Donatella Di Pietrantonio második magyarul megjelent regénye a Halásznegyed, ami a tavalyi, A visszaadott lány méltó folytatása. Todero Anna fordításában olvashatjuk a regényt a Park kiadó jóvoltából.

A Halásznegyed narrátora a már ismert, de mégis ismeretlen “visszaadott lány”, akinek idegenségét csak fokozza névtelensége. Az előző kötet végén két tizenéves lánytól búcsúztunk, a Halásznegyed kezdetén azonban már felnőttek, harmincas éveikben járnak a szereplőink. Jelenük regénye ez, de egyben múltjuké is, a két testvér közös, hol összeérő, hol eltávolodó kapcsolatának története.

Elbeszélőnk váratlan telefonhívásra ébred, húga, Adriana súlyos balesetet szenved. Azonnal vonatra száll, hogy visszatérjen Pescarába, a tengerparti kisvárosba. Nemcsak fizikai, hanem időbeli utazásra is indulunk: felbukkanó emlékképek között ugrálunk, mozaikszerűen rajzolódik ki a múlt. Nem mindig könnyű követni a váltásokat, elhelyezni az időben a részleteket, mert szépen folynak egymásba a fejezetek, néha szinte észrevehetetlen az évek közötti váltás, és egy nagyon szikár, sallangmentes szöveggel van dolgunk.

“Közös volt az örökségünk: ki nem mondott szavak, elmulasztott gesztusok, megtagadott kedvesség. És a ritka, váratlan figyelem pillanatai. Volt anyánk, mégis árvák maradtunk. Szökevények, azok is maradtunk.” - így jellemzi magát és Adrianát a narrátor, akiknek az élete nagyon különböző irányokat vett. Az elbeszélő a tanulásban találta meg a kitörés lehetőségét, ledoktorált, egyetemen oktat, konferenciát szervez, míg Adriana félbehagyta az iskolát, Pescara Halásznegyedébe csalta a szerelem, és ott talált otthonra. Az eltérő életút ellenére mégis ott van bennük ez a közös mag, gyerekkoruk lenyomata. Szeretetéhes, mégis távolságtartó a közöttük lévő kapcsolat, ami elnyűhetetlennek látszik, mégis vékonyodik, és fakul, ahogy a távolság térben és lélekben növekszik a két lány között. Az eltávolodás folyamata ugyanolyan észrevétlenül zajlik le a két lány életében, ahogy a szöveg navigálja az olvasót a történetben, és csak akkor válik számukra világossá, hogy milyen messzire kerültek, amikor a baleset már megtörtént.

A szöveg nemcsak ebben tükrözi a szereplőit, hanem a távolságtartás révén is. Már A visszaadott lány is sok dicséretet kapott a szikárságáért, és ez a visszafogottság itt is megvan. Rengeteg dráma sűrűsödik a sorok között.  A lányok kapcsolata a szüleikkel, Adriana viszonya Rafaellel, a narrátor házasságának összeomlása. Mindez azonban csak nagyon tényszerűen, rezignáltan van jelen. Egy egész életet meghatározó fordulat, mégis csak egy pillanatot kap. A regény legkülönösebb szereplője maga a címadó Halásznegyed, amit a fordító Todero Anna is kiemelt. Külön városrész, város a városban terület ez Pescarában, ami nem a képzelet szülötte, hanem a valóságban is létezik Borgo Marino sud néven. Falusias hangulat lengi be, ahol a lakók ismerik egymást, szoros szövetségben élnek, sajátos kódex alapján segítik egymást, de kerülik a mások konfliktusaiba való beavatkozást.

A Halásznegyed stílusában és tematikájában is szerves folytatása A visszaadott lánynak, amely a már megszokott puritán köntösben mesél testvéri szeretetről, családi kötelékekről és gyerekkori traumákról. Sejtelmes, a felszín alatt lappangó feszültséggel telített regény, amely ugyanolyan hirtelen ér véget, mint elődje, ezért talán számíthatunk még további folytatásra is.

Vincze Dóra

Donatella Di Pietrantonio: Halásznegyed
Park Könyvkiadó, 224 oldal, 3499 Ft