Az olvasást jó könyvekkel tanácsos kezdeni

Sajnos viszonylag ritkán fordul elő, hogy elmélkedő, elemző, vizsgálódó szövegek kerülnek a legnépszerűbb vagy legolvasottabb listák élére; márpedig Spiró György új esszékötete, a Mikor szabad ölni? mindenképpen helyet követel magának a toplistán.

A szövegek sokszínű, viszonylag rövid, olvasóbarát esszék, ennek okán a kötetet éppúgy elővehetjük egy reggeli kávé mellé, mint bármelyik napilapot, és ugyanúgy megtaláljuk benne azt, ami aznap elgondolkodtat. Szó esik aktuális közéleti problémákról, például az SZFE-ügyről, de akadnak színháztudományi elmélkedések is Csehov darabjairól és aktualitásáról, az olvasás mibenlétéről és szükségességéről, vagy hogy milyen könyveket érdemes először olvasni; illetve az írói foglalkozás kihívásairól, például arról, hogy az átlag olvasót vajmi kevéssé érdekli a mű egésze:

„Nem mű, nem esztétikum, hanem egyes mondatok. Amiből egy-egy „szép” vagy „igaz” gondolatot nem lehet kivenni, az nincs. Egész alkotás nincs. Idézhető mondatok, maximum bekezdések kellenek. Bölcsesség kell. Irányultság kell, amivel egyetérthetünk. Lapos legyen az is, ami gömbölyű.”

(Az iróniát abban, miszerint mi is éppen ezt tesszük, most ne említsük.)

Bármilyen okos, átgondolt, gondos megfigyeléseken alapuló írások is ezek, a legerősebbek mégis két másik kategóriából kerülnek ki: a Kertész Imréről szólók, illetve az ötvenes éveket megjelenítők közül. Az Albina, Imre, és A gépírónője voltam c. szövegek olyan bensőségesen, mégis olyan félénk tisztelettel beszélnek Kertész Imréről és budapesti életéről, hogy azt kívánjuk, bárcsak mi magunk is baráti körébe tartozhattunk volna. Utóbbiból az is kiderül, hogy ugyan sok kis részlet kimaradt a Sorstalanságból, mégis, minden, ami a regényben szerepel, szóról szóra, valóban megtörtént. Még a szereplők is saját nevükön szerepelnek, Citrom Bandi és társai élő, lélegző emberek voltak. Ettől a ténytől aztán kellően fejbekólintva érkezünk meg a következő szöveghez, mely már Göncz Árpád műfordítói tevékenységét dicsőíti.

A politikai témájú írásokból a legalaposabb a Munkásököl, vasököl című, melyben Spiró Kádár János egy elhangzott beszédét elemzi, reagál rá. Azon kívül, hogy azok számára, akik nem éltek abban a korszakban, egészen megdöbbentő mondatok hangoznak el, annak is érdekes lehet, aki valamennyire tisztában van a korszakkal, ugyanis olyan nevekre és sorsokra hívja fel a figyelmet, amelyekkel valószínűleg eleddig nem találkozott az olvasó.

A Mikor szabad ölni? tehát egy nyugodt, okos és elgondolkodató szövegekkel teli olvasmány, melyet apránként érdemes fogyasztani, hogy minél inkább el tudjunk mélázni egy-egy gondolaton, okfejtésen. És ki tudja? Talán még a címben feltett kérdésre is választ kaphatunk.

Bráder Edina

Spiró György: Mikor szabad ölni?
Magvető Kiadó, 240 oldal, 3299 Ft