Budapesten, 1943. április 26-án született Szelényi Károly, életműve a hazai fotóművészet – és műtárgyfotózás – történetének kiemelkedő fejezete. Születésnapján – április 26-án – rendezi meg a Magyar Fotótörténeti Társaság a Műtárgyfényképezés és múzeumi fotográfia című  konferenciáját és műhely-beszélgetését Szelényi Károly megnyitójával.
Egészen kora gyermekkorában már fényképezőgéppel a kezében igyekezett megörökíteni Veresegyháza épületeit, ahol nagyszüleinél töltötte a nyári szünidőt. Érettségi után a váci Forte gyárban ismerkedett a filmek és a fotózás gyakorlati világával.
Jelentős mesterek (Petrás István, Berty Imre és Kálmán Kata) nyomdokain kezdte meg 1966-ban a Corvina Kiadónál műtárgyfotósi tevékenységét. A kiadó művészeti könyvkiadásának 15 éven keresztül állandó résztvevője lett. Mintegy 50 kiadványt illusztrált, képanyaga felöleli a legjelentősebb magyar múzeumok és gyűjtemények képző- és iparművészeti, népművészeti anyagát, egyházművészeti tárgyakat, középkori freskókat és az épített örökség emlékeit. Számos jelentős magyar és külföldi képző- és iparművész önálló albumának nagy gonddal, művészi megközelítéssel készített reprodukciói fűződnek az ő nevéhez. Magyarországon fotóival szinte elsőként illusztrált magas színvonalú, beállított felvételekkel szakácskönyveket; ilyen jellegű felvételeit gyakran használták fel tájképeivel egyetemben gasztronómiai, borászati vagy éppenséggel országunkat bemutató kiállításokon is.
Mintegy 50 önálló albumában (tájak, települések, kultúrtörténeti munkák) tehát nem egyszerűen illusztrátorként, hanem tudósok és Írók alkotótársaként, képalkotó művészként jelenik meg.  
Külföldi útjain készített fotói: Chicago, New York, Izrael tájai és egyházi emlékei, a Grinzing, Moszkva és környéke, a Kiklád szigetek és Kárpátalja műemlékei, a Ruhr-vidék természeti és ipari műemlékei (ez utóbbit 2 éve Bottrop városának ajándékozta).
Fotóarchívuma 50-60 ezer felvétellel nemzeti értéknek tekinthető. Elveszett vagy külföldre került művekről, építészeti alkotásokról számos esetben csak az ő felvételei maradtak fenn.  A Corvina kiadó nemzetközi kitekintésű programja révén pl. az orosz avantgárd addig publikálatlan képviselői közül Tatlin, Rodcsenko munkássága megörökítésének is részese lehetett.  
Évtizedek óta tagja a Művészeti Alapnak/MAOE-nak és a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 2017 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
Kitüntetései:
Állami kitüntetései: Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Érdemkeresztje (1993), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2003).
Könyveiért számos magyarországi és külföldi elismerést kapott, több alkalommal nyert a "Szép könyv versenyen” (pl. a Káli-medence és az MTA képzőművészeti kincsei c. művekért).
Egyéb kitüntetések: Veszprém megye érdemkeresztje (1995), Pro Agria-díj (2007), Székesfehérvár tiszteletbeli polgára cím (2008), Budapestért – díj (2010).
A Magyar Örökség-díjat 2013-ban vehette át; dr. Marosi Ernő laudálta.
2019-ben megkapta a Magyar Fotószövetség Életmű-díját.

Önálló kiállításai
Közel száz önálló kiállítása volt különböző témákban itthon, a szomszédos országokban, Németországban, Izraelben, az Egyesült Államokban, Indiában, Görögországban.
Kovács István költő lírai szövegével a Magyar táj lelke című, 100 képből álló kiállítását először Lengyelországban, majd több magyar intézetben bemutatták.

Önálló albumai
A Corvina Kiadónál 1978-ban megjelent Balaton és vidéke – Táj változó fényben című könyvével  (Keresztury Dezső verseivel) megkezdte az ország tájegységeinek, településeinek bemutatását. Képeiben a táj és a műemlékek szépségét, a környezet és az abban élő ember harmonikus kapcsolatát emelte ki. A lefotózott városok sora Pápától Veszprémen, Balatonfüreden, a budapesti Belvároson keresztül Gyöngyösig, Egerig, sőt, Kárpátaljáig terjed. Legutóbb a közeljövőben megjelenő Gyöngyöspata történetét bemutató, gazdag fotóanyaggal rendelkező albumon dolgozott. 
E munkák között kiemelkednek a Magyar Tudományos Akadémia kincseit és épületeit, az Országos Levéltár híres freskóit bemutató albumok. Jelentős részük nem csupán magyarul, hanem németül, angolul, franciául, olaszul és több más nyelven megjelent.

Oktatás, tudományos kutatás
A Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy László Egyetem) 1970-től 1986-ig oktatta a fotózás technikájára a grafikusokat. Oktatói tapasztalatai és felismerései indították el elméleti tevékenységét.
2012-ben, csaknem húsz évi munkával egy, főként pedagógiai célzatú színtan-könyvet írt (Színek. A fény tettei és szenvedései. Goethe színtana a mindennapokban). A mű német változatát a lipcsei Seemann Kiadó terjeszti. A második kiadást 2018-ban rendelték meg.  Szelényi Goethe színtanának alapos tanulmányozásával bebizonyította, hogy a fizikusok által képviselt színtani elméletek méltatlanul háttérbe szorították Goethe zseniális felfedezéseit.
A Weimari Goethe Múzeum, Goethe egykori lakóháza kiemelt szakirodalomként kezeli ezt a munkát.
A közelmúltban a Budapesti Vásárcsarnok SZÍN - TÉR elnevezésű kiállítóhelyén került felállításra a Goethe által elképzelt prizma 3 méteres nagyságban Szelényi illusztrációival, valamint egy 2 méteres tojás a színtani kontrasztok sokszínűségének bemutatására.

Kertváros-kutatás
A budapesti Wekerle-telep bemutatására kapott megbízása nyitott utat a településalakulás és kertváros-kutatás irányába. Anglia után az első európai komplett kertvárosról, a Wekerle-telepről készített könyvét a strasbourgi egyetem közreműködésével további kiadványok követték (strasbourgi telep, európai és angol kertvárosok). Az angol The Welwyn Garden City Heritage Trust vette át Nagy Gergely és Szelényi Károly közös művét az angol példa alapján kialakított európai kertvárosokról, melyben szerepel az államilag épített Wekerle-telep is.

Dokumentációs munkák – a római Szent Péter-bazilika magyar kápolnája
Lékai László bíboros kérésére VI. Pál pápa 1976-ban kijelölt a Szent Péter-bazilika grottáiban egy helyet a Magyarok Nagyasszonya kápolnának. Az egyház és a műemlék-felügyelet megbízásából Szelényi Károly végigkísérte a dr. Gerő László által vezetett feltárást. Lefényképezte az oda került műalkotásokat, végül a kápolna II. János Pál által történő felszentelését 1980-ban.
2000-ben Póczy Klára szerkesztésében került kiadásra A magyarok ezer esztendeje Rómában c. kötet, mely Szelényi fotóillusztrációival mutatja be a Vatikán és Magyarország kapcsolatát.

Egy fotótörténeti adalék: kapcsolata André Kertésszel
Szelényi Károly az 1960-as években ismerkedett meg André Kertésszel, aki a szülőföldhöz való vonzalmától indíttatva 50 fotót ígért Szigetbecsének, a falunak, ahol gyermekkorát töltötte. A település erre a célra kialakított egy emlékházat, de a képek csak-csak nem érkeztek meg. 1985-ben az akkori ráckevei tanácselnök, Raffai Béla azzal a kéréssel kereste meg Szelényit, hogy amerikai magánútja során tegyen lépéseket.
Szelényi és felesége fölkereste Kertészt az otthonában. Közösen válogatták ki a képeket, melyeket Kertész szignált és ellátott képaláírással. A művész végül 120 fotográfiát ajándékozott Szigetbecsének, melyeket a házaspár hazahozott Magyarországra, s átadta a Művészeti Alap akkori jogtanácsosának.
André Kertész három hónap múlva elhunyt. Az amerikai alapítvány igazgatójának egyetértésével, Suzanne Szász magyar származású New York-i fotográfus közreműködésével, Szelényi közbenjárására még néhány tárgyat is sikerült megszerezni a művész hagyatékából, többek között a polaroid kamerával felvett golyókat és a Kovács Margit-kerámiát, ami Kertész egyik felvételén is szerepel.

Szelényi, a műtárgy-fotózás élő klasszikusa. A koronázási jelvények megörökítése
Életművének fontos része a magyar koronázási jelvények megörökítése. Azok 1978-as hazatérését követően a Koronatanács és a Nemzeti Múzeum vezetése – több sikertelen próbálkozás után – őt bízta meg a Szent Korona, a jogar, az országalma, a kard és a koronázási palást teljes körű, a lehető legaprólékosabb lefényképezésével. Ez a több, mint 200 fotó azóta szolgálja a művészettörténészek, történészek, ötvösök kutatásait.  Az 1031-ben készült koronázási palást jelenlegi állapota miatt csak Szelényi 40 évvel ezelőtti felvételei jelenthetnek ezzel kapcsolatban autentikus forrást.   
A világ legnagyobb fotóarchívuma, a Foto Marburg 2004. május 1-jére, EU-csatlakozásunk ünnepére digitális kiállítást készített az anyagból.

Az archívum anyagának megőrzése
A Szelényi Károly által fél évszázad alatt létrehozott történelmi és kultúrtörténeti dokumentum hagyományos technikával, nagy formátumú dia pozitívekre és negatívokra készült.  A legjelentősebb nemzeti és kulturális értéket képviselő néhány ezer felvétel adatait (képző- és iparművészet, népművészet, koronázási jelvények, kertvárosok) még Szelényi Károly és a szakértők életében magyar és angol nyelven rendezni, pontosítani kellene. Digitalizálásukra azért lenne szükség, hogy azokat a jövő kutatói is felhasználni és hasznosítani tudják.
Szelényi Károly eddigi életművét reprezentáló könyvadományt adott a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola könyvtárának. A könyveket nagy örömmel fogadta a Szent Atanáz főiskola. Erről a könyveket leltárba vevő (2020-ban a Magyar Könyvtárosok Egyesületéért Emlékérem díjjal kitüntetett) dr. Kührner Éva, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola főkönyvtárosa nyilatkozott a Nyíregyházi Egyházmegye weboldalának:
„Szelényi Károly, a Magyar Köztársasági Érdemrend arany érdemkeresztjével kitüntetett alkotó, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja feleségével, a Magyar Képek Kiadói Kft. ügyvezető igazgatójával, Sz. Farkas Arankával arra az elhatározásra jutott, hogy a művész eddig kiadott, valamint a saját kiadójuk gondozásában megjelent köteteinek egy-két példányát összerendezve ajándékozza a nyíregyházi könyvtárnak.”
Idézet Szelényi Károlytól: „Ennek a 40-50 év kiadói munkásságnak van egy nagy termése, eredménye, s szerettem volna – erre ígéretet is kaptam –, hogy egyben maradjanak ezek a könyvek. A Balaton-könyvvel indítva a sort (Táj változó fényben sorozat része, első önálló Szelényi-kötet – szerk.) kerülnek most ide képes könyvek, albumok, melyekben egyszerű eszközökkel, a fotó nyelvén mondom el azt, ami a tájról, tárgyakról, emberekről egy fotóval csak elmondható; a fotók és a mellé választott megfelelő versek, irodalmi alkotások gondolkodásra állítják meg az embert. Az első visszajelzések Kálmán Katától, Kovács Pétertől és sorolhatnám, jók voltak, tovább csináltam őket. Most itt vannak egy kupacban: 3-4 köbméter. Némelyik 3-4 nyelven kiadva, vagy jó pár kiadást is megélt kötet, akár több példány is: több mint kétszáz ISBN szám: a főiskolának örömmel átadom. Öröm számomra, hogy ezek kutathatóvá válnak, és így egybezárva nagyobb értéket képviselnek a kutatásban és egyszerűbbé is teszik azt”.
A gyűjtemény virtuálisan lesz teljesen egyben: a katalógusunkban feltüntetjük mindegyiknél az adományozó nevét, s így egy kattintással összegyűjthető a Szelényi-gyűjtemény. Az olvasóterembe a helyhiány miatt csak azok az albumok kerülnek, s maradnak együtt majd, amelyek egyházi vonatkozású városokat ábrázolnak. Az állomány mind formailag mind nyelvileg elég különböző, azokat a köteteket, melyek az olvasóterembe nem férnek be, kénytelenek leszünk a raktárban elhelyezni.
Legutóbb, 2022-ben pedig a koronázási jelvényekről készült 40 képet adott a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak.

Szelényi Károly 50 éves tevékenységének színes illusztrációkkal ellátott részletes bemutatása idekattintva érhető el.

Boldog születésnapot, lankadatlan lelkesedést és munkabírást kívánunk további alkotó tevékenységéhez.

Gámán-Morvay Katalin