Az érték csalárdsága

A giccs mindenütt körülvesz bennünket. Olykor úgy érzi az ember, menten belefullad, s ez érthető is – a fogyasztói társadalom és a jólét csúcsra járatja ezt a „műfajt”. De próbáltuk-e már meghatározni, hol kezdődik és hol ér véget a giccs? Ez már komolyabb filozófiai kaland, mint kijelenteni bármely műalkotásról vagy ember alkotta tárgyról (netán a természet művéről?), hogy giccs.

Tomáš Kulka kortárs filozófus az esztétika egyik legizgalmasabb kérdését járja körül a tudomány módszertanával, hiszen, mint írja, „a giccs a modern kultúra botránya, és könnyű préda azoknak, akik szeretnék lejáratni azt”.

A giccshez gyengébb pillanataiban mindenki vonzódik – még ha nem is vallod be, Olvasó: ugye megesett már, hogy megindított egy cuki kiscicás naptár –; kereskedelmileg bombasiker; a reklámcégek, a politikai pártok előszeretettel használják; a vallások sem mentesek tőle; sőt totalitárius rezsimek épülnek a giccsre. Bár általában a képzőművészet körébe utaljuk a giccsműveket, a szerző áttekinti az irodalmi, a zenei, a fényképészeti és az építészeti giccs eseteit is – valójában minden művészeti ág ki tudja termelni a maga giccsét, ahogy az élet hétköznapi területein is lépten-nyomon belebotlunk.

A könyvből választ kapunk vonzalmunk lehetséges okaira, és kiderül, hogy nem csak az iskolázatlan és „rossz ízlésű” közönség fogyasztja a giccset, sőt, nem is kizárólag amatőr festők és dilettáns fűzfapoéták „betegsége” ez, hanem jelentős művészeknél is felfedezhetők giccsvonások. De vajon miért rossz esztétikailag egy giccsmű? Mert az egyértelmű, hogy nem szimpla művészi kudarccal van dolgunk, valamiféle félresikerült alkotással. „Van a giccsben valami, ami megkülönbözteti a silány művészettől” – veti fel a szerző, és a könyvben egy nyomozás izgalmával kecsegtet, mi is ez a valami.

A kötet visszatérően idézi Milan Kunderát, aki egy giccs-szimpóziumon szólt hozzá a témához, és páratlanul pontosan ragadta meg a jelenség létezésének és virágzásának lényegét. Kundera szerint a giccs „a lét határozott igenléséből” fakad. Vagyis mindent elutasít, ami a létezés alapjaira kérdez rá – ezért feldúl, gondolkodásra serkent, elbizonytalanít –, és „kizárja látószögéből mindazt, ami az emberi létben esszenciálisan elfogadhatatlan”. A világhírű író ehhez szemléltetésképp egy meghökkentően érzékletes képet használ, amelyet illemtudásból itt nem közlünk, a kötetben olvasva azonban „aha-élményként” hat a szembesülés a nem épp finomkodó látlelettel.

Az MMA Kiadó Pars pro toto sorozatát laudáltuk már itt a Könyvhét hasábjain; most is idekívánkozik mind a kötet küllemének, mind tartalmának dicsérete: egyrészt az ötletes és művészi vizualitás okán, másrészt a könnyen befogadható, remekül magyarított filozófiai szöveget üdvözölve.
Laik Eszter

Tomáš Kulka: Giccs és művészet
Pálfalusi Zsolt fordítása
MMA Kiadó, 184 oldal, 3500 Ft