A kultúra állatkertje
Egy esszére készülök, nem akarom a témát kimeríteni, most csak néhány jegyzetet rögzítek, amit megosztanék a Könyvhét olvasóival. Azt tapasztaltam, hogy amikor vitába bonyolódom a kultúra társadalmi szerepének a kérdéseiről, gyakran veszem az állatvilágból a hasonlataimat. Lehet, hogy nem véletlenül?
A 70-es és 80-as évek fordulóján valami Főközpontban vitáztunk két kultúra elhárító elvtárssal, s mint mindig, akkor is át voltunk verve: a többi résztvevővel együtt azt hittük, ezen a vitán dől el, hogy valamelyik pályatársunk művét kiadják-e, bemutatják-e, a végén kiderült, hogy az egész vita formális, „áldemokratikus”; a kérdés rég el volt döntve.
– Maguk azt állítjátok, hogy a mű, amiről beszélünk – magyaráztam ott az elhárító elvtársaknak –, amúgy is gyönge, kár kiállnunk egy hatástalan műért. Ha kétszer olyan hatásos lenne, higgyék el, akkor sem állna le tőle egyetlen esztergapad sem, de így, hogy művészileg még erőtlen is? A kutya sem figyel majd oda, mitől félnek? – Ne haragudjon –, fordult felém borús tekintettel egyikük –, nekünk van okunk félni. – A másik hozzátette: – Az ellenforradalmat ötvenhatban is a művészek robbantották ki.
– Az isten áldja meg magukat – mondtam –, még mindig ott tartanak, hogy a kakas csinálja a hajnalt? A hajnal jön magától, mint a tudatunktól független objektív valóság. A kakas csak megérzi, és jelzi. Ez a „dolga”. A művészetre azért kéne odafigyelni, mert jelzi a társadalomban érlelődő változásokat. Maguk úgy tesznek, mint a régi zsarnokok. A hírnök fejét veszik, aki jelenti, hogy a vihar elsüllyesztette a hajóhadat! (Minthogy Isten fejét, aki „szerze nagy szelet és elbocsátá a tenger felett”, nem vehetik, lefejezik a hír hozóját.)
Ez már a puha diktatúra kora volt, az én fejemet nem vette senki, az elvtársak csak mosolyogtak, és maradt minden a régiben.
Ezek a „létező szocializmusban” úgy voltak a kultúrával, mint egy nagy bozontos kaukázusi őrző-védő kutyával. Tisztelték, becsülték az erejét, tudták, hogy szükség van rá, de féltek is tőle. Jól tartották, de rövid pórázra fogták, csak akkor engedték meg a láncot, ha az ellenségre rá kellett uszítani.
Aztán mégsem maradt minden a régiben, mert jött a rendszerváltás, és az elvtársak (a későbbiekben: urak), fölismerték, hogy a kutya tartása mindenekelőtt költséges. Nem adtak neki enni. Szegény pára lesoványodott, elveszítette a régi erejét, akkor rájöttek, hogy már nem is veszélyes, eloldották a láncról, menjen isten hírével – nincs rá szükség. Most itt tartunk. A kutya girhesen kóborol, bozontja megkopott, sáros, koszlott lett, néhány foga is kihullott, szeme az éhezéstől fénylik és vérben forog, hulladékon él, mint a hajléktalanok, ritkán harap, de már gyakran terjeszt a társadalomra veszélyes fertőző betegségeket: kommersz kultúrát, bulvár sajtót és kereskedelmi televíziót, gagyit, pornót, valóság show-kat és „sztárok” hálószobatitkait. Ezenkívül modern kommunikációs jelrendszereket, melyek lényege, hogy redundancia van bennük, üzenet azonban nincs. Hogy akkor mitől kommunikációk? A formájuktól, kérem tisztelettel: felületes szemlélő közlésnek látja őket.
Az a baj, hogy a szóbanforgó urak, elvtársak nem tudják, manapság mire való a munkakutya. Nem az a dolga, hogy házat, a középületet őrizze, arra valók a fegyveresek. A kutya arra való, hogy fantasztikus szimatával előre jelezze a közeledő veszedelmet. Hogy megmutassa, hová rejtették a bombát, hol van a drog, merre menekült a gyilkos, és hol találni még élő ember a romok alatt.
Mert századunkban egyre több a romok alá temetett élő ember.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai