Filmjeiből rendezett vetítéssorozattal és Stigma című verseskötetének bemutatójával tiszteleg Gyöngyössy Imre filmrendező, író, költő, dramaturg, forgatókönyvíró emléke előtt szeptemberben a római Collegium Hungaricum.

A római Collegium Hungaricum a Nemzeti Filmintézet (NFI) és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Filmarchívum valamint a Projekt Film Kft. közreműködésével Gyöngyössy Imre tíz, a Nemzeti Filmintézet által teljeskörűen felújított, digitalizált filmjét vetíti eredeti nyelven, olasz felirattal a római Nuovo Cinema Aquila moziban szeptember 13. és 17. között - közölte az MTI-vel szerdán a római Collegium Hungaricum.
A közlemény szerint szeptember 20-án a Falconieri-palota Liszt-termében tartják Gyöngyössy Imre Stigma című, magyar-olasz kétnyelvű kötetének bemutatóját, amely a rendező születésének 90. évfordulója alkalmából jelent meg a Nap Kiadó gondozásában. A kötetet Petényi Katalin rendező, forgatókönyvíró, valamint Roberto Ruspanti egyetemi tanár, fordító, az olasz-magyar kapcsolatok szakértője méltatja.
Gyöngyössy Imre 1930-ban született Pécsett. Gyermekkorát egy dunántúli kis faluban töltötte, ahol édesapja körorvos volt. A mítosz, az archaikus paraszti világ, az ősi rítusok, a természet és a közösség harmóniájában élő ember élménye egész életében elkísérte. Tízéves korában a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba került, ahol anyanyelvi szinten tanult meg olaszul, Dantét és Petrarcát olvasva nőtt fel. Itália szellemi és kulturális öröksége egész életművének kiapadhatatlan forrásává, ihletőjévé vált - idézi fel a közlemény.
Gyöngyössy Imrét 1951-ben letartóztatták, majd koncepciós perben államellenes összeesküvés koholt vádjával három év börtönbüntetésre, tíz év közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték.
A börtönből súlyos betegségekkel szabadult. 1956-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben filmíró, filmrendező diplomát szerzett. Első játékfilmje, a Virágvasárnap hozta meg számára a nemzetközi hírnevet. A külföldi kritika a legnagyobb elismeréssel üdvözölte az elsőfilmes rendezőt, az olasz újságok "magyar Pasoliniként" emlegették.
A hetvenes évek végétől alkotótársaival, Kabay Barnával és Petényi Katalinnal különböző kontinenseken készített filmeket a száműzöttekről, hazátlanokról, emberi jogaiktól megfosztottakról Kazahsztán munkatáboraitól a Dél-kínai-tengerig. Filmjeit nagy sikerrel vetítették a világ legrangosabb nemzetközi filmfesztiváljain, díjakkal jutalmazták, Magyarországon azonban hosszú ideig az államvédelmi szolgálatok célkeresztjében állt, és csak halála előtt, 1994-ben rehabilitálták.
Versei életében csak olaszul jelentek meg. Korábban publikálatlan költeményeit is tartalmazza a Nap Kiadó gondozásában 2021-ben megjelent, Stigma című, magyar-olasz kétnyelvű verses kötet - közölte a római Collegium Hungaricum.