaknál sokkal nagyobb távolság jön létre, csak nem vesszük észre, mert félrevezet a történet folyamatosságának látszata. Tudni kell, hogy ez mindig látszat, illúzió, és engem épp az e mögé való pillantás igénye vezetett a Thomas Mann kabátja c. két éve megjelent regényemben is, amikor különböző történetekből a motívumok és a mondatok egymásra tükrözése révén igyekeztem egységet létrehozni. Bizonyos értelemben ebben a kötetben ezek a teljesen önálló novellák is ilyen kapcsolatokat vesznek fel egymással, nem véletlenül rendeződtek négy hasonló jellegű cím alatt ciklusokba.

Szepesi Dóra

Vörös István: A szabadság első éjszakája
Noran Libro Kiadó, 408 oldal, 3290 Ft