Forradalmárok parkolópályán

Snagov közel hatezer lakosú település Bukaresttől 30 kilométerre északra, egykor apátságáról volt híres, napjainkban divatos tóparti üdülővároska, a magyar történelembe pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei kapcsán került be, hiszen itt raboskodott 1956 novemberétől a Romániába hurcolt Nagy Imre-csoport.
Kádár János november 4-i hazatérte és hatalomátvétele, a jugoszláviai nagykövetségen menedékjogot nyert forradalmárok sorsa, mely az 1957-es megtorlásban teljesedett be valamint a szocialista rendszer kiépülése ma már minden középiskolában tananyag, azonban Nagy Imrének és társainak romániai fogsága ezidáig kevesebb figyelmet kapott. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a snagovi tartózkodás dokumentumai magyar nyelven a forradalom 50. évfordulójáig nem láttak napvilágot, most azonban két dokumentum-gyűjtemény is megjelent, hogy bőséges információval lássa el a kutatókat – és természetesen a múlt iránt érdeklődő laikusokat – a Nagy Imre-csoport kényszerű romániai tartózkodásának körülményeiről, mindennapjairól.
A két könyv (A snagovi foglyok, Snagovi jegyzetek) együtt, egymás mellett olvasva ad teljes képet arról, milyen politikai játszmák, alkuk és érdekegyezségek vezettek el ahhoz, hogy a kényszerdeportált csoport tagjai egyszerű árulókból, a népi demokrácia ellenségeivé váltak, olyanokká, akik a legszörnyűbb büntetést érdemlik.
Több perspektívából olvashatóak a dokumentumok, és mindegyik nézőpont önmagában is izgalmas. A snagovi foglyok első nagyobb egységében a romániai hatóságok által a magyar foglyok mellé kirendelt vallatók készítette jegyzőkönyvekből értesülünk a csoport mindennapjairól, a forradalomról vallott nézeteikről, természetesen a titkosszolgálati rendőrök által bőségesen kommentálva. A második részben a fogságban lévők szemével látjuk ugyanezeket az eseményeket, politikai céllal íródott és baráti levelek – melyeket természetesen a romániai hatóságok rendszeresen elolvastak, lefényképeztek – dokumentálják Nagy Imréék kétségbeesett politikai kiútkeresését. A kötet harmadik nagyobb egységének gerincét Losonczy Géza politikai jegyzetei adják, melyek a politikusnak az ’56-os forradalomban betöltött szerepéről vallanak sokatmondóan, külön értékes része a jegyzeteknek a Losonczy kronológiája az októberi eseményekről. A snagovi iratokat kiegészítendő, mintegy reflektálva azok tartalmára a függelékben a foglyok sorsáról dönteni hivatott magyar, román és szovjet politikusok feljegyzései, levelei olvashatók. Háttértárgyalások, levelezések a hazatért Kádárékkal, jelentések a foglyok nézeteiről, mind-mind azt a tényt erősítik meg, hogy a játszmát már nem Nagy Imre játssza, hanem Kádár és moszkvai elvtársai, akik egyre jobban hajlottak arra a megoldásra, amelyet az SZKP KB Elnökségével kigondoltak: „Szóba került Nagy Imréék kérdése is. Mi vetettük fel. Az elvtársak helyeslik, hogy megfelelő szigorú felelősségre vonást eszközöljünk.”
A snagovi fogság Losonczy Gézához hasonlóan Nagy Imre számára is alkalmat nyújtott a forradalomhoz vezető események és a bukás okainak végiggondolására. A Snagovi jegyzetek első része a mártír miniszterelnök ezidáig publikálatlan visszaemlékezéseit közli, melyekben az 1956-os eseményekre, a szovjet megszállásra és Kádárék hatalomátvételére reflektál. Bölcs politikai rálátással, szilárd logikával elemzi a történéseket, következtetései minden egyes alkalommal azt támasztják alá, hogy az események szükségszerűek voltak, a megtorlás pedig felesleges, azon túl pedig értelmetlen is, hiszen újra az 1953 előtti sztálinista rendszer restaurációjához vezet.
Nagy Imre mindvégig hű maradt elveihez, sokakkal ellentétben nem tagadta meg a forradalmat, elítélte a szovjet megszállást, mely az események tragikus végkimeneteléhez vezetett. Nemcsak visszaemlékezés, a megváltoztathatatlan történelmi események értékelésére tett politikusi kísérlet, hanem apológia is a Snagovi jegyzetek, egy lelkileg megtört forradalmár (szükségtelen) mentegetőzése: „Világosan kell látni, hogy minden másképp történt volna, a szocializmus szempontjából sokkal kedvezőbb megoldást hozott volna, ha a szovjet fegyveres intervenció nélkül, a népi forradalmi mozgalom vérbe fojtására irányuló tragikus és bűnös koncepció nélkül, kezdettől fogva a forradalmi demokratikus kibontakozásra irányuló koncepció érvényesült volna a párt és az SZKP Elnökségének politikájában.” – írja Nagy Imre jegyzeteiben.
Fontos dokumentumokkal bővült a most megjelent két könyv által az 1956-os forradalom eseményeit taglaló könyvtárnyi szakirodalom, olyan – cseppet sem lényegtelen – kordokumentumok kerülnek most az olvasók, kutatók kezébe, melyek segíthetnek nemcsak Nagy Imréék snagovi tartózkodásának pontosabb megítélésében, hanem, éppen a személyes vallomások okán, teljesebb képet adhat a forradalmárok lelki küzdelmeiről is.
Pontosan ezektől a finom lelki mélységektől, – melyeket az alapos történészi bevezetések még jobban kiemelnek –, válik a két könyv sokkal többé, mint dokumentumok száraz gyűjteményeivé. Az önvallomások, a kihallgatási jegyzőkönyvek (beszélgetések) egyfelől arra alkalmasak, hogy újra megbizonyosodjunk a Nagy Imre-csoportnak a forradalom napjaiban tett emberfeletti erőfeszítéseiről, másfelől az egyes tagok önvallomásait, leveleit olvasva közelebbről is megismerjük a csoport tagjainak motivációit, hogyan hatott rájuk az erőszak, kik voltak, akik könnyebben, kik, akik nehezebben törődtek bele az elkerülhetetlenbe.

Nagy Imre, Snagovi jegyzetek
Gondolat Kiadó – Nagy Imre Alapítvány, 2006
4500.-

A snagovi foglyok
Napvilág Kiadó, 2006
3400.-


Pompor Zoltán