Az Élet és Irodalom 31. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Anyázni fogunk”
Cserna-Szabó Andrással beszélget Kácsor Zsolt.

Meglepő könyvvel jelentkezett Cserna-Szabó András: Anya csak egy nincs címmel írta meg felmenőinek XX. századi történetét, és tőle igen szokatlan módon ezúttal nem eresztette szabadjára az immár védjegyévé vált, elszabadulásra hajlamos fantáziáját, hanem a „valóságból” dolgozott. Az általa „hibrid- vagy korcsregénynek” nevezett mű hátsó borítóján a szerző közli, hogy „anyázni fogok” – így hát ennek jegyében faggattuk történelmi és irodalmi „anyázásáról”.

FEUILLETON

L. Varga Péter A legtágasabb menedék – ahová az ember felejteni jöhet című esszéjében Barcelonáról írt.

„Ahogyan tehát egy bizonytalan energia Barcelonába vitt (mindenhol jó, de a legjobb mindig másutt), úgy a katalán környezet a város kronotopikus valóságát tárja föl az itt időző számára. Az időzés átmeneti, de nem rövid lefolyású állapot, és összetettebb reflexiót tesz lehetővé, mint a turista tekintete. Miként a séták elmélyülnek, úgy egyre világosabban látszik a hely színeváltozása: Barcelona a kora középkortól kezdve a (katalán) régió központja, amely számos hódítást, uralkodócserét megélt a rómaiaktól a mórokon át a Bourbonokig és persze Franco rémuralmáig, s ez idő alatt rendkívül sokat változott a város képe.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Hegedűs Claudia Életsebek című kritikája Patricia Lockwood Lesz még másik belőled? című regényéről szól.

„Ha valakire igazán érvényes, hogy értelmetlen bármilyen műfaji skatulyába zárni, az kétségtelenül Patricia Lockwood. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a regényvilágaihoz, már amennyiben szigorúan prózai műveknek tekinthetők ezek a Szabad ötletek jegyzéke-szerű elmeáramlások, ajánlatos felvillantani a negyvennégy éves amerikai költő-író-esszéista rendhagyó karrierútjának stációit. Már csak amiatt is, mert talán nem is beszélhetnénk Lockwood-jelenségről, ha Patriciát tizenkilenc éves korában nem éri szexuális abúzus.”

VERS

A szám versrovatában ezen a héten Pollágh Péter és Schein Gábor versei kaptak helyet. Itt Schein Gábor egyik darabját mutatjuk meg:

A lecsöppent joghurtra

Attól félek, gyakran a legrosszabbat kapod
belőlem. Egy torzonborz, izgága kerti
törpét, aki után hajszálak és körömdarabok
maradnak, a konyhában ráadásul lecsöppenti

a joghurtot, minden ragad tőle. De hidd el,
ez is csak azt jelenti, szeretlek, ha nem tartod
kifacsartnak ezt az érvelést. Köztünk minden stimmel,
ez igazán hihetetlen. Az animális arcot,

amit főleg reggel nehéz lemosnom, merném
ilyen szégyentelenül rád bízni, ha nem zuhannék beléd vakon
minden nap újra? S ahogy blúzaiddal ingeim egy szekrény

lakói, lehetnénk-e közelebb egymáshoz? Mert a selyem
olyan a vászonnak, ha nem képtelen e hasonlatom,
mint levél fényevő színe a fonáknak. Fonák ez? Csak szerelem.

PRÓZA

Burns Katalin, Csikós Attila, Kókai János, Sinkó József prózája.
Tárcatár: Csobánka Zsuzsa Emese.

Részlet Sinkó József Friss vakondtúrások című írásából:

„Álmos is vagyok már, és fent a madarak is hipnotikusan kanyarodnak folyton az egyik irányba. A szemhéjam is csak arra jó, hogy álmodozni tudjak. Biztos másra is, de most tipikusan azt játssza az agyam, hogy ha két másodpercre becsukom a szemem, már forog a film. Mint az egyetemen az analízis előadásokon. Nálunk mindig tele volt a terem. Én meg úgy hallottam, senki nem szokott előadásra járni. Ezt mondták azok, akik a többi egyetemre jártak, ezzel hencegtek, meg az 1,8-as szakátlaggal, ahol már a kettesükkel ösztöndíjat kaptak. Abból vették a sört meg a gitárra a húrokat.”

FILM

Stőhr Lóránt Christopher Nolan Odüsszeiájáról írt elemző kritikát.

„Nolan azon ritka művészek egyike, aki hollywoodi szuperprodukciók sorát jegyezve is megőrizte szerzői filmes státuszát, visszatérő témái, sajátos világlátása és meghatározó stílusjegyei átütnek az egyre grandiózusabb projektjein is. Az ő Odüsszeiája sötét, kilátástalan, erőszakos, mintha csak a Batman-trilógia apokaliptikus fantasy-világát ültette volna át képzeletbeli historikus kosztümök közé. A rendező ízig-vérig veteránfilmként keltette életre az Odüsszeiát, a harcmezőn traumatizált katona sivárra gyalult érzelmi világa, a retinájára égett pusztítás színezi szürkénél szürkébbre az antik mitológia megannyi csodálatos lényét és helyszínét.”

RÁDIÓ

Károlyi Csaba a Kossuth Rádió átmeneti állapotáról írt.

„Eddig is tudható volt, hogy az archívum szellemi kincsesbánya, kiváló anyagokat őriz, csak elő kell őket venni. Ma már lassan történelem mindez: a rendszerváltás első húsz évében rengeteg értékes felvétel készült. Voltak jó dolgok utána is, de korlátozottan. Helyrehozhatatlan a veszteség, amelyet azért szenvedett el a magyar irodalom és a magyar kultúra, mert sok fontos felvétel nem készült el. Sok minden elkészült máshol, nem a »közmédiában«. De hát a közmédiának elemi feladata a nemzeti kultúra értékeivel foglalkozni.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu