Sebastiano Salgado világhírű brazil fotóművész kapja az idén a német nyelvterület legrangosabb civil kitüntetéseként számon tartott elismerést, a németországi könyvkereskedők békedíját (Friedenspreis des Deutschen Buchhandels) - jelentették be kedden Berlinben.

Ez az első alkalom, hogy fotográfusnak ítélik oda a német könyvszakma csúcsszerve, a könyvkereskedők egyesülete (Börsenverein des Deutschen Buchhandels) 25 ezer euróval (8,1 millió forint) járó elismerését. Az 1950 óta minden évben kiosztott díjat eddig rendszerint írók kapták meg, köztük Mario Vargas Llosa, Orhan Pamuk, Konrád György és a néhai Esterházy Péter. Az elismerést a frankfurti nemzetközi könnyvásár utolsó napján adják át, ezúttal október 20-án.
A díj odaítéléséről döntő testület indoklásban kiemelte, hogy Sebastiano Salgado a fekete-fehér felvételeiből szerkesztett albumaival és kiállításaival a háborúk vagy a klímakatasztrófa miatt hontalanná váló és a hagyományosan a természeti környezetükben "legyökerezve" élő embereket, népeket is a középpontba állítja. Így "világszerte érzékenyít" a menekültek sorsa és az őshonos természeti népek életkörülményei iránt. 
Művészetének másik fő témája a természet, képeivel a bolygó sebeit és törékeny szépségét is bemutatja, lehetőséget, esélyt adva a befogadónak arra, hogy az igazi valójában fogja fel a Földet, "olyan élettérként, amely nem egyedül a miénk, és amelyet feltétlenül meg kell óvnunk" - olvasható az indoklásban, amely szerint Sebastiano Salgado felvételei társadalmi igazságosságot és békét követelnek, és alátámasztják a környezet és az éghajlat védelméről világszerte folytatott viták fontosságát.
Sebastiano Salgado 1944-ben született, közgazdaságtudományi tanulmányokat folytatott, 1969-ben a katonai diktatúra elől hazájából Párizsba menekült. Közgazdászként nemzetközi fejlesztési projektekben dolgozott Afrikában, és e munkája révén ismerte fel a fotográfia iránti szenvedélyét. Így 1973-ban elhatározta, hogy pályát módosít, fotósként dolgozik tovább. 
Munkássága első korszakának fő témái a háború, a menekülés, a hontalanság, az éhínség és a szegénység, legfőképpen Afrikában dolgozott, például Ruandában az 1994-es népirtás idején. A kilencvenes évek második felétől egyre inkább a természetfotózás felé fordult, és visszatért szülőföldjére, a brazíliai esőerdők vidékére, ahol szülei egykori farmján nagyszabású újraerdősítési programot indított, létrehozva egy 680 hektáros természetvédelmi területet és az Instituto Terra elnevezésű közhasznú intézményt.
A művész nemzetközi ismertségét tovább növelte, hogy Wim Wenders világhírű német filmrendező és fia, Juliano Riberio Salgado egész estés dokumentumfilmet forgatott róla, a francia-olasz-brazil koprodukcióban készült, A Föld sója című alkotást 2014-ben mutatták be.