Régi nyelvi és tájnyelvi szógyűjtemény

A mai magyar nyelv szerencsés tulajdonságai közé szokás sorolni, hogy szókincse egyaránt bőven tartalmaz régi nyelvi és tájnyelvi szavakat. Ezek a változatok a kifejezés gazdagságát is szolgálhatják.

A társadalom fejlődésével a mindennapi élet változásával a nyelv, a megnevezésmód is változik. Ez különösen azokban az esetekben világos, amikor bizonyos tevékenységek megszűnnek, egyes tárgyak használata háttérbe szorul vagy megszűnik és a hozzájuk tartozó szavak is feledésbe merülnek, majd kivesznek a nyelvhasználatból. Az sem ritka, hogy egy-egy folyamatosan létező jelenség nyer új megnevezést, a régi szavak pedig a beszélők számára idegenné, sőt ismeretlenné válnak.

A magyarság területi tagoltságának köszönhetően máig regionális nyelvváltozatok, nyelvjárások léteznek, amelyek tájszavakat tartalmaznak. A nyelvjárásokra ugyan jelentős egységesülés jellemző, de máig megfigyelhető bizonyos tájszavak folyamatos életképessége.

A magyar nyelvi ismeretterjesztés nemes hagyományait folytató TINTA Könyvkiadó a magyarul beszélők legszélesebb köre számára bocsátott közre népszerű kisszótárt régi nyelvi és tájnyelvi szavakból. A szócikkek a köznyelvi szavak ábécérendjében 10 000 közismert szónak 5700 régies (jelük R) és 7800 tájnyelvi, nyelvjárási (jelük T) változatát adják meg.

A régies és tájnyelvi szavak léte, sajátos megoszlása a kultúrát is jellemzik. Például egy talán mindig is létező, de talán ritkuló embertípust nevez meg a köznyelvi ficsúr szó, amelynek régies megfelelői szótárunkban uracs, dendi, gigerli és arszlán. A búza szó tájnyelvi megfelelője élet, de a később megismert kultúrnövények megnevezése lényegesen változatosabb: a burgonyáé kolompér, csicsóka, csucsorka, pityóka, földialma, bandurka, a kukoricáé tengeri, málé, törökbúza. Egyes régi megnevezések szinte költőiek, ilyenek például a közönséges gumi egykori ruggyanta és macskaméz nevei. Bizonyos műveletek leírására a nyelvjárások mutatnak változatosságot, például a sodor, azaz peder, pödör, serít, fodor, binderget, fontyorít esetében. Bizonyos megnevezések bőségét talán nyelvi tabu is motiválja, talán ezzel magyarázhatók a patkányt jelölő tájnyelvi buckány, bizgány, gugán, kaptányféreg, heréc és az egeret jelölő pocik, gözü.

A szótár nemcsak a kifejezésmódok gazdagságában való gyönyörködést szolgálhatja, hanem az egyéni szókincsbővítés eszköze is lehet. Haszonnal forgathatják az írásművek megalkotói éppúgy, mint a keresztrejtvények és más fejtörők kedvelői is.

Galambos Kristóf

Kiss Gábor (szerk.) Rejtvényszótár I. Hogyan mondták eleink?
Tinta Könyvkiadó, 217 oldal, 2990 Ft