Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

Az egyik esetben mikroszkóp, a másikban teleszkóp - Romsics Ignác – Az Élet és Irodalom 2024/25. számából

2024.06.20.

Az Élet és Irodalom 25. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

Az egyik esetben mikroszkóp, a másikban teleszkópRomsics Ignáccal beszélgetett Várkonyi Benedek.

„Régóta a történelemben él, sőt szinte a történelemben zajlik az élete. De nem úgy, mint mindenkinek, neki a múlt a foglalkozása. Kutatja, dokumentumokat keres, hogy azután megírja azt, ami volt, legalábbis az ő nézőpontjából. Egy történész legyen tárgyilagos, műve olvasmányos, tényei tiszták. Vagyis ez csaknem lehetetlen foglalkozás. Romsics Ignác mégis hosszú ideje írja a történelmet; legkivált a huszadik századot szoktuk meg tőle, amely viszonylag még közel van, de már végtelenül bonyolult. Igaz, minden korszak az, csak a távolabbi, az évezredes egyszerűbbé szelídül. Most megint kilépett huszadik századából, könyvének az a címe: Hérodotosztól Harariig. Benne történeti, civilizációs kérdések, és nagyon sok minden, ami két és félezer évbe bele tud férni.”

FEUILLETON

Havasréti József A „szürrealisták” című esszéjének témája: az Európai Iskola korszaka Szentkuthy Miklós naplójában (1945–1948).

„Szentkuthy viszonyát az Európai Iskola működéséhez sajátos ellenmondások határozták meg. Ambivalens érzései a következőkből fakadtak: irigység a Gegesi Kiss-házaspár jóléte miatt; zsigeri idegenkedése az Európai Iskola egyes „teoretikusaitól” (Gegesi Kiss, Mezei Árpád, Pán Imre, Hamvas); valamint abból a körülményből, hogy Szentkuthy nem tudott választani az Európai Iskola, illetve a Válasz folyóirat között. Baráti köréhez a Válaszhoz erősen kötődő értelmiségiek is tartoztak (Szabó Lőrinc, Borsos Miklós, Borsosné Kéry Ilona), az író erősen tartott elítélő véleményüktől, a vádtól, hogy egy másik tábor kegyeit keresi európai iskolás kapcsolataival. Úgy tűnik, különösen Borsosné véleményétől függött; vele ugyancsak flörtölt, de ennél tovább nem merészkedett, ugyanis, mint bevallotta, tartott a férj reakcióitól. „Félek Borsostól”, írta (1946. október 31.).”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Szép prózák, szép versek című recenziója a Szép versek és a Körkép című antológiákról szól.

„A könyvhét ünnepi pillanatai közé tartozik minden évben ennek a két antológiának a megjelenése. 1964 óta léteznek, és csak egyszer, 2020-ban nem jelentek meg a pandémia miatt, hogy aztán 2021-ben két év terméséből válogassanak. Hagyomány, hogy ezek a gyűjtemények sokszínűek, megbízhatóak, színvonalasak – és mindig kimarad belőlük valami. A szerkesztők lelkiismeretesen átnézik az elmúlt év folyóiratait és a hetilap ÉS-t, hogy a szerintük legjobb, legérdekesebb írásokat megtalálják. A két szerkesztő neve garancia a minőségre.”

KÖNYV

Angyalosi Gergely „A halhatatlanság-kereső király” című kritikájában Komoróczy Géza: Ékírás és assziriológia Magyarországon. Megismertük-e a Gilgames-eposzt? című kötetét elemzi.

„Komoróczy a laikusok számára is érthetően helyre teszi a fogalmakat: így elmagyarázza, hogy a „turáni” kifejezés „a perzsa mythológikus földrajzból ered”, ahol Érán (Irán) „Mi”, míg Turán „Ők” jelentésű. Az ékírás megfejtésének hosszú, de annál izgalmasabb történetéről is képet kapunk a könyv elején. Ez a történet csak nemzetközi kontextusban értelmezhető, a különféle nációjú és motivációjú kutatók egymásra támaszkodó, vagy éppen heves viták során kialakuló közös teljesítményeként. Mindebből hosszú ideig csak az ősnyelv és az őshaza kérdései foglalkoztatták a hazai tudományosságot. Nemzetközi szinten a XIX. század végére alakult ki konszenzus a sumerekről, így arról is, hogy „meddő maradt az igyekezet, hogy a sumernek rokonságot találjanak bármilyen élő vagy holt nyelvben”. Mi közünk van nekünk, magyaroknak mindehhez? „A magyarság ethnogenezise hosszú, ma sem lezárt folyamat, a magyarok nem ősei és nem utódai a sumereknek” – írja Komoróczy Géza.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Balogh Robert, Győrffy Ákos és Orcsik Roland versei szerepelnek. Közülük ezen a helyen Balogh Robert egyik versét idézzük:

Felhő

Anya mindig is felhő szeretett volna lenni,
láthatatlanul jönni-menni, megfigyelni,
magunktól milyenek vagyunk.

