Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Mi ketten összetartozunk”
Kovács Dominikkal és Kovács Viktorral Antal Nikolett beszélgetett

„Kovács Dominik és Kovács Viktor teljesen egyedülálló jelenség. Együtt írnak, ismeri őket a színház és az irodalom világa is – különdíjat nyernek a 2024-es Margón Lesz majd minden című regényükkel, mindketten a reformkor drámairodalmából doktorálnak, miközben aktuális darabjuk, a MILF éppen a Jurányiban fut. Ők pedig két lélek összegyúrva, nagy női, életigenlő felmenőkkel és küzdelmekkel. Olyanok, mint két mesemondó, akikből áradnak a szavak, mintha történetet mondani a legegyszerűbb dolog volna a világon. Holott nem az. Ülünk egy asztal körül, most először nem egy, hanem két interjúalanyom van. Bizonytalan vagyok. Nemcsak mondják, tényleg befejezik egymás mondatait, de nem csak úgy a semmiből, hanem mint a váltófutásban a bot átadásakor, egy darabon már együtt futnak. Az egyikük beszél, de a mondat átvételekor már rég ugyanazon szavakra formálódik a szájuk. Az interjúban is együtt, egyszerre szólalnak meg.”

FEUILLETON

Csuhai István Nagyban című esszéje Darvasi László Neandervölgyiek című regényéről szól.

„Az interakciók természetéhez tartozik, hogy ha A könnymutatványosok legendájára áll az a megjegyzés, hogy olyan sokféle, változatos halálnemmel magyar regényben még nem haltak meg, mint ott, akkor a Neandervölgyiekre is igaz az állítás: ilyen sokféle módon még nem szereztek maguknak és egymásnak szexuális örömet vagy elégültek ki egyetlen magyar irodalmi szövegben sem.
A Neandervölgyiek negyven fejezetét az 1908-tól 1957-ig terjedő évszámok címezik, de nem mechanikusan: két évszám néha nagyobb időtávot fog át, van olyan esztendő, ami a következő fejezet címeként megismétlődik. A regény mozgató ereje a telő, könyörtelenül haladó, mindent letaposó idő – jellemző, hogy az elbeszélői technikában milyen csekély szerep jut a visszacsatolásnak, a flashbacknek (miközben a szereplőknek van emlékezete, nagyon is képesek például a bosszúra) és milyen elhanyagolható narratív tényező az elmélkedés, a meditáció.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Darida Veronika Saját Velence címmel írt recenziót a Kosztolányi Velencéje című kötetről.

„Velencében mintegy kívül kerülünk a konkrét történelmi időn, miközben belépünk a körülöttünk hömpölygő, elmúlt időkbe. Ez a nosztalgia és melankólia városa, ahol bennünk is megfogalmazódik az a vágy, mint Kosztolányi alteregójában, a velencei vándorban: „Most akár örökre is itt maradnék...” Aztán többnyire mégis elmegyünk. De ez a búcsú csak ideiglenes, mert alig távozunk, már várjuk, hogy mint Esti Kornél, újra átéljük a megérkezés csodáját: „Úszott előre a hullámokkal és a reggeli széllel, arrafelé, ahol aranyködben az arany Velencét sejtette...”

ÉS-KVARTETT

Szvoren Edina Kérődző Kronosz című elbeszéléskötetéről:

„Károlyi Csaba Margócsy Istvánnal, Márjánovics Diánával és Visy Beatrixszel beszélgetett 2024. november 27-én, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb, január utolsó szerdáján Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek című regényéről lesz szó.
A mostani pontszámok:
Márjánovics Diána: 8 pont,
Visy Beatrix: 7 pont,
Károlyi Csaba: 7 pont,
Margócsy István: 5 pont,
ez összesen 27 pont, a maximális 40-ből, a pontjaink átlaga 6,75.”

VERS

A versrovatban ezen a héten G. István László, Gellén-Miklós Gábor és Gömöri György versei olvashatók. Közülük Gömöri György egyik versét mutatjuk meg itt:

A békevágyó kígyó

(Putyin orosz és magyar híveinek)

Az óriáskígyó
lenyelt egy jókora disznót
lassan emészt és azt szeretné
ha békében hagynák.
Hogyha tudna beszélni
egyre csak azt mantrázná:
„Bé-két! Bé-hé-két!
Nem kívánok több táplálékot!”
Vajon a vadászok
megvárják amíg a kígyó
étvágya visszatér
és újra eledelt kíván?

PRÓZA

Csabai László, Hajdú László, London Katalin és Juhász Tamás prózája.
Tárcatár: Harag Anita.

Részlet Csabai László Kié ez a ház? című írásából:

„Dávid egy üveg bort nyújt át az apartman távozni készülő első szállóvendégeinek.
– Saját termés – hazudja –, a tarpai Öreg-hegyen termett öt príma fehér szőlőből házasított cuvée.
Dávid a panziós-fogadós OKJ-s képzésen azt tanulta, búcsúzáskor még egy plusz élménnyel kell megajándékozni a vendégeket. „Saját készítésű” mézzel, lekvárral, borral.
A szalmakalapos férfi, aki a foglalást intézte fizetett, az arcához dörgöli a hűs palackot. És átöleli vendéglátóját. A másik férfi és a két nő mosolyog. Megígérik, jönnek még. Beülnek a Vitarába, integetnek, mikor a jármű kihajt az udvarról. Dávid is integet. A terepjáró súrolja a fügefa egyik belógó ágát, így integetnek a fügelevelek is.
Három napért az adók levonása után százezret bezsebelni bombaüzlet. Hisz Dávidnak csak két órájába került kitakarítani a házacskát. És most sem fog többet eltölteni ezzel, hogy a holnapután érkező családot megfelelően fogadhassa.
Persze először át kell néznie, minden megvan-e. A folyosón kezdi. A réz kabátfogasok a helyükön. A gobelinképek is. A tükör sértetlen. A fürdőben a csempe csillog. A két asszonyban megvolt a női igényesség. A mosóport, a tasakos sampont nem használták. Dávid megrázza a szappanadagolót. Majdnem tele. Egyik lefolyóban sincs hajcsomó.”

FILM

Báron György a Futni mentem című magyar filmről írt.

„Női film a Futni mentem, a férfiak mellékszereplők. Első látásra azt hihetnénk, utóbbiak okozzák a nővérek gondjait, ám a történet során nyilvánvalóvá válik, hogy az ok és a megoldás is az asszonyokban rejlik. Akik nem szextárgyak, mint a „megdönteni”-típusú macsó mesékben, ám nem is igazukért harcoló vagy a társadalmi nyomástól szenvedő mai hősnők, mint sok fontos magyar filmben – nincs bennük semmi különös, csak éppen hamvakkal teli urnával a hátukon futkosnak a boldogság után.”

SZÍNHÁZ 

Herczog Noémi a Kulka János főszereplésével bemutatott Halál Velencében előadást értékelte.

„Kulka a sztrókja után még nagyobb színész lett. Ez önmagában nem érdem, az az oka, hogy elvesztette a manír feltételeit. Aschenbach professzor lemegy az alvilágba, Kulka pedig elkíséri. »Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni?« Szerintem nem. De ez a szembenézés a végességgel elkerülhetetlen, hogyha második életet akar. Nézném még tovább is, főleg úgy, hogy nem szól a háttérben a »tökéletes« múlt.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu