Yasmina Reza nevét leginkább két okból ismerheti a magyar olvasó: egyrészt drámaírói tevékenysége nyomán, Az öldöklés istene c. darabját például sokáig játszotta az Átrium színház. Másrészt pedig a volt francia elnökről, Nicolas Sarkozyről írt életrajza, a Hajnalban, este vagy éjszaka miatt, melynek írását megelőzően egyébként egy teljes évet töltött el az elnök közvetlen közelében. A Magvető jóvoltából magyarul is megjelent Babilon azonban regény, még ha nem is a legszokványosabb fajtából.

A hatvan év körüli Elisabeth szabadalmi mérnökként dolgozik Párizs egy fiktív külvárosában. Békésen tengeti életét férjével, szabadidejében szeret fotóalbumokat lapozgatni, és saját bevallása szerint a legérdekesebb tény róla a munkája, de az is csak azért, mert soha senki nem tudja, mit is jelent pontosan. Egy este vacsorapartit rendez, ahova saját és férje kollégáin kívül hirtelen felindulásból meghívja a fölöttük lakó különc házaspárt is, Jean-Linót és Lydie-t. Mindketten furcsa szerzetek, Jean-Lino szinte végtelenül visszahúzódó, és legnagyobb öröme az agyondédelgetett macskája, Eduardo, akihez kizárólag olaszul beszél. Lydie a szöges ellentéte – hosszú, göndör, vörös haját mindig kibontva hordja, cigányasszonyokéra emlékeztető hosszú szoknyákban jár, zenés estéken énekel, és pszichoterápiás rendelőt működtet. Az este jó hangulatban telik, egészen addig, míg Jean-Lino ki nem gúnyolja feleségét a biogazdálkodásból származó csirkékről vallott nézetei miatt, és Lydie fagyos sértődöttségben nem tölti a parti további részét. Elisabeth fellélegezve ereszti haza vendégéit az este végén, ám megkönnyebbülése nem tarthat sokáig: hajnalban ugyanis a zavarodott Jean-Lino kopogtat ajtaján, aki hirtelen felindulásból megfojtotta feleségét.

Ilyen felütéssel nehéz lenne nem remekművet írni, Yasmina Reza pedig pontosan ezt tette. Már az első pillanattól fogva együttérzünk Elisabeth-tel, és dilemmája, miszerint vajon a szívére vagy a józan eszére hallgasson-e, és segítsen-e jó barátján vagy rögtön tárcsázza a rendőrség számát, szépen lassan az olvasó dilemmájává is válik. Ahogy haladunk előrébb a szövegben, úgy vagyunk egyre kevésbé biztosak abban, mi magunk mit is tennénk. Apránként megismerjük nemcsak Elisabeth, de Jean-Lino életét is, mind a szép emlékeket, mind pedig a kínosakat és fájdalmasakat, így egyre érthetőbbé válik, miért robbant ki a férfiból egyszerre mindez. De elítéljük-e ezért, és ha igen, mennyire? Tudjuk-e nem szánni a férfit, akinek két fő célja volt az életben: hogy a macskája és fogadott unokája szeresse őt?

Reza ügyesen játszik szívünk húrjaival ebben a bűnügyi regényt és helyenként drámát ötvöző történetben. A szövegben elég erős ugyanis a drámára jellemző jelenetszerűség, sosem hosszú események láncolatát látjuk, sokkal inkább egyedülálló epizódokat, melyek itt-ott kapcsolódnak. Maga az írónő is így nyilatkozott erről a Magyar Narancsnak adott interjújában: „Az események itt csupán kapcsolódási pontjai egy hosszú reflexiónak, ami nem más, mint egy személyes memoár.” És igen, nyugodtan tekinthetjük a szöveget Elisabeth memoárjának is, hiszen a történtek hatására egyre gyakrabban réved el és gondol vissza saját életére, arra, milyen álmai voltak és hogyan élhette volna máshogy életét. Mindezek mellett jelen van azonban egy dokumentarista, bizonyítékokat kereső-gyűjtő jelleg is, amely leginkább a krimi sajátja. Mégsem tekinthetjük a szó szorosan vett értelmében bűnügyi regénynek, hiszen tulajdonképpen nincs megoldandó rejtély, tisztában vagyunk a tett körülményeivel, a tettes személyével és inditékaival is. Itt nem a bűncselekmény a lényeg, sokkal inkább annak pszichológiai hatása, és az út, mely idáig vezetett.

A lélektani ábrázoláson kívül Reza abban is sikeres, hogy egy szinte felfoghatatlanul ismerős és szimpatikus, szerethető főszereplőt teremtett meg Elisabeth személyében, akinek a vacsorapartijára az olvasó is bármikor szívesen elmenne, még úgy is, hogy nagyon jól tudja, milyen véget ért az előző. És ettől kezdve, bárhogyan is dönt végül Elisabeth, bárhogyan is alakul Jean-Lino sorsa, az olvasó elfogadja, és helyesnek érzi. Nehéz ilyen intenzív érzelmi reakciót kiváltani az olvasóból, de a feszes, drámai szerkezetnek és a főszereplő alakjának köszönhetően itt sikerül.

A Babilon tehát rengeteg meglepetést tartogat abban a látszólag vékonyka kis kötetben, egy egészen különleges olvasmányélményt és a szívünkhöz növő szereplőket. Nehéz igazságot tenni egy recenzióban, ahol limitáltak a véleményező eszközei, hiszen hogyan is lehetne a cselekmény leírásával visszaadni azt az élményt, melyet ennek a szövegnek a lassú ritmusa, lelkiállapotokat boncolgató mondatai adnak? Arra biztatok hát mindenkit, hogy ne fossza meg magát ettől, és olvassa maga is Yasmina Reza szövegét, mert biztos, hogy maradandó olvasmányélmény.

Bráder Edina

Yasmina Reza: Babilon
Magvető Kiadó, 192 oldal, 3699 Ft