Mielőtt végül e kívánsága is teljesült,
tekintetében lassan kihunyt az értelem.
Arca elsárgulni látszott, akár a nap,

harmadnapja nem szólt, csak pihegett,
virágos hálóingben feküdt az ágyon,
kiderült, kevés, ha csak a szív dobog.

Anya elment. Nem vitt magával táskát,
sem ruhát, az iratokat a fiókban hagyta,
mondjuk úgy, kilebegett az ablakon.

Apa hallgatott, az ujjait morzsolgatta.
Kapaszkodott, amibe kapaszkodhatott,
az elfogadás és a tagadás között, félúton.

PRÓZA

Bérczes László, London Katalin, Nattán-Angeli Nóra és Oláh Gábor prózája.
Tárcatár: Harag Anita.

Részlet Bérczes László Csipasz című írásából:

„A dobozt saját füléhez szorítva elkeseredetten billegeti a fejét. Nem, nincs elkeseredve, csak így próbál a kipréselt hangoknak, ü-e-é-a-a-o!, jelentést adni. Süketnéma vagy, tudom, eddig is tudtam, mondja az, aki kettejük közül tud beszélni. A másik vigyorog, hogy értik, legalábbis ez a szemben lakó, félénk fiú érti.
Tovább magyaráz, ahogy tud. Á-a-o! Amaz a fecskefészek alatt hátát a falhoz tapasztja, lesi a másik száját, de nem érti. A süketnéma a fiú két karját összefogja, lent elől összekulcsolja, bólint, hogy jó lesz, jobblábával fellép az összekulcsolt tenyerekbe, a vállakba kapaszkodva lendületet vesz, ballábát is a jobb mellé illeszti, a fiú remegve tartja, nem csinált még ilyet, de nincs mese, a két lábat, és a hozzájuk tartozó testet meg kell tartania. Pepi, ez a beceneve a tenyeréből ágaskodó társának, az igazi nevét talán senki nem tudja, így tudja elérni a fészket, ahonnan ügyesen kiemel majd egy kicsike fecskefiókát. Állj bakot, mondta különben, de a kifejezést a fiú nem ismerte, ezért nem tudta leolvasni a szájáról.”

ZENE

Fáy Miklós Bo Skovhus a Müpában tartott dalestjén járt.

„Skovhusnak nincs hangja, hogy végleg elment, vagy csak szabadságon van, azt nem tudom megmondani, de most nincs. Ha az ember ezt megérti, elfogadja, akkor egészen szép estében lehet része, mer a dalok nagyszerűek, a zongorista nem nagyszerű, pedig annak kellene lennie, Stefan Vladar szólistának indult, versenyt is nyert, most Lübeckben zeneigazgató az operában. Látja az ember, hogy nagyobb méretekben gondolkodik, hogy a Mahler-dal a fejében zenekari kísérettel megy, de az ujjaiban nincsenek benne ezek a színek, a dinamikai változatosság, üti-vágja a hangszert, ami Skovhus számára még kedvezőtlenebb helyzetet teremt, mert néha a hang elvész a klimpírozásban.”

ZENE

Végső Zoltán Ha jön a mumus című írásában az AI-generált zene jelenségét vizsgálja.

„Az újdonsága kétségkívül a gyors, dömpingszerű zenekészítés, amely önmagában nem kreatív, de a belekódolt másolási, imitáló és adaptív képesség folytán kifogyhatatlan a zenei ötletekből… Ötletekből? Hát igen, a zenetörténet során rendszerint sokkal kevesebb volt az új ötlet, mint a már meglévő ötletek újrahasznosítása, és az AI-generált zene kifejezetten csak újrahasznosít, amivel persze semmi baj nincsen, már ha nem tekintjük bajnak a sártengerként ránk ömlő homogén zeneáradatot.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



KőszeghyÉS Páratlan oldalTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés