Erósz kertjében és a kertek alatt

“Kezdetben”, 1990 előtt vala a sok a klasszikus vers és próza: novella és regény - Ovidius, a Babits-fordította Erato és a Faludy ferdítette Villon, Az apácafőkötő, a Paraszt Dekameron, Chaucer, Boccaccio, Rabelais, Diderot, Aretino, de Laclos, Balzac, D. H. Lawrence, Updike – azoknak, akik erotikus szépirodalomra vágytak. Bizonyos falak már a rendszerváltozás előtt leomlottak: 1989-ben piacra kerültek az első pornó kiadványok. Ezek nagy része színes szexlap volt, de akadtak egészen rossz, amatőr füzetek is. Ma a TV-ben, illetve az interneten annyi pornófilmet nézhetünk, amennyit akarunk. Olcsón vehetünk kilószámra videokazettán és DVD-n szexfilmet é pornót. Vajon a könyvkiadás terén milyen tendenciák érvényesültek? S mi a különbség erotika és pornó között?

Módjával – 1990 előtt
A leadben említett klasszikusok névsorát hadd egészítsem ki 1990 előttről: a Magyar Erato kötetben összegyűjtötték az erotikus magyar versek javát, Janus Pannoniustól Verseghy Ferencen át a legkiválóbbak közé tartozó Weöres Sándorig. Ide tartozik a Timár György fordította Szajna-parti Erosz. “Zaftos” részeket talált az olvasó Szász Imre Ménesi út és Szalay Károly Bikakolostor c. regényében. 1986-ban az Európa kiadta – Antal László válogatásában, fordításában, előszavával és jegyzeteivel – a 16. századi francia főnemes, Brantôme (Pierre de Bourdeille) Kacér hölgyek c. művét. Volt továbbá pl. Nabokov Lolitája, Henry Millertől a Ráktérítő, valamint Zola Nanája. Ezek persze csak részben-részleteikben pornográf művek.

Módfelett – 1990 után
“Nincs semmi perdöntő abban a közismert tényben, hogy a legtöbb férfitól és nőtől nem telnek ki olyan szexuális hőstettek, amilyenekkel a pornográf művek szereplői dicsekedhetnek: hogy a nemi szervek mérete, az orgazmusok száma és tartama, a szexuális teljesítmények sokoldalúsága és kivihetősége, a szexuális energia mennyisége – mindez vaskosan eltúlzottnak látszik” – írja Susan Sonntag A pornográf képzelet c. esszéjében (A pusztulás képei. Modern Könyvtár 215)
1990-ben jelent meg Zalka Miklósnak név nélkül kiadott kis ponyvája, a Kató asszony lesz, az úttörő, de semmiképp sem a maradandó irodalmi alkotások közé tartozik.
Természetesen a “szürrealista mozgalom egyik védőszentje”, az 1945 után Franciaországban újjáértékelt de Sade-tól kiadták a Filozófia a budoárbant, a Justine-t és Restif de la Bretonne-tól A nagy francia ágy címmel az Anti-Justine-t. A franciáknál maradva nem hagyhatom említetlenül Apollinaire-t, sem Jarryt és még a derék kommunista Aragontól is olvashatunk egy pornó regénykét (Iréne puncija). De Georges Bataille-tól csak az erotikáról szóló tanulmánykötetét adták ki, regényeit nem. (Musset, Lautréamont, Genêt ugyancsak lefordítatlan. S vajh ki még?)
A legigényesebb vállalkozás az Erotikus sorozat az Európa gondozásában indult, itt látott napvilágot “Pauline Réagé”-tól az O története, Vargas Llosától a Szeretem a mostohámat stb. A másik sorozatot, a Tabu erotikát, a PolgArt Kiadónál Kolozsvári Papp László szerkesztésében indították útnak. Az itteni valódi és álnevek közül csak néhányat emelek ki: Pierre Louys, Camilo José Cela, Leopold Sacher-Masoch és Louis Aragon. Az Egy kis bécsi kurva emlékezései – Felix Salten az írója valójában – a pornográfia hibátlan tárháza. Vele ellentétben Wilhelmina Schröder-Devrient valóságos személy, a 19. egyik ünnepelt operaprimadonnája volt, de – legalábbis olyan emlékiratot nem irt. Amennyire erőltetett Stella Mecpherson Buja Zélandiája, olyan természetes, olvasmányos (van eleje-közepe-vége) Clément Brunoy Salyne c. regénye.
Komoly kritikákat kapott az Art Press c. folyóirat főszerkesztőjeként, művészettörténészként-kritikusként már ismert Catherine Millet, aki Catherine M. szexuális élete címmel jelentetett meg egy “dokumentumot”. Csakúgy, mint Eve Ensler, akinek Vaginamonológok c. írása előbb felolvasó-, majd valódi színpadra került, Budapesten és Pécsett. Ezen műre reagált Hill Ferenc (Peer Krisztián) Falloszmonológokja. Megosztotta az olvasókat és a kritikusokat Bolgár György Vágy c. regénye. Keresztes Éva Egy szerelem naplója c. “visszaemlékezése” – közre adta Sas Tamás – arra példa, általában hogy találnak ki egy szabvány lánytörténetet. Par excellence pornográf mű, vagy inkább aljairodalom keletkezik akkor, ha egy pornósztár meséli el feltörekvésének históriáját. Hogy a szerző valami kevéske hozott anyagból dolgozott, vagy egészen a fantáziájára bízta magát, édes mindegy…

Tanulságok és kérdések
Nincs pontos, mindenki által elfogadott-elfogadható definíciója a pornográf irodalomnak.(Gr. “porné”= szajha, “graphein”=írni.) Néha nehéz eldönteni, erotikus vagy pornográf, obszcén, perverz alkotásról van-e szó. Amire ki van írva: Szigorúan csak felnőtteknek!, Csak 18 éven felülieknek!, az mindenesetre formailag annak minősül. Hogy aztán egyszerűen csak ponyváról, vagy művészi alkotásról van-e szó, az egy kicsit bonyolultabb kérdés annál, semhogy most belekezdjünk a szempontok fejtegetésébe. Mindenesetre a fentebb említett kiadványok között – szerencsére - egyre több a “klasszikus”, az újak legtöbbje pedig, szerénytelen véleményem szerint, nem felel meg az irodalomtól elvárható komplexitásnak. Külön probléma a fordítás, a Vaginamonológok magyarításával kapcsolatban írta le az egyik kritikus, hogy a “hüvely” jelentésű latin szó helyett bizony a magyar p..a volna a megfelelő. A kreatívan fordító Tandori Dezső sem tudta kitalálni a mindentudó Pepi (Josephine Mutzenbacher) bájos bécsi dialektusának magyar megfelelőjét. A nagy francia ágy fordítója, Vargyas Zoltán viszont olyan 18. századi magyar nyelvet talált de la Bretonne-hoz, ami megfelel az eredetinek, még ha magyarul csinálmánynak hat is. Végül egy-két kérdés: miért férfiak írják többnyire – akár női álnév alatt - a pornó műveket? És miért nem írnak nők igazán jó pornót? (Legfeljebb jó erotikus verseket.) Egyáltalában: nem unalmas a “kötelezően”vagy sznobságból olvasott klasszikusok után a második, harmadik tucatáru, hiszen – igaza van Sonntagnak – “a legtöbb pornográf írás, film és festmény nevetséges és ügyetlen…”?
Cs. A.