Az Élet és Irodalom 39. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

ILIA MIHÁLY 90 ÉVES

Szajbély Mihály köszöntője:

„Nincs ember, aki Ilia Mihályt ne szeretné, és ha netán mégis lenne (nincsen), nem mer megszólalni, mert Ilia Mihályt mindenki szereti. Ez olyan természetes, mint ahogy a nap fölkel és Szeged Tápéval határos. Pedig – gondoljuk meg! – nincs furcsább ennél. Még a háta mögött se mondanak rá rosszat. Még az írók sem. Pedig ők aztán, aj-haj.
Hogy lehet ez?!”

JÓN KALMAN STEFÁNSSON BUDAPEST NAGYDÍJAS

Tompa Andrea laudációja:

„A nagy könyvek nem tartanak fogva, a nagy könyv nem börtön, amit az író őriz, és amiből ne lehetne kilépni, hanem az ember álmodó szeme, az olvasó lüktető, szomorú és vágyakozó pulzusa. Jón Kalman Stefánsson könyvei tovább álmodhatók, fényük tovább ragyog az olvasóban. A leölésre várakozó birkák szemében, az anyjától távolodó gyermek szemében a fény akkor is ragyog és nyugtalanít, amikor már rég becsuktuk a könyvet.”

Darvasi László köszöntője:

„Nem tudom, Jón Kalman Stefánssonnak hány könyve van – elég sok –, nincs különösebb késztetésem efféle adatolásnak utána járni, a statisztikánál többre értékelem a megérzést. Egy könyv is nagyon jelentékeny képes lenni, aztán néha a sok könyv se elég egy jóleső irodalmi táncmulatságra. Azonban tisztelettel jelentem ki, hogy egy nagy és komoly író érkezett el Magyarországra, az aktuális magyar könyvfesztiválra, egy komoly izlandi író, egy néhány százezeres nép képviselője, szervusz Kalman, köszöntünk.”

INTERJÚ

„Az lesz, ami van” – Szilágyi Ákossal beszélget Károlyi Csaba.

„A Városmajor 48 Alapítvány által szervezett beszélgetések 43. vendége Szilágyi Ákos volt, aki az ÉS-nek is kedves szerzője, kiadtuk 2010-ben A populista című könyvét is. Legutóbb szeptember 6-án jelent meg nálunk Lakodalmas keserves című Posztpetőfi Sándor-verse. A beszélgetés Kicsiny Balázs Akit a saját sorsa bátorít  föl című kiállításának terében zajlott az Art Departmentben.”

FEUILLETON

Boros Gábor A rescogitans – amint elbeszéli önmagát című esszéje Descartes filozófiáját értelmezi.

„A rescogitans számára tehát a gondolkodás alapállapota nem valamilyen előkelő teoretikus visszavonultság a mindennapi élettől, hanem éppenséggel a dolgok ránk hatásának való általános kitettség, vagyis annak elkerülhetetlensége, hogy az érzékelés, kételkedés, elképzelés, akarás, nem akarás, állítás, tagadás, szeretet, gyűlölet módozataiban folyamatosan ráirányuljon a külső dolgokra, szét legyen szóródva. E szétszóratásból azután Descartes egyrészt az első filozófiához elvezető elmélkedés révén igyekszik eljutni szétszóratáson inneni önmagához, ahogyan a harmadik elmélkedés bevezetője írja: „Most pedig lecsukom a szemem, fülemet betapasztom, elcsitítom valamennyi érzékemet, s a testi dolgokat ábrázoló valamennyi képet vagy kitörlöm gondolkodásomból, vagy ... legalábbis semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok nekik ... Így egyedül önmagamhoz szólva, s az eddigieknél mélyebben magamba tekintve arra fogok törekedni, hogy fokról fokra haladva mind közelebbi és meghittebb ismeretségbe kerüljek önnönmagammal.” Másrészt van egy legalább ennyire fontos eszköz, melynek révén nem a szétszóratáson innen, hanem annak különböző módozatain keresztül igyekszik eljutni önmagához a „gondolkodó dolog”: a történetmondás, az elbeszélés.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Ami az életet irányítja, bennünk lakozik című recenziója Jón Kalman Stefánsson Sárga tengeralattjáró című regényéről szól.

„Az egy-két hete kezünkbe vehető, Jón Kalman Stefánsson budapesti nemzetközi könyvfesztiválos szereplésére időzített magyar változat igazolja az előzetes feltevést: a Sárga tengeralattjáró valóban Beatles-könyv, méghozzá a legjavából, mégsem olyasmi, amiből az egykorvolt együttes rajongói ilyen vagy olyan konkrét információkat tudnak kinyerni a Beatlesről vagy négy legendás tagjáról (ha csak annak megerősítése nem számít információnak, hogy a Sárga tengeralattjáró a teljes Beatles-oeuvre-ben az egyetlen Ringo Starr szerezte és előadta dal). Ha viszont valaki a korabeli, elsősorban a zenekar feloszlása körüli időszak és a későbbi évtizedek a Beatles sugallta hangulatára vagy életérzésére egy Izlandon előbb kamasszá, aztán fiatal férfivá, végül középkorú íróvá felnövekvő kisfiú szemszögéből kíváncsi, vagy éppenséggel egy vérbeli szépirodalmi Beatles-hommage érdekli, sok örömét fogja lelni ebben a regényben.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Áfra János, Hegedűs Gyöngyi és Mészáros Gábor versei kaptak helyet. Közülük Hegedűs Gyöngyi egyik versét ajánljuk itt:

[ahogy Mann a férfivá érett Józsefet]

ahogy Mann a férfivá érett Józsefet magára hagyja. 
kiszeret belőle. pedig lassította a felnövekvés idejét 
az elbeszéléssel. de túlsarjad teste érdeklődési körén.
pedig Egyiptom minden elveszett tudományát fel
kutatta, a napot holddá balzsamozva. de végül csak
álomba serdült a fáraó is. a test vérebeibe fullasztott 

megbocsátásnál már oly egyedül hagyja. körülnéz cserje
szinten, mi gyulladhat ki. József fiai. ég, de ha meg nem 
emésztetik, hamva nincs. ahol élet van, remény is van.
vagy reménytelenség még inkább? van, kinek 
a reményhez nem kell sem élet, sem halál. csak
hirtelen minden addig megtett útján egyszerre megáll:

én ebből a valamiből a semmibe is kilépek már

PRÓZA

Kalapos Éva Veronika, Kürti László, Papp-Sebők Attila prózája.
Tárcatár: Mécs Anna.

Részlet Kalapos Éva Veronika Nem hagylak itt című írásából:

„Amikor még az SR-be jártam, egyszer nálam is rezgett a léc. Pedig akkor tényleg beteg voltam, elkaptam egy makacs influenzát, és bár nyilván nem csak én hiányoztam azokban a hetekben, az egyik néptanító, Nyitrai, aki különösen utált, mert feleléskor nem voltam elég lelkes, rám szállt. Igen, az SR-ben illett nagyon lelkesen felelni, mintha az álmaink netovábbja lett volna a Hivatal politikai térnyerésének a hátterén lamentálni, vagy elemezni az egyik kiskedvenc kortárs költőjük siralmasan gyenge hazafias költeményét. Nyitrai beírt az ellenőrzőmbe, hogy a szüleim legyenek kedvesek befáradni a suliba, amikor idejük engedi. Ez nyilván azt jelentette, hogy három napnál tovább ne kelljen várnia rájuk, mert, mint többször is kifejtette, akkor sajnos jelentenie kell, hogy a szülőket nem érdekli a gyermekük tanulmányi előmenetele, úgyhogy anya meg apa már másnap bevánszorgott hozzá. Nyitrai közölte velük, hogy nem vagyok elég motivált, és ha ilyen maradok, azt szintén jelenteni lesz kénytelen, nem mintha a tesztekből nem volna nyilvánvaló, hogy okos, de közönyös gyerek vagyok.”

FILM

Báron György Szilágyi Zsófia Január 2. című filmjéről mondott véleményt.

„Egy tengerentúli – vagy francia – érzelmes mozi kezdetén az indulatos összeveszést mutatnák, az otthon hektikus elhagyását néhány percben, majd az egyedüllétet, az újrakezdést, az újabb kapcsolatot. Vagyis a történések hullámzását. A forgatókönyvírás dramaturgiája ez, nem az életé. A Január 2. azt a folyamatot mutatja be, ahogy Klára (Konrád Zsuzsanna) a barátnője, Ági (Jóvári Csenge), és néhány barátja, családtagja segítségével, hét telifuvarral, áttelepíti a holmijait az új lakhelyére.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi Ivan Viripajev Iráni konferencia című darabját értékelte (r.: Bocsárdi László).

„Ernestine: Jó, azért valljuk be, (remélem) senki nem a darabot ünnepli, inkább azt, amit Bocsárdi és a színészek tudnak. Kónya-Ütő Bencét, Mátray Lászlót.

Gilberte: Az biztos, hogy a szentgyörgyiek játéka üdítő. Pestről nézve különösen jólesik ez a »másság«. De ez az »álperformansz« számomra éppenséggel annál idegesítőbb, minél jobbak a színészek. Mert minden, a lüktető tehetségkutatós zene (Bocsárdi Magor) és a vakító fények (Bányai Tamás) azt szolgálják, hogy érezzük, most jön az igazság pillanata, figyelj.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu