A boldogság edénye
Volt egy atyai jóbarátom, úgy hívták, Mojzes Áron. Székely kisnemes volt, vagyis „lófőszékely”, akkoriban – velem együtt – lakatos az Ikaruszban. Ő két évvel előbb került oda átképzősnek, mint én. Olyan férfiú volt, aki nem átallt emberszámba venni egy nála húsz évvel fiatalabb kamaszt, nem csoda, ha rajongtam érte.
Vedd tudomásul, Ákoskám, ilyenekre tanított, érdekemberek vagyunk. Ha kérsz valami szívességet Lieb Jánostól (a művezetőnktől), mindig gondolj arra, te mit tudsz adni neki viszonzásul, mert ha nem tudsz adni semmit, inkább ne is kérj. Úgysem kapsz. Érdekemberek vagyunk!!!
Még sok-sok példával bizonyította, hogy érdekemberek va-gyunk, azért a Liebbel áthelyeztetett engem egy jobb helyre, de ő tett Liebnek valami viszont-szívességet érte.
Egyszer azt kérdeztem: mondd, Áron, hogy van ez? Érdekemberek vagyunk, oké. De neked miféle érdeked fűződik ahhoz, hogy énvelem barátkozol, segítesz, tanítasz, egyengeted itt a gyárban az utamat; hiszen én neked semmivel nem tudok fizetni ezért?
És a ragaszkodásod, a szereteted, az smafu?
Ja, vagy úgy… ez más. És egyre jobban megszerettem Áron bátyámat.
Ő tanított arra is, az, hogy az ember boldogsága magánügy, nem annyira a körülményektől függ, hanem tőle magától. (Akkoriban a kemény körülmények adottak voltak, nem sok lehetőségünk volt belepofázni.) Mindenkinek van egy edénye ott belül… Akinek kicsi az edénye, azé gyorsan megtelik: az boldogságra, elégedettségre született. Akinek túl nagy az edénye, képzelheted egy bögrének is, annak minden jó kevés, mert a bögréje sosem telik meg.
Abszolút bölcs gondolat olyan korban, amikor a kollektív ér-dekérvényesítés lehetősége megszűnt, csak kicsi magán alkukkal lehetetett boldogulni, és még az endorfinról sem kellett tudni hozzá semmit. Ma már tudjuk, hogy az endorfin, amit a hipofízis termel, adja az egészséges elégedettség érzetet. Akinek kevés az endorfinje, az mesterségesen próbálja meg pótolni. Iszik. Drogozik. Ezzel csak tetézi a bajt, mert a mesterséges endorfin leállítja a spontán endorfin termelést, így alakul ki a függés, és elsődleges elvonási tünetként a depresszió.
Áron bátyám bögre-elmélete arról szólt, hogy ha nem tudsz változtatni a sorsodon, tanuld meg elfogadni, ha nem bírsz kitörni a börtönödből, tanuld meg jól érezni magad benne. Nem egy forradalmi elmélet, de az nem is a forradalmak, hanem a szolgaság kora volt. Bizonyos szempontból roppant kellemes kor volt: például senki nem politizált, állítom, egészségesebben éltünk, mentálisan is; kevesebb volt az infarktus, mert jobban működtek a közösségek, nagyobb volt a szolidaritás, az összetartás az emberek között.
Azt ne higgye valaki: visszasírom. Semmit nem sírok vissza, (legföljebb a szép lányokat). Tudom, az idő irreverzibilis folyamat, makacs elmúlás tolja a világot, ezen nem lehet változtatni. De Mojzes Áron gondolata a boldogság bögréjéről ma is megszívlelen-dő. Biztos, hogy muszáj minden versenyt megnyerni, még ha az ember beledöglik, akkor is? Biztos, hogy nem lehet elegánsan, sőt: fölényesen veszíteni? Az európai kultúrában azelőtt nem magasztosult föl minden győztes, és a vesztes iránt lehetett rokonszenvet is érezni. Sőt: még meg is lehetett siratni a vesztest!
És érvényes volt az a kérdés is, milyen áron győztél? És az is: ki tehet róla, hogy veszítettél?
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság