Az Élet és Irodalom 10. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Demény Péter Az aeroszol-sáv című esszéje Várady Szabolcs költészetéről szól.

„Én Várady Szabolcsot az elveszett-megvan ellentéte miatt szeretem. Ez a híres Vajda-idézet fordítottja: „Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett, / Az el nem nyert éden fájdalma van.” Váradynál az van meg, ami teljesen és végérvényesen elveszett, hiszen az illetők meghaltak. És mégsem veszett el. Akár a csodálatos A halottakkalt, akár a nem kevésbé csodálatos Járkálunk című verset olvasom, mindig elszorul a torkom. No de miért?
Hát talán azért, mert nincsenek itt elmondhatatlan bravúrok. Olyan az egész, mint a varázslatos Jutalomjáték, Kardos G. György utolsó regénye. Az is csak egyszerű mondatokból és váratlan poénokból áll. Tévedés ne essék, nagy bámulója vagyok a formaművészetnek, de a villogás olykor elterel. Kardos G. is, Várady is úgy csinálja, hogy alig veszi észre az ember.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Antal Nikolett Fordulj körbe című kritikája Egressy Zoltán Attenborough reflektora című verseskötetét elemzi.

„Egressy és Attenborough reflektorának fontos tárgya az idő is: vagy egyfajta szubjektív idő ez, az emberi érzékelés örök jelenidejűsége vagy a történelmi idő óriási távlatokat magába foglaló s az örök jelenidejűséggel éppen ekképp operáló megfoghatatlansága, beláthatatlansága. A „lehetséges múltunk jövőtől megfosztott szerkezete”, a „visszatérést javasol a tizenhetedik századba”, a „pontosan emlékeztem nemsokára történő dolgokra”, a „mint aki ott se volt soha” kifejezések és mondatfoszlányok mind az első ciklus, A jövő vadhajnala sajátjai. A záróvers egyben vallomás is: „Pont most jössz ezzel hogy / mi a világ? sokkal könnyebb dolgokat se tudok / elmagyarázni.”

ÉS-KVARTETT

„Kovács Dominik és Kovács Viktor Lesz majd minden című regényéről
Károlyi Csaba Margócsy Istvánnal, Márjánovics Diánával és Visy Beatrixszel beszélgetett 2025. február 26-án, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb, március 26-án, szerdán Papp-Zakor Ilka A hasbeszélő visszhangot keres című regényéről fogunk diskurálni.”

VERS

A rovatban Kiss László és Szabolcsi Viktória versei kaptak helyet.
Most Szabolcsi Viktória egyik versét idézzük itt:

Inspectioexterna

Közepesen fejlett, cachexiás csecsemő,
a bőr halvány, a mélyen fekvő, nyomásnak
ki nem tett részeken nyomásra elhalványuló
szederjes-vörös hullafoltok, a hullamerevség
testszerte még nem, de az állkapocsízületben
és a törzsben már fennáll, a koponya alakja
deformált, a jobb nyakszirtcsont és falcsont
domborulatai ellapultak, a szemrések zártak,
mormolom, mint mondókát vagy imát,
gumikesztyűs kezemben az apró lábak,
amiket valaki a halál beállta előtt vagy után
búcsúzóul még megcsókolt, vagy nem,
nézem a behorpadt nyakszirtcsontot, vajon
a halál beállta előtt vagy után lapult-e ki,
a tarkólebeny a látókéreg helye,
mit láthat egy négy hónapos csecsemő,
mielőtt meghal, hol raktározódnak el
a meg nem tanult mondókák és imák,
aztán mellém lép a vizsgáztató,
nagy levegőt veszek, és darálni kezdem
a kórbonctani külleírás bemagolt
passzusait, mint mondókát vagy imát.

PRÓZA

Gazdag Ágnes, Magyar Csaba, M. Kovács Melinda és Schein Gábor prózája.
Tárcatár: Szil Ágnes.

Részlet Schein Gábor Egy kutya evangéliuma című írásából:

„Különleges világnap. A kerióti játszani akar velünk. Magdika majd megőrül az örömtől. A farkától az orra hegyéig csupa boldogság. Mit tud ez a kerióti, amit én nem? Egyszer és mindenkorra bele kell törődnöm, hogy Magdika szívében ketten lakunk, és az enyém a kényelmetlenebb hely. Külső szoba. Lábtörlő. Nem tetszik valami, Tihamér? Örülj, hogy egyáltalán helyed van Magdika szívében. Azon kívül a társbérletnél is vannak kellemetlenebb felállások. Csak azt ne remélje ez a bütykös lábú hólyag, ez a kerióti, hogy engem is elszédít, hogy engem is az ujja köré csavar. Persze én is játszottam vele, de kizárólag Magdika kedvéért. Magamtól elnyújtóztam volna az árnyékban, és tőlem aztán füttyöghetett volna ez a nagyokos.”

FILM

Báron György James Mangold Bob Dylan-filmjét értékelte.

„A részletes dokumentumfilm és kongeniális játékfilm után nehéz újat mondani. James Mangold ezt meg sem próbálta: hagyományos hollywoodi biopicet készített, amelynek több köze van más életrajzi mozikhoz, mint Dylan életéhez. Mintha mesterséges intelligencia írta és forgatta volna, amelybe betáplálták a biográfiai adatokat és a műfaj kliséit. Ha valamit Dylan megvetett, az ez a rutinos középszer.”

ZENE

Végső Zoltán Tony Lakatos Budapest – Seoul Connection című koncertjéről írt.

„Amikor Lakatos koncertjeire készülődök, abban mindig biztos vagyok: jó minőségű muzsikát fogok hallani megbízhatóan stabil előadásban. Aztán ott helyben rendre rájövök, hogy Lakatos ennél sokkal több! Valamit nagyon érez a jazz lényegéből, a témákat rendkívüli érzékkel formálja, ha mondhatjuk ezt zenében: gazdag szókincse van. Nem önismétlő, tág spektrumon játszik, egy pillanatig nem unalmas és nem önismétlő, különös módon mégis emiatt merül fel a saját hang kérdése. Lakatos szaxofonjátékában és a jazzhez való viszonyában annyi minden benne van, elsősorban a jazz klasszikus nagyjainak soundja, repertoárja, hogy nehéz meghatározni, mi az ebből a rendkívül magas színvonalon képviselt jazz-univerzumban, ami ő maga.”

TÁRLAT

Papp Lídia Szédelegve

„A Phantom Vision a LAM születése óta már a harmadik időszaki kiállítás a sorban. A fény nélküli látásra, az érzékelés rejtett rétegeire fókuszál; víziókra, amikhez nincs szükség a kézzelfogható valóságra. A rejtélyes és egyben tudományos címbe olyan témák férnek bele, mint az álmok, a hallucináció, a hullámmozgások, a rezgések, a természeti jelenségek. A sötét kiállítótérben bolyongva elménk és képzeletünk fog játszani velünk, miközben tudományos magyarázatot is kapunk a látottakra.”
(A Phantom Vision című kiállítás június 29-ig látható a Light Art Museumban.)

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu