Mi lett volna ha?

Mi lett volna, ha nem hagyom abba a sportot? Mi lett volna, ha igent mondok annak a kedves szőkének a randimeghívására? Mi lett volna, ha mégis elmegyek az amerikai diákmunkára? Mi lett volna, ha másik egyetemet választok? És még megannyi „mi lett volna” kérdés, amelyek az életünk során hozott kisebb-nagyobb döntéseinket kérdőjelezik meg. Ezekre a „mi lett volnákra” keresi a választ Matt Haig legújabb könyve, az Éjfél könyvtár.

„Vannak életmintázatok. Ritmusok. Egy életbe ragadva könnyű azt hinni, hogy a szomorúság, tragédia vagy kudarc annak a bizonyos létnek a folyománya. Hogy egy bizonyos életmódnak, nem magának az életnek a mellékterméke. Ezzel mindössze azt akarom mondani, hogy megkönnyítené a dolgunkat, ha felfognánk: nincs olyan élet, amely felvértezne minket a szomorúság ellen.”

Nora Seed élete mélypontra jutott, állásából kirúgták, testvére nem beszél vele, zongoratanítványa lemondta az óráikat és még a macskája is elpusztult. Nora fuldokol a csalódásokban, amiket önmagának és másoknak okozott. Elmerül a megbánásokban, hogy miért is hagyott fel az úszással, futamodott meg az esküvő előtt, vagy éppen, miért lépett ki az ígéretesen induló zenekarból. Ennek a kilátástalannak tetsző lelkiállapotnak köszönhetően jut el az Éjfél könyvtárba, ami rengeteg párhuzamos élet kapuját nyitja meg Nora számára.

„Ám a valódi baj nem a nem élt életeken való bánkódás. Hanem a bánkódás maga. A bánkódásba sorvadunk-hervadunk bele, emiatt érezzük úgy, hogy mások és önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk.”

Emberi mivoltunk velejárója a gyötrődés. Elkerülhetetlenül mardossuk magunkat, lamentálunk azon, hogy vajon helyesen cselekedtünk-e a múltban, és a legjobb utat választottuk-e. Alkat kérdése, hogy ki, mennyire süllyed el a megbánásban, mennyire húzzák vissza a ki nem használt múltbéli lehetőségek árnyai. Kétségtelen, ahogy éljük az életünket, minden pillanatban döntenünk és választanunk kell, valamire igent mondunk, másra meg nemet. Ezek az egyes döntések újabb elágazásokhoz vezetnek minket, újabb döntési helyzetekbe kerülünk, ismét választanunk kell, így folyamatosan szűkítjük, ámde tágítjuk is lehetőségeink tárházát. Azonban, a lezárt utak tudnak fájni. Emlékszem, évekkel ezelőtt, az egyetemi esztétika órán hallgattam, ahogy a professzor az emberi élet tragédiájáról magyaráz. A tragédiáról, ami nem más, mint az, hogy minden eltelt nappal egyre jobban veszítjük el a gömbölyűségünket. Bármik lehetnénk, de minden egyes döntésünkkel, választásunkkal, eltávolodunk lehetőségektől és bezárunk kapukat. Ennek az órának a visszhangjait éreztem megszólalni az Éjfél könyvtárban is.

„Fontos felismerés, hogy ahová menekülni akartunk, ugyanaz a hely, mint ahonnan menekülni próbáltunk; hogy nem a hely volt a börtön, hanem a nézőpont.”

Haig mindent megtett, hogy olvasmányos, lélekmelengető könyvet tegyen az olvasó elé. Rövid, pörgős fejezetek, pont annyi filozófia és hullámfüggvény, ami még egy esős vasárnap délután is befogadható, és mindenekelőtt egy megnyugtató üzenet: az a legjobb élet, amit éppen élsz. Nora sok életet felpróbál, sikereset, sikertelent, családosat és magányost, kalandosat és unalmast, hogy rájöjjön, az az egy igazi élete van, amit él, és amit magának teremt meg a döntései által. Az az igazán övé, a sajátja. Komfortos könyv az Éjfél könyvtár, ami mindannyiunkat érintő kérdést feszeget életigenlő, könnyed formában.

Vincze Dóra

Matt Haig: Éjfél Könyvtár
Fordította: Kőszeghy Anna
Gabo Kiadó, 352 oldal, 3990 Ft