Az Élet és Irodalom 8. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Barcza Zsigmond Berlini falak – A berlini fal motívuma Nádas Péter életművében címmel írt esszét.

„A fal és a falak közötti ingadozás kiválóan alkalmas Melchior és az elbeszélő viszonyának leírására. Bizonyos értelemben legalább annyira igaz, hogy ők maguk a két fal, hogy életük párhuzamossága nem engedi közel őket egymáshoz, mint az, hogy a fal választja el őket egymástól. A szövegen belüli elmozdulás mindig észrevétlenül megy végbe, egyik gondolkodásmódból csöndesen siklunk át a másikba, bármiféle figyelmeztető jel nélkül. Éppen ezért minden bizonnyal hiba lenne valamelyiket abszolutizálni: mind a kettőnek megvan a maga funkciója a regényben. Ám arra is érdemes rámutatni, hogy a kettő együttes jelenléte és a narráció köztük való oszcillálása maga is inkább a falak párhuzamosságára emlékeztet; és hogy ez a „második” fajta észjárás olyasmiket taníthat nekünk azonosulásról és mimézisről vagy Nádas szerelemfelfogásáról, amelyre az első képtelen.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Visy Beatrix Egy gépírólány emlékei című kritikája Nicole Flattery Semmi különös című regényéről szól.

„Flattery műve még e szerkezeti ügyetlenkedés ellenére is klassz regény, mert különös nézőpontból, árnyaltan ábrázolja az 1960-as évek közepének New York-ját, a nők lehetőségeit, a kitörni vágyó, sodródó fiatal lányok próbálkozásait, becsvágyát. S bár a The Factory, az Andy Warhol köré gyülekező művészek, különcök, értelmiségiek világa viharos és polgárpukkasztó vonásaival, eseményeivel rendkívül kínálkozna bombasztikus ábrázolásra, mindvégig a háttérben marad. Miközben mégis nagy jelentősége van annak, hogy a szereplő Andynek és társainak magnóra vett beszélgetéseit gépeli hónapokon át napi sok-sok órában. A fogalommá vált stúdiót mindenki az önexponálás, önmegvalósítás, önkielégítés terepének és lehetőségének tekintette, a kérdés csak az, ki mennyit vállalt be, meddig ment el, tudta-e, s miként – legalább arra a bizonyos 15 percre – reflektorfénybe állítani magát.”

VERS

Ezen a héten a versrovatban Bokros Judit és Egressy Zoltán verseit olvashatják. Közülük itt Egressy Zoltán egyik versét mutatjuk meg:

Pánikminta

Fülledt ma a város.
A metróhuzattal bolondítod magad,
hogy az szél.
Naponta elvesztődsz,
rossz levegőt döfködsz.
Illedelemből igyekszel,
hogy a világbadarságot
megértsd.
Értsd
a semmi mindenségét.

PRÓZA

Horváth Péter, Molnár Krisztina Rita, Péntek Gábor és Szánthó Erika Emma prózája.
Tárcatár: Visky András.

Részlet Molnár Krisztina Rita Skarabeuszok, rózsabogarak című írásából:

„A kemoterápiás kezelés után náluk pihent. A kempingágyban feküdt a diófa alatti félárnyékban. A libegő levelek közt átszűrődő nap játszott az arcán. Emi nagymama mellette ült. Szinte egy percre sem hagyta magára. Csak ha anya elaludt, egy rövid időre, hogy elvégezze a legszükségesebb dolgokat. Zuhany, kávé, almakompót, hátha eszik néhány falatot. A rózsát Gyuri nagyapám metszhette le a nógrádgárdonyi kertben. Nem volt sok rózsája, egy-két sovány bokor. A konyhaajtóm előtti rózsa nagyjából huszonöt évvel azután került a helyére, hogy anyával utoljára találkoztam. És az aranyos rózsabogarak látogatásai ellenére minden évben rengeteg virágot hoz. Ha hervadásnak indul egy-egy rózsafej, azonnal begyűjtöm. A szárított szirmokat télen belekeverjük a citromfűteába.”

ZENE

Dargay Marcell a 80 éves Vidovszky Lászlót köszönti.

„Tanítása szinte elválaszthatatlan volt zenéjének meghökkentő, de termékeny paradoxonaitól: nagyon hamar tudtunkra hozta, hogy mi vagyunk a zeneszerzők, nekünk kell megoldani a problémákat, ő legfeljebb annyit tud tenni, hogy elmondja, mik a tapasztalatai azokról a zenei szituációkról, melyeket az általunk vitt anyagokban felismerni vél. Ebből következően instrukcióinak-javaslatainak volt egy olyan absztrakciós szintje, amely szinte azonnal kizárta azt a hangsúlyosan gyakorlati megközelítést, amit egy hagyományos értelemben vett tanári magatartás alapvető követelményének gondolnánk. Azt is mondhatnám, hogy szakmáról szinte alig esett szó, még csak mesterségről sem – mégis az a meggyőződésem, hogy tanár helyett Mestert kaptunk.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia a Játékszín Hölgyválasz című zenés színházi előadását értékeli.

„Hangsúlyos információ, hogy a színpadi adaptáció nem az amerikai (2004), hanem az annak is alapjául szolgáló japán film (1996), Masayuki Suo eredeti forgatókönyve alapján született. Ám ha az ember rendesen készül, és mindkét filmet megnézi, könnyen arra jut, hogy bármennyire univerzális is a romantikus kanavász, jóval erősebb itt az amerikai hatás. Ez nyilván abból is adódik, hogy Richard Gere és Jennifer Lopez jóval ismertebb errefelé, mint bármelyik japán színész, csalogató inkább az ő képükre formálni a szerepeket. Szente Vajk szövegkönyve és rendezése pedig rá is játszik erre, implicite és explicite egyaránt.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu