Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Könyvhét.hu online

Végső búcsút vettek Bart Istvántól – Zentai Péter László gyászbeszéde

2019.07.22.

Családja, barátai, tisztelői, írók, fordítók és a könyvszakma képviselői kísérték utolsó útjára a június 27-én elhunyt Bart István írót, műfordítót, könyvkiadót, az MKKE tiszteletbeli elnökét, a MASZRE elnökét 2019. július 19-én, pénteken, a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójából, a római katolikus szertartás és a búcsúbeszédek után.

Családja, barátai és kollégái nevében Zentai Péter László, az MKKE korábbi és a MASZRE jelenlegi igazgatója, Kúnos László, a Corvina Kiadó igazgatója és Takács Ferenc irodalomtörténész mondott gyászbeszédet. Az alábbiakban Zentai Péter László búcsúztatóját közöljük.

Bart István 1944-2019

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a rendszerváltás hajnalán közfelkiáltással választotta elnökéül a Corvina Kiadót igazgató Bart Istvánt. 46 éves volt mindössze, s máris lenyűgöző életmű állt mögötte. Művelt volt, okos, sziporkázó szellemű, tekintélyes kultúrdiplomáciai tapasztalattal. Kitűnően beszélt angolul, így néhány évnyi nyelvtanári működés után a legendás Európa Könyvkiadó munkatársa lehetett. Az Európa akkortájt itthon a szabadság kis szigete volt, az egyetlen magyar könyvkiadó, amelyet a művelt világban is jól ismertek és respektáltak. Nem véletlenül. Bart Pista olyan remek emberekkel dolgozhatott együtt, mint Osztovits Levente, a kiadó későbbi feledhetetlen igazgatója, a legműveltebb költőink egyike, Lator László, a kitűnő történész, Katona Tamás, a fordításelméleti könyvei későbbi társszerzője, Szőllősy Judith, a fiatal Barna Imre vagy az angolszász regények briliáns fordítója, Gy. Horváth László. Csupa független értelmiségi. Ez a társaság volt egyedül elég bátor ahhoz, hogy a hosszú börtönévek után szabaduló, légüres térbe kerülő Göncz Árpádnak megélhetést kínáljon. Köztudott, hogy Árpi bácsi a cella magányában autodidakta módon tanult meg angolul, így fordítóként kezdetben nehezen boldogult. Tőle hallottam, hogy az első munkába, melyet Bart Pistától kapott, beletört a bicskája, visszavitte a kéziratot a kiadóba, de Pista letorkollta: „Árpád, nem adhatod fel! Fordító nem ad vissza munkát.”

Bart István a későbbiekben is csak olyan munkahelyen vállalt feladatot, ahol szabadnak érezhette magát. Dolgozott a korszak legigényesebb társadalomtudományi folyóiratának, a Valóságnak a szerkesztőségében, s kultúrdiplomáciai tehetségét a PEN magyarországi filiáléjában kamatoztatta, egy évtizeden keresztül. 1984-ben választották meg a Corvina Kiadó igazgatójának, amelynek kissé lelassult hajóját sok új műfajú könyv profilba emelésével sikeresen ő kormányozta át a privatizáció zavaros vizein. Négy évtizedes könyvkiadói karrierjét a CEU publikációs tevékenységének megerősítésével zárta.

Könyvkultúránk kivételes szerencséje, hogy a piacgazdasági átmenet időszakában Bart István volt az MKKE irányítója, hisz közülünk ő ismerte legjobban a könyvkiadás sikeres nyugaterurópai modelljét.

Pista mindig idegenkedett az üresfejű percemberektől, s a könyvszakma fontos ügyeinek elrendezéséhez a döntéshozó politikusok közül is a legműveltebbeket, legolvasottabbakat igyekezett szövetségesnek megnyerni. A Budapesti Könyvfesztivál elindításakor ezért számíthattunk a nemzetközi rangú tudós, az akkori kulturális miniszter, Mädl Ferenc támogatására, külföldön a minden könyvvásárok „pápájára”, a frankfurti könyvvásár igazgatójára, Peter Weidhaas segítségére.

Tíz éven keresztül az egymást váltó kormányokkal reménytelennek tűnő küzdelmet folytattunk azért, hogy a könyveket sújtó, brutálisan magas forgalmi adót legalább az Európai Unió átlagára mérsékeljék. A regnáló pénzügyminiszterek szokásos ellenállását kérésünkre nem véletlenül a Parlament műveltségük okán nagy tiszteletnek örvendő politikusai, a FIDESZ doyenje, Isépy Tamás, s az egyetemi oktatóból lett szocialista miniszter, Hiller István törte meg. Jól emlékszem Bart Pista szellemes, célba találó mondatára: „Úriember könyvet nem ÁFÁ-ztat!”

A Szerzői Jogi Törvény módosításakor az ő javaslatára került be az új szabályzásba a reprográfia jogintézménye, azaz, hogy a riasztó léptékű illegális fénymásolások miatt egzisztenciális veszteséget elszenvedő írók, s a kieső bevételektől megroppanó könyvkiadók kompenzációt kapjanak. Az őáltala életre hívott MASZRE, a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete, melynek haláláig elnöke volt, 2002-es fennállása óta több mint 2 milliárd forinttal enyhítette az alkotók és könyves műhelyek gondját. Az ő érdeme, hogy több mint egy évtizeden keresztül programtámogatást kapott az összes írószervezet, a Tokaji Írótábor, többszáz író és tudós részesült ösztöndíjban az NKA-n keresztül, a MASZRE pénzéből s a MKKE-nek sem kellett kuncsorognia többé állami támogatásért. Aki ismeri a mai kultúrafinanszírozás botrányos elfogultságát, rémes szűkkeblűségét, pontosan tudja, hogy ez mit jelent.

A magyar könyvkultúra érdekében tett felbecsülhetetlen szolgálata mellett alkotó élete középpontjában mindvégig a fordítási munkája maradt. Dolgozószobájában plafonig érő, hatalmas könyvszekrénye polcain ott sorakozik egy fél évszázad hihetetlen léptékű fordítói életműve, többszáz angol, amerikai, ír remekmű. Felfoghatatlan, miként volt képes ennyire sokféle korszakban, kultúrkörben született, ennyire különböző stílusú szerző hiteles tolmácsolására. Sokirányú érdeklődése, ízlése és persze, lenyűgőző munkabírása igazolására csupán néhány név, akiktől nemcsak egy-egy regényt, hanem életművük legjavát Ő ültette át magyarra. Fordította Agatha Christiet, Jack Londont, Arthur Koestlert, Malamudot, Philip Roth-ot, Fitzgeraldot, Norman Mailert, A. E. Poe-t, Bret Easton Ellist, s a nagy kedvenceket, Cormac McCarthyt és Jonathan Franzent.

A neves műfordítók szinte mindegyike úgy tartja, a kulturális környezet és a nyelv folyamatos változása miatt még a legsikerültebb fordítást is az idő múlásával át kell dolgozni. Bizonyára így van – kivéve Bart István fordítói életművét – tehetnénk hozzá, az ugyanis időtálló. Ugyan ki gondolhatná komolyan, hogy Cormac McCarthy központozás nélküli, végeláthatatlanul burjánzó, mégis hideglelősen szikár mondatfolyamát akárcsak megközelítően képes lenne bárki oly zseniálisan átültetni magyarra, mint ahogy azt Bart István tette.

Jelképes volt, hogy amikor a kortárs amerikai próza egyik legjobbja, Jonathan Franzen a könyvfesztiválon átvette a Budapest Nagydíjat, a pódiumon őt ünneplő közönség előtt magasba emelte fordítója, Bart István kezét, mindenki előtt világossá téve, magyarországi sikerében legalább akkora az ő érdeme, mint neki, az írónak.

Bart István három nappal 75. születésnapja előtt hunyta le örökre a szemét. Még kézbe vehette az Ünnepi Könyvhétre a gyermekkorát, s az ötvenes évek szűk levegőjét felidéző nagysikerű regénye, az Elemér utca három új, kibővített kiadását, de arra, hogy dedikálja is, már nem maradt ereje.

Olvasói sajnos többé nem várhatnak Tőle csodálatos új fordításokat, s mi, aki vele dolgozhattunk, nem kapunk már több bölcs tanácsot, nem élvezhetjük sziporkázó szellemét, fanyar humorát, remek anekdotáit.

Drága Pista, nagyon fogsz hiányozni!

Nyugodj békében!

Zentai Péter László

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/4. számaÉS Páratlan oldalKőszeghyKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés