FEUILLETON

Csunderlik Péter „Egy konkrét helyzet konkrét megítélése” – Lenin gyakorlatának elméleti jelentősége Lukács György műveiben címmel írt esszét.

„Lukács a Leninnel kapcsolatos nézeteit tehát az 1924-es Lenin-könyvében összegezte, amelyet alig néhány hét alatt írt meg, a kiadója biztatására. Bár korabeli bírálói (többek közt August Thalheimer) szerint Lukács könyve „csak zavart kelt, nem tisztáz semmit”, és Lenin özvegye, Krupszkaja is „felesleges könyvnek” tartotta, mégis több indoka volt a „brosúra” megírásának.  A legtöbben időszerűtlensége miatt bírálták a munkát, mivel az a „forradalomról” szólt, és nem a „forradalom utáni” helyzet ideológiai szükségletei felől tekintette át a lenini örökséget. Akkor írt a „forradalom aktualitásáról”, mikor a forradalmi korszak lezárulásával már a „szocializmus egy országban” kérdése került napirendre. Valójában a Lenin-könyv reakció volt az 1923-as Történelem és osztálytudatot ért bírálatokra, másfelől állásfoglalás is volt a forradalmi helyzet elmúlását és Lenin halálát követő, a Szovjetunió Kommunista Pártján belüli vitákra, amikor felmerült a kérdés: mi a teendő? Világforradalom, vagy a szocializmus egy országban történő felépítése? Továbbá a Lenin-könyv kiállásnak is tekinthető volt az 1920-as években egyre aktuálisabb probléma, a „bürokratizálódás” ellen. És persze a könyv szemben állt azokkal a Lenin halálát követő, sokasodó elemzésekkel, amelyek „szétdarabolták” Lenin munkásságát, és őt „mint közgazdászt”, „mint történészt”, „mint filozófust” stb. mutatták be.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Visy Beatrix Üdvözlégy, átkelés! című kritikája Takács Zsuzsa: Átkelés a Szuezi-csatornán. Beszélgetések Wirth Imrével című kötetéről szól.

„Wirth Imre nem kutakodik, nem firtat, nem kérdez tovább és főként nem vitatkozik, amikor partnere érezhetően lezár egy gondolatmenetet. Nem kideríteni, leleplezni szeretne bármit, hanem rendkívül nyitott, és érzelmileg, intellektuálisan rezonál Takács Zsuzsa válaszaira. Érzékelhető az is, hogy Wirth Imre számtalan kérdése, felvetése ellenére e hosszú beszélgetésfolyam láthatatlan, finom irányítója mégiscsak inkább Takács Zsuzsa. A kötetet is ő jegyzi szerzőként, ami egyáltalán nem magától értetődő döntés az interjúkötetek esetében.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Arisztotelész Metafizika című művének új fordításáról ketten írtak:
Kardos András: A szubsztancia álláspontján
„Az Atlantisz remek Arisztotelész-sorozatának eme újabb darabja nagyszerű. A fordítók elsőrangú munkát végeztek, Lautner Péter jegyzetei és utószava, szerény megítélésem szerint, nemzetközi színvonalú. (…) A mostani kiadás és fordítás szükséges volt, és magas szinten teljesíti a görögből (sic!) magyarra fordítás és interpretáció, a leszámoltatási biztosok számára valóban nehezen értelmezhető szintjét. Mint az tudható, Arisztotelész voltaképpen soha nem írt ezen a címen könyvet, sőt, maga a szó (metafizika) elő sem fordul a szövegben. A szerző, kinek Platónnal és más elődeivel való vitáját bőven tartalmazza a szöveg, voltaképpen saját korábbi műveit (például a Természetről írott alapmunkáját) használja fel a „metafizikai jegyzetek és tanulmányok” darabjaihoz, mely szövegeket aztán a hálás utókor állítja össze egységes művé.”

Weiss János: Ta meta ta phüszika

„A könyvnek eddig két magyar fordítása jelent meg: 1936-ban készült el Halasy-Nagy József fordítása (aki a pécsi majd a szegedi egyetem professzora volt); különböző utánnyomásokban ezt a könyvet használtuk a közelmúltig. Ennek a fordításnak a nyelv- és terminológia-használata mára elavult, a kutatás régen túllépett rajta (sőt Halasy-Nagy már a korabeli kutatásokkal sem sokat foglalkozott). És aztán 1992-ben jött Ferge Gábor fordítása, amely a maga mesterkéltsége miatt joggal vonta magára a dilettantizmus vádját, a magyarázó jegyzetekkel kapcsolatban pedig még a plágium vádja is felmerült (a forrás David Ross meghatározó monográfiája volt). Emlékszünk: ezt a vitát Steiger Kornél meghatározó kritikája indította útjára a Holmiban, 1993. áprilisában.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Molnár T. Eszter és Papp-Sebők Attila versei kaptak helyet, valamint Marno János a nyolcvanéves Szentjóby Tamást köszöntő kis verse.
Ezen a helyen Molnár T. Eszter Tudós nők című ciklusának egyik darabját adjuk közre.

A tartósításról beszélnünk kellene

Egy szív feküdt a boncasztalon.
Május vége volt, hőhullám a hullaházban,
és rám tapadt az algaszín köpeny.
A hallgatók kíváncsian fészkelődtek.
A keringés könnyű feladat, aznap
mégsem találtam a szinuszcsomót.
A szívet egyébként szégyellni illik.
Ingerületről és ioncsatornákról beszélünk,
az emberi szív szemléltetésére
gyakran sertésszívet alkalmazunk,
mivel az könnyebben elérhető,
és a rokonokkal sem kell bajlódni.
Mindegy, hogy hím vagy nőstény,
a sertéseknek nincsenek érzelmeik.
A preparátum fölé hajoltunk,
pedig nem volt semmi látnivaló.
A kivett, nem konzervált szív összeesik,
ezen az egyszerűség kedvéért
csupán elülső és hátsó felszínről beszélünk.
Precíz anatómiai leírásnak ez nem felel meg.
Az érzelmeknek nincs anatómiája,
a tartósított szív viszont olyan,
mint egy lefelé fordított kókuszdió.
Hűvös és kemény.
Eltávolítjuk belőle a vizet, a lipideket,
és szilikon polimert juttatunk a helyükre.
Ezt a folyamatot plasztinációnak nevezik.
Jegyezzük meg: plasztináció.

(K.O. Freiburg, 2018)

PRÓZA

Csabai László, Hartay Csaba, Győry Domonkos és Káli István prózája.
Tárcatár: Visky András.

Részlet Hartay Csaba Valaki integet a túlpartról című írásából:

„(A DÉLELŐTT SZOBRA) A délelőtt még együtt él felvágatlan káposztafejekkel, dermedt zsírokkal, a hűtő sötétjében álmodó gyöngy-halszemekkel. Van valahol egy délelőtt, ami enged játszani. Fiókjában kártyalapok, hunyt szemű fényképezőgép. Délelőtt nincs ősz, csak a napszak hallgat. Adjatok egy délelőttöt, évekig tartó türelemmel várom benne az ünnepet, a délutánt. Délelőtt kellene elindulni. Lakatlan emeletes házak lépcsőfordulóiban kibámulni varjak vonulására. Maradjatok velünk ebben a délelőttben. Nincs nagyobb ablakfelület a délelőttnél, most még ünnep a világosság, kezemben távcső, szememben a fordítottan tükröződő vidék. Milyen egyedül van a délelőtt.”

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás a gellérthegyi Szabadság-szobor tervezett keresztjéről írt.

„A 77 év arra is jó lehetne, hogy ne legyen örök ideológiai játékszer, hiszen itt áll régóta, fogantatása körülményei elhalványultak. De ebben az akcióban éppen az bosszant föl legjobban, hogy ahogy gyakorlatilag már mindent, ezt is sikerül mórickásan lerángatni a politikai harc és haszonszerzés érdekében az érvelés másfél bites szintjére. Nincs szakmázás, nem számítanak az építészek, művészettörténészek, arányok, meg izé, szimbólumparitások és az ehhez hasonló szakmázó finomkodások. Csak a jelen számít nagybetűvel, annak szellemében írjuk át a múltat, és igyekszünk átírni előre a jövőt.”

FILM

Báron György a Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. című belga-francia filmet értékelte.

„Akerman remekművétől semmi nem áll távolabb, mint a szociális indíttatású kisrealizmus. A neorealisták a valóságos életet kívánták rögzíteni, Akerman a cselekedetek aprólékos nyomonkövetésével a létezés értelmére kérdez rá. Azon tűnődik, mennyivel több az emberi élet azoknál a haszonelvű cselekedeteknél, amelyekkel a napok telnek. Ily módon közelebbről a transzcendentális filmesekkel rokonítható, Ozuval és Bressonnal.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu