Székely Örs kapta idén ostinato című című verseskönyvéért a Maros-parti város önkormányzata által elsőkötetes költők számára alapított Makói Medáliák díjat - közölték az elismerés közösségi oldalán.

A makói önkormányzat 2005-ben József Attila születésének centenáriuma alkalmából alapította a Makói Medáliák nevet viselő irodalmi elismerést. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogy az történt egykor József Attilával is.
A Csányi Katalin szobrászművész készítette, József Attilát ábrázoló bronz emlékplakettet és a vele járó 100 ezer forintos pénzjutalmat a Turi Tímea, Bíró-Balogh Tamás és Orcsik Roland alkotta kuratórium javaslata alapján ítélik oda.
Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész laudációja szerint Székely Örs szerény költő. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt - diplomáját 2013-ban szerezte meg -, a mesterképzést viszont már az ELTE-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító. A 2015 őszén Kolozsváron indult A szem című internetes folyóirat versrovatát szerkesztette; ma is a lap munkatársa.
Irodalmi indulásakor inkább prózákkal jelentkezett, majd a versek felé fordult. Emellett német nyelvből fordít lírát, és közéleti cikkei jelennek meg. 2011-ben az E-MIL tehetségkutató pályázatán harmadik helyezést ért el, 2017-ben pedig megkapta a marosvásárhelyi Látó folyóirat nívódíját, debüt kategóriában.
Az ostinato című verseskötete tavaly jelent meg a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában. "A kötet tobzódik a különböző művészeti ágakban és elméletekben, a versformákban és ritmikában. Teszi mindezt nemcsak okosan, de természetesen. Szenvtelenül tolja az olvasó elé tudástárát, ami mellett érezhetően ott van a hagyományok felé irányuló tisztelet, motívumrendszere szerteágazó, mégis zárt, ráadásul ez a fajta metódus a szöveg szintjén is túllép. A kötet - Kopacz Kund képzőművész tervezte - képi világa is kísérletező, szó szerint formabontó, a tipográfia is sokszor az egészet megtörő módon jelenik meg, mindez pedig tovább növeli az amúgy is tágas értelmezési horizontot" - írta az irodalomtörténész.