Beszélgetés Viola Szandra költőnővel Testreszabás című, új kötete kapcsán

- Először is egy evidensnek tűnő, ámde fontos kérdés: miért írsz?

- Fogva tart a vágy a tökéletesség után, amely tökéletesség a művészet határain belül teljesül csak, azon kívül pedig csak nagyon ritkán tud megtörténni. Persze a művészet sem hétköznapi értelemben tökéletes, nem úgy, hogy benne minden „ideálisan” történik, sőt, a jó mű áraszthat diszharmóniát, szólhat közemberekről, lehet tragikus, mégis van benne valamiféle (transzcendentális) egyensúly, amely gyönyörködtet, s  amely csodálatos birodalomba ha belép egyszer az ember, mindig vissza akar majd térni; akárcsak Platen von August versében: „Ki a szépet szemtől-szembe látta,/ életét már halálba-vetette,/nem való a föld szolgálatára,”…

- Nemrég jelent meg könyved Testreszabás címmel. Honnan jött a cím ötlete?

- Mint általában a címeket nálam, ezt is egy véletlen ihlette, (mint például másik, készülő kötetem címét a „Made in kín”-t.) A számítógép írta ki, hogy „ a program testreszabása befejeződött”, s megtetszett a szó jól metaforizálható jellege, az, hogy az olvasás pillanatában az olvasóban minden esetben megtörténik az adott vers „testreszabása”, vagy, hogy a képeken szereplő modelleket csupán a rájuk festett szavak, a hangulat és a fény öltöztetik, s hogy a versek épp annyira vannak testre szabva, mint amennyire a fotók versre szabva.

- Miért tartottad fontosnak, hogy egy album formában, művészi fotókkal illusztrálva jelenjenek meg a verseid?

- Egyszerre akartam vizuális és irodalmi élményt adni az olvasóknak. Manapság olyan ritkán vehetünk kézbe egy szép albumot. A vizuális ingerek közösségi portálokon megosztott képeken érnek el hozzánk. Ezzel szemben óriási élményt adhat valakinek levenni egy albumot a polcról, megérinteni a minőségi papírt, érezni a könyv illatát és művészi fotókat nézegetve elolvasni egy kortárs verset. Ezekkel a pillanatokkal nem vetekedhet egy internetről letöltött vers átfutása vagy éppen egy okostelefonon megtekintett képgaléria.

- Csak a média hangsúlyozza túl, vagy valóban központi témája műveidnek a testiség?

- A testiség talán nevezhető központi témámnak, de csak részben, s elsősorban testfilozófiai vonatkozásaiban, a média azonban mindebből csak a test keltette szexuális jellegre figyel, s gyakran azt is meglehetősen felszínesen tolmácsolja.  Szerintem alapvetően probléma manapság az üzenet rövidsége, s az idő hiánya, mindaz a gyorsaság és szűkszavúság, amit a média és internet-gépezet diktál, nem teszi lehetővé, hogy azt a komplexitást rajta keresztül tolmácsoljam, amelyet műveimmel mondani szeretnék. Érdemesebb tehát első kézből tájékozódni, azaz magukból a megjelent művekből, de akár színházi, táncszínházi kritikáimból is, ahol sokszor szintén a (színpadon megjelenő) testről írok, azokból is sok minden kiderül testfelfogásomból.

- Akkor mi áll költészeted középpontjában?

- A költészet.  Nem is, inkább a vers megszületése, de hadd feleljek erre egy paradoxonnal: A költészet annyira, mindennél előbbre való, hogy egy jó vers kedvéért még a költészetet, költőnek lenni akarásomat is megtagadom.
Ezen kívül pedig a költészet által megteremthető transzcendencia, valamint a világban benne lévő abszolútum foglalkoztat, melyet nem minden esetben feleltetnék meg Istennek, alkalmanként azonban ezek a költemények valóban rögzítik épp aktuális istenképemet.

- Más műfajban is szeretnéd kipróbálni magad?

- Mostanában prózával is próbálkozom, a későbbiekben a dráma is cél. Szerintem a drámaíráshoz igazán profinak kell lenni, mert van benne a költészet és a próza tulajdonságaiból is, tehát, csak ezek megfelelő szintű művelése után lehet áttérni erre a színházi műfajra.

- Minden korban más kép élt az emberek fejében a költőkről, a minnesangerektől, a romantikus költőkig, vagy a nyugatosokig, mind egy-egy típus megtestesítői. Hogy látod, milyen a 21. század költőideálja?

- Kissé a divathoz hasonló az, ami a költő típusokat jellemzi, vagyis a szinte eklektikus sokszínűség; de ez a költői image-re vonatkozik és nem magukra az írásokra (ott sztem egyre jobban körülhatárolhatóak a posztmodernnek illetve a posztmodern utáni valaminek a stílusjegyei). Minden esetre el kell fogadni, hogy a kommunikációs struktúrák az utóbbi 10-20 évben jelentősen megváltoztak, amihez alkalmazkodni kell, kihasználva az internet és a média adta lehetőségeket, bevallom, ez nekem sem mindig könnyű, még most is keresem a megfelelő módját a marketingnek és médiakommunikációnak is.

- Mostanában sokat szerepelsz a médiában, vannak olyan terveid is, hogy ott helyezkedj el?

- Csak abban az esetben, ha értékes, kulturális műsorban van lehetőségem dolgozni. Több televíziós műsorban való szereplésre is felkértek már, de azok nem voltak olyan jellegűek, amit igazán értékteremtőnek ítéltem meg, szóval még várok egy jobb lehetőségre, de addig is, szűkebb környezetemben próbálok értéket létrehozni, rendhagyó felolvasásokkal igyekszem minél több embert megnyerni az irodalom számára, vagy például tanítok is kreatív írást és olvasást, ahol szintén első sorban a fiatalabb generációnak szeretném megmutatni, hogy miért érdemes olvasni, művelődni, vagy csak  verseket posztolok a fészbukon, nem is beszélve az írásról, publikálásról, sok apró lépés, talán egyszer majd hatásuk összeadódik.

B. Gy.

Viola Szandra: Testreszabás
Athenaeum Kiadó, 40 oldal, 2990 Ft