Vérszívó empátia

Az empátiát sokáig a legemberibb, „legszebb” vonásunknak tartottuk, noha a tudósok már kezdettől árnyaltabban közelítettek a laikusok által sok szempontból idealizált viselkedésformához. Magyarul Buda Béla korszakos könyve ismertette meg széles körben a beleélés lélektanát, ám azóta sok évtized eltelt, és újabbnál újabb eredményekre derült fény a kutatási területen. Fritz Breithaupt, a német irodalom és a kognitív tudományok professzora egy akár meghökkentőnek nevezhető aspektusból vizsgálja a beleélést, ezt a „szépséges” magatartást, mégpedig az árnyoldala felől közelítve.

Lehet sötét oldala annak, ha mélyen átéljük mások örömét, fájdalmát, azonosulunk küzdelmeikkel vagy ragyogásukkal? Nagyon is sok – derül ki a Typotex Kiadó Test és lélek sorozatának újabb kötetéből, Az empátia árnyoldalaiból – olyannyira, hogy Breithaupt könyvének utolsó fejezeteibe mélyedve afféle borzongás lesz úrrá az olvasón, mint amikor egy jól vászonra vitt thrillert néz. (Elő is kerülnek klasszikus filmes példák a kötetben, hiszen az ártalmas empátia szélsőséges esetei hálás filmtémák.) Csakhogy a kutató a filmmel ellentétben a legvalóságosabb helyzeteket vizsgálja: például a vámpirizmus eseteit, ami nagyon is hétköznapi jelenség – ide tartozik a helikopterszülő fogalma, aki a gyereke minden lépését egyengeti; a rögeszmés rajongó esete, aki idolját üldözi kitartóan; vagy a másik ember bőrébe bújni vágyó álmodozó típusa, aki egyre elégedetlenebb saját életével.

Mielőtt azonban a szerző rátérne ezekre az olykor mindennapos, olykor kriminalisztikába hajló esetekre, áttekinti a „sötét” empátia kulcsfogalmait, filozófiai alapvetéseit és szerkezetét. Nietzsche szerint – fejtegeti a szerző – az empátia „a megfigyelés megrontott formája”, amely „nem az erős példaképekre irányul, akiktől tanulni lehetne”, „ehelyett a szenvedés iránti együttérzést tünteti fel ideálként.” A nietzschei „objektív ember” magatartása kétségtelenül távol áll eszményi felfogásunktól. De vajon a valóság nem cáfol-e rá az eszményekre? Ma, a közösségi hálózatok, online kapcsolatok, komment- és tömegkultúra korában általános megfigyelés, hogy radikálisan csökken a fiatalok empatikus képessége – mondogatják ezt a médiában, de Fritz Breithaupt ezt a kijelentést is óvatosan, a kutatások felől közelíti. Már csak azért is érdemes elolvasni a könyvét, hogy tisztábban lássunk a közkeletű vélekedések özönében, és eltöprenghessünk, mi veszélyesebb (ha veszélyes egyáltalán): az állítólag egyre növekvő közöny, vagy a reménytelen azonosulás a média által tálcán kínált, csillogó idolokkal.

Laik Eszter

Fritz Breithaupt: Az empátia árnyoldalai
Simon-Szabó Ágnes fordítása
Typotex Kiadó, 244 oldal, 3200 Ft