Katalán, gallego és baszk irodalom Spanyolországban

Ha spanyol irodalomról van szó, a magyar olvasónak előbb jut eszébe a két latin-amerikai óriás García Márquez és Vargas Llosa, mint a nyelvileg távolról sem egységes Ibériai-félsziget szerzői. Sokszor elfelejtjük, hogy Spanyolország nem egyenlő a spanyol nyelvvel, a több száz millió anyanyelvi beszélőnek csak egy töredéke él Európában. Arról pedig még ritkábban esik szó, hogy az ország 44 millió fős lakosságának csak egy része spanyol anyanyelvű: összesen négy hivatalos nyelv van. A jobboldali diktatúra alatt elnyomott katalán, gallego és baszk kisebbség irodalmi élete a hatvanas-hetvenes években indul újra, de igazi lendületet Franco halála után kapnak. A könyvpiac fejlődésének alapja egyrészt a kisnyelvek szabad használata, az anyanyelven történő oktatás, másrészt a máig tartó gazdasági fellendülés. A katalán, gallego és baszk könyvkiadás fő iránya azonos, de meghatározza az anyanyelvi beszélők száma és az eltérő területi és történelmi adottságok. Mára a kisebbségek nagy része kétnyelvű, egyrészt, mert az anyanyelv használata jelentősen visszaszorult a Franco-diktatúra alatt, amely egyszerűen betiltotta más nyelvek használatát, másrészt, mert kevés kivétellel a spanyolt kötelező nyelvként oktatják az iskolákban. Spanyolországban ma majdnem 14 millióan vallják magukat nem spanyolajkúnak, nem beszélve a hatalmas hullámokban érkező bevándorlók tömegéről.
A katalán nyelvterületen körülbelül 10 millió anyanyelvű él. Ide tartozik Katalónián kívül, Valencia és a Baleári-szigetek – Ibiza, Menorca, Mallorca és Formentera, és a határhoz közel eső dél-francia vidék. A katalán önálló, újlatin nyelv, tévhit, hogy a spanyol egyik tájszólása. A katalán öntudat különösen Katalónia területén erős, és ez érezhető a kulturális élet minden területén, a közoktatásban és a könyvkiadásban is. A katalán irodalom nagy múltra tekint vissza, már a XI. századból maradnak fenn írásos nyelvemlékek, a legkiemelkedőbb középkori szerzők Ramón Llull és Ausiàs March nevét a magyar olvasó is ismeri. Nem véletlen, hogy éppen a Tirant lo Blanch című katalán nyelvű lovagregényt kíméli meg a borbély és a pap, akik Cervantes világhírű művében máglyát raknak Don Quijote káros olvasmányaiból. A XVI. században megtorpan ez az irodalmi fejlődés - és csak háromszáz év múlva indul újra -, mivel a felfedezéseknek köszönhetően gazdaságilag és politikailag megerősödő spanyol korona a centralizálás jegyében betiltja a katalán használatát. A XIX. században újrainduló irodalmi élet a huszadik század elejére válik igazán meghatározóvá, de a polgárháború utáni állapotok szinte lehetetlenné teszik a további fejlődést, bár az emigrációban élő szerzőknek hála megmarad a folyamatosság, nem következik be olyan mértékű törés, mint a gallego vagy baszk nyelvű irodalom esetében. Ennek a korszaknak kitűnő alkotója többek között Mercè Rodoreda, Josep Pla, Joan Fuster és a magyarul is olvasható Llorenç Villalonga. Ma élő katalán szerzőktől – Quim Monzó, Empar Moliner, Isabel Clara Simón - sem talál sok művet a magyar érdeklődő. (Kivéve a Palimpszeszt Kiadó Mallorca könyvek sorozatát.) A katalán nyelvű kulturális élet, melynek központja Barcelona, nagyon aktív. Évente majdnem nyolcezer kötet jelenik meg katalán nyelven, ugyan a felmérések szerint a Katalóniában élő olvasók majdnem fele nem részesíti előnyben egyik vagy másik nyelvet könyvvásárláskor, kevésbé igaz ez Valenciára, ahol a katalán használata jelentősen visszaszorult.
A gallego nyelvet mintegy három millióan beszélik főleg a Spanyolország nyugat részén fekvő Galíciában. A gallego szintén újlatin eredetű: a gallego-portugál a középkori líra egyik legjelentősebb nyelve. A középkor végén használata visszaszorul egészen a XIX. századig, amikor újra felfedezi a Rexurdimento (Feltámadás) irodalmi mozgalom Rosalía Castro vezetésével, de csak az 1936-os spanyol alkotmány teszi hivatalos nyelvvé. A gallego költészet olyan meghatározóvá válik a polgárháború előtti években, hogy maga García Lorca is hat versben tiszteleg előtte (Seis poemas galegos, 1935). A polgárháború után, az elnyomás évei alatt szinte a teljes galíciai értelmiség emigrál, és csak 1978 után indul újra a gallego nyelvű irodalmi élet. A gallego nyelvű könyvkiadás mérsékelt ütemben, de évről évre növekszik: 2004-ben majdnem kétezer kötet jelent meg, és ebből csak háromszáz fordítás. Átlagban egy könyv egy-két ezer példányban kerül a piacra, tankönyvek esetében ez a szám magasabb. A fogyasztási mutatók szerint azonban csak a könyvek 20%-a kerül az olvasókhoz, akik a felnőtt népesség 49%-át alkotja, ezzel a számmal Galícia majdnem az utolsó olvasottságban a spanyol régiók között, ami annak a következménye, hogy a gallego sokáig lenézett nyelv volt. Ma is inkább falun beszélik, ahol az iskolázottság alacsonyabb, összefügg ez azzal is, hogy Galícia Spanyolország egyik legszegényebb vidéke.
Az északon fekvő Baszkföld vagy Euskal Herria, viszont az egyik leggazdagabb régió, de a körülbelül 700.000 anyanyelvű – euskaldun – egy része francia területen él. Büszkék rá, hogy a baszk - vagy euskera, ahogy ők nevezik - preindoeurópai nyelv, egyes történészek, nyelvészek és antropológusok szerint már a csiszoltkő-korszakban is beszélték. A kutatások alapján nem rokona egyik nyelvnek sem, ugyan hasonlóságot mutat a grúzzal és a kecsuával. Az egységesített baszk nyelv azonban csak 1968-ban jön létre, a spanyol alkotmány 1978 óta ismeri el hivatalos nyelvnek Baszkföldön és Navarrában. A korai baszk írásbeliségről szinte semmit se tudni, hiszen az első baszk nyelvű könyv 1545-ben jelenik meg, 1879-ig összesen 101 mű lát napvilágot, ebből csak négy tekinthető irodalmi műnek. A XIX. században megindult kulturális fejlődést a polgárháború töri meg, csak néhány vers jelenik meg az ötvenes-hatvanas években, de baszk kiadókról egyáltalán nem beszélhetünk. Franco halála után fejlődésnek indul a könyvpiac, köszönhető ez annak is, hogy olvasók új tábora jelenik meg, hiszen 1981 óta lehet egyetemi szinten baszk nyelvet és irodalmat tanulni. Egyre többen tanulják újra a nyelvet, ami mára a közoktatásnak szerves része, és a kormány jelentősen támogatja a baszk nyelvre történő fordítást. Évente majdnem kétezer könyv jelenik meg – az adatok hasonlóak, mint a gallego irodalom esetében, holott az anyanyelvi beszélők száma az előzőnek negyede. Közel száz könyvkiadó működik baszk területen, a szerzők száma háromszáz, ennek csak tíz százaléka nő. Meghatározza a könyvkiadást, hogy az olvasóknak csak mintegy 30%-a olvas baszk nyelven is, nagyobb részük kizárólag spanyolul, melynek fő oka, hogy nyelvismeretük nem elegendő. A könyvpiac leggyengébb pontja a baszk művek fordítása a spanyolon kívül más nyelvekre, 2003-ig csupán 60 könyv jelent meg Európában és Amerikában, ennek is nagy hányadát teszik legjelentősebb szerzőjük, a nemzetközi szinten is elismert Bernardo Atxaga regényei. Leghíresebb műve az Obabakoak eddig huszonhárom nyelven jelent meg. Hiánypótló vállalkozás, hogy végre megjelenik az első baszk irodalmi mű magyarul, Pávai Patak Márta fordításában és kiadásában. A magányos ember (Patak Könyvek, Spanyol Elbeszélők sorozat), Atxaga 1995-ben spanyolul is megjelent, több díjat nyert regénye az idei Könyvfesztivál egyik legígéretesebb kiadványa.

Cserháti Éva