A vásár napja
Gálás vasárnapi nép,
Én ott vagyok, és látom
Néha-néha.
E kerek dús világon
Nem láttam soha mását,
Az életnek ilyen magyaros,
Zsidós, svábos és tótos
Kigúnyolását.
*
És most jön a java:
Ezekért élünk.
Ezekért a boldog cudarokért
Szakad a vérünk.
Hát persze… ki másért? Így beszél róluk, aki nem isteníti, csak szereti őket. Ady Endre, a költő.
Hé, nagyurak! Fundamentalisták! Nem akarnák vasárnapra bezáratni a városligetet is?!
A vasárnap szavunk onnan ered, hogy azon a napon tartották fölmenőink a heti vásárt. A népek a templom után kimentek a vásárba. S a „vásár” nem szentségtelen nyerészkedést jelentett, nem árucserét, hanem a termékek cseréjét. A népek, lakosok közötti kapcsolatot, a kultusztárgyak cseréjét, a kultúrák találkozását és érintkezését. Nemcsak bárányt cseréltek sóra, zöldséget kapára, farönköt szőrmére, de kösöntyűt is agyagedényre, ötvösmunkát textiliára, s ha találkoztak a vásárokon az oláhok a rácokkal, a besenyők a szászokkal, mindezek a magyarokkal, akkor nyelvet, kultusz-szavakat, szoká-sokat, meséket, legendákat is cseréltek.
A vásár a régiségben, nem hogy beszennyezte volna, de éppenséggel megszentelte az istennek szánt hetedik napot.
„Én ott vagyok, és látom”, hogyan szórakozik a gálás budapesti nép vasárnap a Westendben, a plázákban, a Cora, az Auchon hipermarketben, az Ikeában és a Metróban… Aki egész héten gürizik, hogy válogat a jobbnál jobb sajtok, gyümölcsök, halak, rákok, fagyasztott áruk és konzervek között. Itt van minden iparcikk, a digitális ketyerétől a fakerekű tábori papináig, a dísztárcsától a csillárig, a melltartótól a prémkucsmáig, a körömcipőtől a síbakancsig.
És itt vannak a gyorséttermek, pizzériák, cukrászdák, fagylaltozók, itt kapható a vasárnapi ebéd önkiszolgáló áron, de luxuséttermi minőségben. A séta, bámészkodás, válogatás, tervezgetés, mire gyűjtsünk, mi kell még a lakásba, ünnepi, családi program; kéz a kézben, kart karba öltve a szülők, mellettük ricsajoznak a csillagszemű gyerekek, itt korzóznak a vasárnap szépei, a miniszoknyás, feszes blúzos lányok, a mutáló hangú kamaszsrácok, a nagypapák, nagymamák, fehérhajú Philemonok és Baucisok.
És két napra munkát kapnak a munkanélküliek, és egy kis plusz pénzt, akik ötről a hatra próbálnak vergődni. Ettől akarnak megfosztani bennünket, akik alig várjuk a vasárnapot, a szeretet vallása nevében?
A szakszervezet sem arról beszél, hogy aki a szolgáltatóiparban kiszolgálja a pihenőjét töltő társait, azt tisztességesen meg kell fizetni, hanem azt mondja, álszent módon, hogy a kereskedelmi dolgozó is ember.
Ki hitte volna? Az orvos, az ápolónő nem ember? Az elektromos művek, a gázművek, a távfűtőművek, a közlekedés, a színházak, a tévé- és rádióadók dolgozói nem emberek?
Nem elég, hogy a hivatal csak munkaidőben fogad (hétfő – péntek; 9 és 12 óra között; szerdán kivételesen 14-20-ig), nem elég, hogy péntek déltől hétfő reggelig betegségbe esni Magyarországon kész életveszély, ugyanezen idő alatt levél, csomag az országban egy centimétert sem tesz meg a feladótól a címzettig; lehetőleg kenyeret se vásárolhasson vasárnap a dolgozó, frisset pláne ne, ruháról, egyebekről nem is beszélve!
Nem kellene törvénybe iktatni, hogy vasárnap ne legyen áram, gáz, fűtés, tévé, rádió, mozi, színház, vendéglő, fürdő, uszoda, közlekedés de még benzinkút se?! Üljünk reggeltől estig mind a történelmi egyházak templomaiban, és dicsérjük együtt – a kormányt.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság